Hohyan lehet kiheverni egy nemi erőszakot?

Kedves Kérdező,

én is azt javasolnám, hogy kérd szakember segítségét! Kitartás!

OFF!!!

Emberek, hát nem hiszem el, amit látok! Akinek kételyei vannak a történet hitelességét illetően, az miért nem tartja meg a véleményét magának?!

Nem olvastok híreket, nem látjátok, hogy mennyi borzalom történik? Nem arról kérdez, hogy hogyan lehet kiheverni azt, hogy elrabolták a ufok!!!

Ps.:

Azért annak örülök, hogy sokan mások is legszívesebben a védelmükbe vennék a kérdezőt.

Írtam most a másik kérdésedre is.

Ha tényleg nem tehetsz róla, akkor nem könnyű feldolgozni, segíthet ugyan a pszichológus, az hogy leírod-elmondod többször másoknak, akik megértenek. Pszichológus diplomám van, sajnos ettől a korlátait is látom ennek, és azt kell mondjam, nem biztos mégsem, hogy ez a jó megoldás. Visszájára is fordulhat, ha sokszor idézget fel az ember olyan emlékeket, amiben komolyan sérült, az olyan, mintha egy olyan sebet cincálnánk a lélekben, ami ettől nemhogy elmúlna, hanem nem vagy lassabban gyógyul, esetleg örök nyomot, heget hagyva maga után (valahol a lélek is jellemezhető testi analógiákkal, talán így érthetőbb).

Vannak dolgok, amiket nem lehet jól feldolgozni, lehet ez is az, de az is lehet, feldolgozható. Ehhez jobban kellene ismerni a helyzetet, amiben történt, és ahogy megélted. Rossz esetben az egyetlen jó gyógymód az idő és a felejtés. :-((

Végig kell gondolnod. A jobbik eset az, ha részben felelős vagy a helyzetért (ez a nemi erőszakos esetek nem kis részében azért valamilyen szinten fennáll). Mi az, amivel előidézhetted ezt, provokáltad-e szavakkal, ruházattal, adtál-e olyan helyzetet számára, ahol ezt könnyen megtehette. Természetesen akkor is ő a bűnös az erőszakért, de sok lány "játszik" helyzetekkel, emberekkel, próbálgatva oroszlánkörmeiket, aztán ennek könnyen áldozatául esik, mert enélkül nem történne semmi. Ha volt ilyen, akkor beismerve részbeni felelősségedet könnyebben mehet a feldolgozás. Ha viszont nem volt, akkor nehezebb lesz túljutni rajta.

Kérdező!

Hogy vagy most így 1,5 év távlatában?

Nagyon nehezen, de lehet. Még a kisgyeremekkorban elszenedett nemi erőszakot is fel lehet dolgozni, a felnőttkorit ennél jóval könnyebben és kevesebb fájdalommal, szenvedésel. Pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus tud neked segíteni a traumafeldolgozásban.

Egyébként pedig a nemi erőszak ún. magánvádas bűncselekmény (ha még meg nem változtatták ezt is), ami azt jelenti, hogy akkor üldözik az elkövetőt és akkor büntetik meg, ha az áldozat feljelentést tett. Egyébként nem.

Ezért javaslom, hogy az elkövetőt jelentsd fel a rendőrségen. Ez a feljelentés akkor ér a legtöbbet, ha az erőszakot követő lehető leghamarabb megtörténik (időben), és már van egy orvosi vizsgálat előtte (látletet és egyéb vételről). Nen félj kiállni magadért, mert ezzel nem csak magadat mented meg, hanem másokat is, akikre rászállt volna az a m&cskos vén d.ög.

Nem kell szégyenkezni, nem kell titkolózni, és főként nem szabad abba a hitbe ringatni magdatm hogy "majd elfelejtődik". Ilyen trauma soha nem felejtődik el, és ha nem folgozzák fel, akkor iszonyú nagy károkat okoz a lelkedben - és ha lesz gyereked, abban is, mert amit nem dolgozol fel, azt továbbadod, ha akarod, ha nem.

[link]

jogi oldala