Hohyan lehet kiheverni egy nemi erőszakot?

1. Szerintem a kérdezönek jogának áll nem részletezni, hogy hogy is történt.

2. Egy 50 éves FÉRFI NEM rozoga vénember, akinek semmi ereje sincs - hanem kár kisportolt, eröteljes férfi is.

3. Egy 20 éves LÁNY nem feltétlen izompacsirta.

4. Nemcsak fizikai erövel lehet valakit kényszeriteni, hanem fegyverrel (pl. késsel) is - és akkor meg már nem sokat tud tenni, ha nem akar esetleg meghalni vagy megvágva lenni.

5. Akik meg csak rosszindulatú megjegyzéseket tesznek, azok jobban tennék, ha nem irnának.

Szia!Velem is megtörtént,hasonlóképpen.Annyi különbséggel,hogy a férfi 25 év körüli volt.

Nem találtak elég bizonyítékot,lezárták az ügyet.

Én nem kértem pszichológus segítségét,de ha vissza mehetnék az időbe,adnék neki egy esélyt.

Mai napig még sokat gyötörnek az emlékek,pedig már 2 éve,hogy véget ért ez az egész szörnyűség és mire lezárult az ügy.Nem hagy nyugodni.

Van barátom már fél éve,valamennyit segített,de teljesen túl tenni magam ezen soha nem fogom tudni.

Sokat segített a családom,akiknek számtalanszor kibeszélhettem magamból a dolgot :) Tényleg igaz,ahogy mondta is valaki,hogy ki kell magadból beszélni a dolgot.Semmiképp se fojtsd el,ahogy én tettem egy ideig.

Senkinek se tudtam kipanaszolni magam,barátaim nem voltak,családomat nem akartam ezzel terhelni.

Később olyanokon járt a fejem,hogy megkeresem és megölöm vagy megveretem.

Mostanra,hogy sikerült kibeszélnem magamból és van egy párom,valamennyivel enyhültek ezek a borzalmas gondolatok.

Viszont amit megbántam,hogy nem kértem pszichológus segítségét :)

ma 14:12 -kérjél most. Nem igaz, hogy az "idő begyógyítja a sebeket" -ez egy téveszme. Ezt fel kell dolgozni, meg kell érteni, el kell tudni "engedni" .

Ehhez egy hozzáértő SEGÍTŐ kell.(mert a tudat hárító mechanizmusa magában igyekszik efojtani. De attól az még ott marad, sajnos, elásva. Egyedül nem akar vele szembenézni, mert nagyon fájt.

Az orvos tudja: most nagyon fáj - de ettől gyógyul.

És ez a segítsége kell.

Szia!

Nem lehet 100%-osan kiheverni....sajnos.

Velem 2009-ben történt és az akkori párom erőszakolt meg egy skizoid rohamában.

Ráadásul gumi nélkül, csoda, hogy nem maradtam terhes.

Én nem jelentettem fel, mert nem akartam, hogy a barátai kinyírjanak és nem akartam, hogy meghurcoljanak a rendőrök, az orvos....stb.

A hüvelyem 5 helyen hosszában szakadt el, hosszú hónapok alatt gyógyult és mivel a szűzhártyám maradványai is megvoltak és azok is megsérültek, a szűzhártyám is visszanőtt.

Ugyanazon év decemberében megismerkedtem egy másik férfival.

Minden teljesen rendben volt, amíg nem akartunk egymással ágybabújni.

Akkor derült ki, hogy vaginizmusom van és töb, mint fél évig nem is sikerült normálisan együtt lenni.

Aztán igen: az első néhány alkalom pokoli volt, utána viszont minden a lehető legjobb.

Sajnos a mostani párommal szakítottunk, így ott a félelmem: más férfival is menni fog?

h.lye barmok vagytok! azt hiszitek, minden 20 éves olyan fitt, és erős?

én ugyan 170 centi magas vagyok, de 45 kiló, szívbeteg, törékeny csontú.

ha engem betámadna egy erősebb fizikumú öregember(mert ilyen is van, régi bányászok pl.) esélyem se lenne.

gondoljátok azért végig, amit mondtok. nem hiszem, hogy ez kammerduma.

engem 17 évesen támadott meg egy egykorú srác. egy koncerten voltunk, elmentem p.sálni a fák közé, ő meg utánam jött. nekilökött egy fához, és hiába kiabáltam, a hangzavarban nem hallották.

úgy úsztam meg, hogy nem ellenkeztem, hanem úgy csináltam mintha meg akartam simítani az arcát, és a hüvelyujjam benyomtam a szemébe.

azóta is elborzadok ha eszembejut, talán nem is amiatt, ami lett volna, hanem mert éreztem, hogy benyomódik a szeme.

azonnal elengedett és azóta sem tudom mi lett vele, de nemis érdekel

20/L

Hagyjátok békén a kérdezőt!

Nem csoda, hogy nem akarja részletezni. Én hiszek neki, ha ti nem, akkor azt tartsátok meg magatoknak.

Na, ez az igazán undorító, amikor valakivel erőszak történik, és az érzéketlen, tuskó emberek még őt bántják.

Mit vádoljátok a kérdezőt, hogy biztos ő akarta, meg kiprovokálta?

Ezért nem mer sok áldozat beszélni a történtekről, mert még őt kövezik meg.

Undorító, aki ilyesmit ír!

Kedves kérdező!

Pszichológus segíthet, de főleg az segít, ha elfogadod, hogy ezen már nem tudsz változtatni, és szabd utat engedsz a dühödnek, fájdalmadnak, csalódásodnak.

Meg kell élni a "gyászt", azt, hogy elveszett belőled valami, erőszakkal elvették tőled.

Jogos a fájdalmad, úgyhogy ne szégyelld!

Sírj, ha kell, lehetsz szomorú, dühös is, hisz jogod van hozzá.

Később ez enyhülni fog, még, ha most azt is hiszed, hogy örökre így marad, hidd el, el fog múlni!

Kitartást Neked!