Anyósok. Valóban utáljátok a menyeteket? Ha igen, miért?

Hát sajnos én a negatív példákba tartozom.Alapvetoen jokedvu,mindenkivel beszélgetos és kedves lány vagyok(már nem azért,hogy dícsérjem magam),de a mostani anyosom kiveri nálam a biztosítékot.A páromnak van 1novére,aki 1évvel idosebb tole,és ott is most van 2kisbaba,én hiába csinálok bármit jol,a lányával akkoris ossze vagyok hasonlítva.

Bármit mondok,az nem ugy van.1mondatot sem hagy nekem befejezni.Allandoan megmondja ,hogy mit vegyek a gyereknek,mit adjak rá,mivel etessem,hány oránként,stb...

Két fajta ember van,aki tanácsot ad,és aki parancsol.No o az utobbi.SAJNOS.

A multok elmentunk moziba párommal,és rábíztuk a gyereket 3orára.Mikor kb 10kor visszaértunk,nem akarta odaadni a gyereket,hogy olyan szépen alszik,hagyjam ott nála,majd másnap dél korul elmegyek érte.De kérdeztem tole,hogy és akkor majd o megszoptatja helyettem 3oránként?vagy hogy gondolja?!?Nem fogom fél napra otthagyni a 2honapos gyerekem nála.

Arrol nem is beszeélve,hogy ha párom hazajon 7végére arra a 2napocskára,elvárnám,hogy velunk legyen,de nem!Anyos drága kitalálgat neki melot.Pl.: funyírás,rakodás...Mikozben ok bennt nézik a tv-t.

Pedig szerintem a funyírás nem tul nagy fizikai munka.

én már a kicsit 4nappal tulhordtam,mikor még kimentem fuvetnyírni,mert nem bírtam terhesség alatt nyugodtan ulni a seggemen.

A multkor jottek hozzám barátnomék,és nem volt annyi kertiszékunk,mert tobben jottek.Megkértem párom,hogy nem e hozná fel toluk plusz az o kertibutorukat.Persze felhozta,de én naívan azt gondoltam,hogy anyos drága lesz olyan kedves és figyelmes,hogy megtorolgeti azokat,mégiscsak egész télen a garázsban álltak.'De nem...

én akkor már az utolso napokban voltam a terhességembol.Még direkt meg is kérdeztem párom,hogy anyud amugy mit csinál?!Szerintetek mi volt a válasz?:,,Semmit,tv-t néz.,,

Huh... :S

Tegnap meg kozoltem vele,hogy felmegyunk Csehországba,mert meghalt a nagynéném,és nagyon imádtam ot.Mégiscsak illik elmenni,meg el is szeretnék.Erre o elkezdett sipákolni,hogy hova akarok én menni,hisz o CSAK a nagynéném volt...

Mindenbe beleszol,hogy hova megyunk,mikor és minek.Ráadásul beosztja nekunk azt is,hogy mikor melyik rokonhoz megyunk,mikor menjunk ebédre, a sogornomhez.de mindezt kérdezés nélkul.

Szerintetek az ilyen anyossal mit lehet kezdeni?

Nem merek rászolni,mégiscsak majd 30évvel idosebb tolem,meg tisztelem is ot,mint a párom anyját,de ez már sok.

Azt hittem,hogy az csak hulyeség,hogy anyos és menye kozott rossz a viszony,de nem.Pedig az elozo anyosommal kiválo volt a kapcsolatom,ugymond barátnok voltunk.

De vele.... :(

és sajnálom,hogy ilyen.

Én azt veszem észre, két féle meny van: aki el tudja fogadni a tanácsokat, és aki nem. És két féle anyós van: aki bele akar szólni a fitalok életében, és aki elfogadja, hogy már külön vannak.

Az példám: szakácsnak tanultam, imádok főzni. A férjem mindig dícsért. Anyósom kétnaponta áthozott egy valag kaját. Hiába kértem, hogy ne tegyen, csak azért is hozta. Férjem is kérte, de hiába. Volt amikor este átjött, hogy ő megtanít rendesen főzni. :S Egyszer ott voltunk náluk ebédelni, anyósom nekiállt egy kosarat tele pakolni, mikor férjem mondta, nem visszük el. Erre anyósom közölte, hogy dehogyis nem, mert én minden szeméttel etetem. Erre a férjem közölte, hogy ez nem igaz, és jobban főzök, mint ő. Erre közölte, hogy drogokat rakok a kajába, és a férjem azért szereti csak jobban a főztöm.

Mivel én költöztem a férjemhez, anyósomnak volt a lakáshoz kulcsa. Mániája volt, hogy átjött, kiszedte a szekrényből a ruhákat, és elvitte kimosni, mert szerinte büdősek a férjem ruhái. Kérdeztem a férjem, így van-e, ő azt mondta, nem vette észre, neki tetszik ez az illat. Párszor átjött anyósom, és kivasalta újból a férjem ruháit, amíg nem voltunk otthon. Hát egyet kell tudni rólam, arra nagyon adok, hogy a férjem sehol se jelenjen meg koszos, gyűrött ruhában. Nagyon kiakadtam. A férjem is, és még aznap este elvette anyósomtól a lakáskulcsot.

Ugyan nem anyós vagyok, de leírom.

20/F vagyok, van két bátyám, az egyik kint él Angliába, a másik abban a városban, ahol mi. Aki itt él, annak a felesége igazi pénzhajhász, oda megy ahol érzi a pénz szagát. Régen nagyon szegények voltak (minden kezdet nehéz), volt, hogy anyu vett nekik kenyeret, a kislányukat mi öltöztettük, nagyrészt neveltük is, sokat voltak itt. Aztán bátyám talált jól fizető állást, és fordult a kocka; anyu elkövetett egy nagy hibát, és mi szorultunk volna segítségre. Hónap végén szorultunk meg, az utolsó 3 napra fizetés előtt kellett volna kb 2000 ft, és a meny azt mondta, hogy ő márpedig nem tud adni, nekik sincs stb, jelzem milliomosok, most is olyan szállodába mennek nyaralni, ahol 30 000 ft egy éjszaka.

Ennek ellenére anyu nem utálja, nem haragszik rá. Én viszont megmondtam neki, hogy ha egyszer úgy adódik, hogy az én segítségemre szorulna akár ő, akár az elkényeztetett, nyávogós, idióta kislánya, rám ne számítson.