Miért "értékesebb" egy gyerek, mint egy felnőtt?

Egy felnőtt ember eltudja dönteni,hogy mit kezd az életével. Egy kisgyerek a szüleire (gondozójára) van szorulva,mert nem képes magát ellátni. És azért ne túlozzunk, egy nyakig begipszelt ember,nem áll a buszon :). És persze egy kis 5-6 évesben látják a reményt,hogy "talán megváltja a világot",és egy 35 évesnek azért már beágyazódott bizonyos mértékig a személyisége/életvitele. Persze ezzel abszolút nem azt akarom mondani,hogy akinek már elmúlt a gyerek kora kösse fel magát.

De,hogy kicsit parasztmódon is fogalmazzak: te vagy a világ,alias a világ egy ember. Az ember sokkal jobban örül egy új játéknak,amivel új dolgokat próbálhat ki,mint egy olyannal,amivel már játszott eleget. És remélem nem értitek félre az utolsó mondatomat.

Mert az agymosott, burokban nevelt gyerekekből lehet megélni amikor serdülőkorba érnek.

Egy péknek, nem fogsz eladni 2 havonta 100 ezerért mobiltelefont.

Hát, én nem azért gügyögök egy kisgyereknek, mert "elvárják", hanem mert így akarom... vagyis, úm. ezt váltja ki belőlem. Én nem tudok egy ártatlan aranyos kisgyermeket nem szeretni. És nem ítélem el, akik nem szeretik a gyerekeket, csak nem értem őket, hogy mit lehet nem szeretni egy gyerkőcön :D

Kérdésedre válaszolva pedig: egy kisgyerekkel nem bánhatsz úgy, mint egy felnőttel. Nem ordibálhatsz rá, hiszen tényleg, ahogy egy előttem szóló is írta: lelki nyomorék válna belőle. Pszichológusok is megmondják, hogy milyen fontos egy ember életében a gyerekkor. Sokak azért lesznek gyilkosok, pedofilek, skizofrének, meg más lelki bajokkal, betegségekkel küszködők, mert testileg vagy lelkileg terrorizálták őket kiskorukban. Ezért (is) szoktak és (véleményem szerint) kell is a gyerekekkel kedvesebben, gyengédebben bánni. Bár, ha hisztiznek, meg ordítanak, azt én is nehezen tűröm, de hidd el, Kedves Kérdező, hogy vannak -akár az ismerőseim közt is- olyan kedves és szófogadó gyerekek, hogy az csuda :)

Az meg, hogy egy átlag felnőtt emberrel ordibálnak, veszekednek, talán azért van, mert egy kisgyerek sokkal ártatlanabb, jobb, mint egy felnőtt, mert a felnőtteknek van annyi tapasztalatuk, vannak olyan ravaszak, hogy TUDJÁK, hogy mit csinálnak. Amúgy meg ez sem helyes, miért nem lehet mindenkivel kedvesen (ha nem is gügyögve, de kedvesen) bánni? Legyen az felnőtt, gyerek, öreg, bárki. Lenne egy picivel több szeretet, minden jobb lenne =)

Na de ezek bonyolult filozofikus kérdések, órákig lehetne róla társalogni, de véleményem szerint ne menjünk bele mélyebb kérdésekbe ;)

Én egyetértek veled. És ugyanúgy nem értem miért kell feltétel nélkül, kivétel nélkül, tisztelni és isteníteni minden öreget. Igen, amelyik megérdemli, és rendes, azt tisztelem, meg úgy általában is, akiket nem ismerek( öreg néninek átadom a helyem a buszon). De ha vén szemétnek titulálom a szomszédot, aki mindenért csesztet mindenkit és mindenkire kihívja a rendőrséget akkor már tiszteletlen vagyok, mert öregekről nem szabad így beszélni. Ugyanaz a helyzet, mint a gyerekekkel.

Engem pl az akaszt ki, hogy a tömbházunk előtt egész nap visítoznak, ordibálnak a gyerekek, szidkozódnak, pedig ilyen 5-7 éves korosztály, az nem zavar senkit. Senki nem szól rájuk, nem szól a szüleiknek. De ha nálam ugat egyet a kutya, akkor már hívják a rendörséget. Vagy ha merek húst kloffolni, vagy porszívózni, vagy mosni... pff.