Miért "értékesebb" egy gyerek, mint egy felnőtt?

Ez is a fajfenntartó ösztön része.

Aminek nagy szeme van, pici orra és szája, nagy feje, és kicsi, az aranyos. (Ez érvényes a babákon át a plüssállatokig mindenre.)

A génjeinkben van kódolva, hogy a faj kicsinyeit több figyelemmel vegyük körül, többet tűrjünk tőle.

Kb. kihaltunk volna, ha minden babát, aki idegesítően ordít, két perc után agyoncsapnak.

Az ösztönök már más formában jelentkeznek egy felnőttel kapcsolatban: mindkettőnek ugyanaz kell, és harcolni fognak érte. Jelen esetben az ülőhelyért.

Egyes esetekben ezeket az állati, elsődleges ösztönöket képes felülírni a neveltetés, más esetben nem.

Te pedig sarkítva látod a dolgokat. Nem mindenki püntyörög egy babának, legfeljebb pár idősebb néni, vagy azok a nők, akik már maguk is szeretnének gyereket. (Ld. fajfenntartó ösztönök). Száz emberből egy. A többi tényleg inkább fellöki a kisgyereket is, ha az anyja karjában van, akkor azzal együtt.

Meg se említem, mit képesek egyesek művelni, ha terhes nő kerül a 100 méteres körzetükbe...

Másrészt én még begipszelt embert nem láttam állni a buszon, ahogy idős vagy beteg embert sem, itt átadjuk a helyet. Igen, vidéki vagyok.

Ja, és nem is szokás átgázolni a péken, a buszsofőrön vagy bárki máson, csak azért, mert elmúlt 2 éves. :)

A 66%-os 18:02-es vagyok :D

Én nem is tudom miért, de a csecsemőkre, meg 5 éven ALULI gyerekere gondoltam, és róluk írtam ;) Nem tudom, miért, alapból így jött. Az viszont igaz, hogy minél nagyobb a gyerek, annál....most írjam azt, hogy "rosszabb"? Nem tudom, hogy érted-e, mire gondolok, csak szavakkal nehéz kifejeznem... Azért remélem, nem értettél félre :)

Egyrészt egy felnőttnek általában erősebb idegzete van és sokmindent kibír; egy gyerek sokkal érzékenyebb.

Másrészt a gyerekek többségében megvan a "természetes jó", az önzetlenség, jóság, barátságosság, és ezért naívak is egy kicsit. Emiatt gondolják őket kis angyali teremtéseknek.

De hozzáteszem, hogy én nem vagyok az a gyerekcentrikus ember, pedig nő vagyok! Amikor én gyerek voltam, utáltam, ha egy kis cukibabának hívtak, vagy aranyos kislány! Nem! Én mindig is nagyon komoly voltam, komolyabb a társaimnál...és nem nagyo szeretem a kis bamba "csak játszani akarok" gyerekeket! De azokat a felnőtteket is utálom, akik azt mondják h "legyél gyerekorvos, neked az való" Persze! Mert ha orvos akar lenni egy nő, akkor csak a gyerekek között lehet? Tudják meg h nem!

"Másrészt a gyerekek többségében megvan a "természetes jó", az önzetlenség, jóság, barátságosság, és ezért naívak is egy kicsit. Emiatt gondolják őket kis angyali teremtéseknek."

Ezt akárhányszor látom leírva, röhögnöm kell. A visítozós, "minden az enyém, nem mutatom meg, nem adom oda, nem ehetsz belőle, hagyjál, megverlek" és sorolhatnám kisgyerekekben hol az önzetlenség, a jóság? Talán az 1-2 éves gyerek aki azt sem tudja magáról kicsoda micsoda, felőle egy darab cserép is lehetne, az biztos jó, de amelyik gyereknek már van öntudata, az nem úgy indul hogy ő kedves és szerény és önzetlen, hanem épp ellenkezőleg.

Persze nekem ezzel nincs bajom, öcsém 6 éves és olyan mint a fiatalkori Tom Denem. :D De azért ne túlozzunk már, hogy jajjdeangyalimindenkisgyerek.