Mikor mondhatjuk azt, hogy valaki éretlen, vagy épp az ellenkezője, érett egy párkapcsolatra?

Én nem szeretem ezeket a műokos elnevezéseket, hiszen annyi szegmense van a jellemnek és az érzelemvilágnak...

Egyszerre jelen lehet mindegyikből egy emberben, és ettől jó. Ha van benne egy kis gyerekesség, egy kis "érettség" komolyság...mindenkinél az a fontos, hogy a párja azokban a szegmensekben el tudja-e fogadni a gyermeket vagy a komolyságot.

Az élet maximális megéléséhez különben is nagyadag humor kell, az meg aztán teljesen sokrétű lehet, hogy mit nevet valaki.

Én ezt nem is értem. Aki talál magához valót az érezze magát szerencsésnek. Aki nem, az viszont nem az éretlensége folytán nem találja meg a párját.

Van olyan aki pont anyáskodni (ha nő) és uralkodni (ha férfi) akar egy másik emberen és éppen ezért egy éretlen kisfiút/kislányt keres magának. Ha megtalálják egymást szép párkapcsolatuk lehet.

És van aki komoly, felelősségteljes és egyenrangú társkapcsolatra vágyik és ehhez keres partnert.