Mit tegyek/tegyünk a párommal, hogy leszálljanak rólunk a szülei meg a nővére? Magánéletre vágyunk! Én 19 vagyok, Ő 22.

Tudod,hogy tudjátok ezt megoldani?

Hogy elköltöztök és a saját lábatokra álltok,így lesz magánéletetek és nem mentek egymás agyára.Találkoztok havi 2x,1x Ti hívjátok meg őket ebédre,1x Ők benneteket.

Vagy ha a Te szüleid kevésbé "szenilisek"költözzetek hozzátok.Talán ott nem lesznek problémák.

Szerintem is egy kicsit eltúlzod az egészet, mert ha te laksz náluk akkor te kell tűrj, semmi jogod, hogy feháborodj. Tudom, hogy nehéz mert én is ebben a helyzetben vagyok, csak én 24 éves vagyok és férjem meg 28. Sajnos még nem sikeült összehoznuk egy házra valót, de már nagyon szeretnénk mi is elköltözni. De amig megadják a lehetőséget, hogy itt lakjunk, addig meg kell húznom magam, pedig hidd el, hogy sokkal nagyobb bajok vannak nálunk és rengetegszer kiakadok én is, és csak hallgatok (ami nagyon nehéz). Nehéz együtt élni "anyóssal, meg apóssal", de nincs más választásunk.

Ha jobbat akartok akkor el kell költözni, új életet kezdeni..sokkal jobb lesz nektek is és nekik is. EZ az én almom is, de a jelenlegi helyzetünkben ez van és KUSS.

Látom kaptál itt hideget, meleget egyaránt, de igy igaz...neked sem lenne jó ha vki csak úgy egyik pillanatról a másikra beköltözne hozzátok és még neki áll feljebb.

Változtassatok, úgy ahogy nektek is megfelel, de nekik is..ne feledd neki ők a családja és te csak 3 éve vagy vele. Suliba lehet járni külön is, nem muszáj együtt :)

Sok sikert nektek és ne feledd, hogy még csak 19 éves vagy, ne kérj olyant ami mást megbánthat....egy szülő egy szülő, egy testvér egy testvér. Ha komolyabbra fordul a kapcsolatotok akkor már te leszel az első..de ez igy nem jó, hogy te csak úgy ott alszol náluk. Ha nem tetszik ne aludj ott..ez a megoldás.

Szerintem ne eesunk mar at a lo tuso oldalara. Bar teny a kerdezo sokmindenben teved.

En pl masfel eve vagyok a parommal, es ha naluk vagyok mondjuk a heten 7 napbol 3-at (naponta 2-3 orat) mar azt erzem hogy zavarok. Pedig nem mondja senki...nem erzekelteti senki, de azert mindennek megvan a hatara... az anyuka nem engedi, hogy "fozzek, mossak, takaritsak" de ha megkerne valamire megtennem. amugy mig vendeg vagyok ott, addig oke, hogy nem csinalom, ha nem kernek ra. de ha egy heten het napbol hetet nala lennek, azert nemtudnam elnezni, hogy csak ott vagyok. Anyudek mit szolnak? azert elkepezto hogy tudsz beszelni roluk. A parom szuelirol egy vak hangot ami rossz nem mondanek, habar neha nekem is tele van a hocipom...azert nem vagy semmi, gratulalok a jellemedhez

Ez még nem az a vészes dolog, nem írtál a sok válaszolóra, szóval nem tudom, azért nem, mert rátapintott valaki a lényegre, vagy mert nem jutottál géphez. Szerintem esetetekben van 1 mód, amivel egy csapásra megoldhatjátok a dolgot, méghozzá az, ha nem játszod náluk az ingyenélőt, hanem besegítesz nekik, akár házimunkával, főzéssel, amit meg tudsz csinálni, akár hozzájárulsz a kiadásaikhoz, és erre pedig ugyancsak van lehetőséged diákmunka keretén belül, pl. 1-1 bevásárlást te fizetsz. És szerintem a tesónak is az igazán a problémája, hogy úgy érzi, hogy elveszíti a testvérét, akivel anno olyan jókat lehetett hülyülni, megjegyzem, öcsém is nagyon megváltozott, amióta együtt van a mostani barátnőjével, annyira, hogy a gyerekkori barátait hanyagolja, és amikor rákérdeznek, akkor kénytelen vagyok valami sablont mondani, ne legyen köztük összeveszés, és ne veszítse el a barátait még ennél is jobban, akik egyébként tűzbe mennek érte, és mikor életveszélyből kórházba került, első dolguk volt bemenni hozzá a kórházba, tudom, hogy öcsém se akarja, de attól még nem nézem jó szemmel, hogy mindent és mindenkit, aki korábban fontos volt neki, hanyagol emiatt a lány miatt, sőt, képes durva is lenni azokkal, akikkel korábban kedves volt, és mindezt ok nélkül.

Szóval ha azt látják, hogy nem akarod tőlük elvenni a gyereket és a tesót, és ha nem látják a párodban a feléjük egyre növekvő ellenszenvet, akkor nem fognak rád orrolni, és ezt úgy tudod elérni, hogy próbálsz a kedvükben járni nekik is, hiszen ha a pároddal komolyan gondoljátok, akkor te az ő családjuknak egyszer a része leszel, tehát ne alapozd meg már előre a rossz kapcsolatokat.

Szia, ezeket végigolvasva egy gondolat: úgy éreztem, mintha te úgy éreznéd, ki tudja mennyire összetartoztok már, tökéletes összhang...stb, mintha már pár éve előbbre járnál... Elgondolkodtam, vajon a párod is? Mert akkor lenne értelme szerintem külön költözni, akár albérletbe is. Suli mellett munka, konkrétabb jövőtervezés, mert gondolom, ha most nem tetszik nektek (párodnak is?) a másokkal együttélés, legalábbis az a formája, ami előrelátható, akkor meg kéne alapozni a külön lakást. Pl. közös külföldi munka (vagy itthoni). A helyedben ilyesmikről próbálnék beszélni a párommal, ha már ilyen "előre járok", ilyen irányba tennék lépéseket, és ha ő nem veszi a lapot, vagy teljesen más tervei vannak, az zavarna, átgondolnám azt a harmóniát...

Kapcsolatunk kezdetén a férjemnek volt külön lakása, csak sajnos a szüleihez építve, és nekem úgy tűnt a beszélgetéseinkből, ha bármi probl lenne, kiállna mellettem, össze is házasodtunk. Ahhoz képest az ezt követő évek eléggé megviseltek, mert abszolut 2 tűz között volt, mellettem és szülei mellett is, és nem gondoltam volna, hogy még ennyire győzködnöm kell, hogy változzon valami. Remélem, segítettem.