Hogy marad idő a magánéletre?

Inkább amiatt aggódnék a helyedben, hogy nehogy túl sok legyen a szabadidőd, vagyis egyáltalán el tudj helyezkedni.

Én nemsokára államvizsgázok, most már látom a végét, tanulás mellett dolgoztam is, nem csak diákmunkákat, hanem mást is, pláne, hogy a szakdolgozat írására már nem volt hallgatói jogviszonyom. Elég nehezen találtam munkát (diákmunkát könnyebb volt), hiszen hiába van meg minden képzettségem, a papír még csak most lesz meg, hivatalosan még nem vagyok szakmabeli (nőként informatika). Tehát a szakmámban az 1 hónap gyakorlaton és 1-2 szívességből vállalt weblapon kívül még nem volt lehetőségem dolgozni, el kellett hát vállalni mást, amihez a papír alapján "hivatalos" tanulmányaim is elegendőek. Most ismét munkanélküli vagyok július végétől, egy olyan munkahelyről jöttem el, ahonnan 1 hét táppénz után váltak meg tőlem. Ezelőtt átvertek, azelőtt meg 30.000Ft bruttóért kellett egész nap rohangálnom. Na, azért bármit most már nem vállalok el. (lenne ügynöki munka is persze, de nem vagyok ügynök) Nálam jobban senki nem utál munkanélküli lenni, erre mérget vehetsz.

Van egy sulistársam, fiú, neki már megvan az informatika diplomája, tavaly végzett, és még mindig nem tudott elhelyezkedni, most már ott tart, hogy BKV ellenőrnek is elmenne, de most utasították vissza, hogy már nincs hely...

A férjem hétfőtől pénteki dolgozik 7-17 óráig. 1 órát utazik összesen. Szombaton 8-12-ig. Szombat délután és vasárnap építi a házunkat.

Én körmös vagyok, magamnak osztom be az időmet, de ha nem dolgozom, nicsn pénz - egyértelmű.

A kislányunk két éves, nincs bölcsi, csak magán, azt nem tudom megfizetni, így amikor dolgozom apukám vigyáz rá vagy délután anyukám (még dolgozik), este a férjem.

Természetesen elsősorban anya vagyok, amíg nem lesz ovis, addig csak heti 2-3 napot dolgozom.

Szóval nem nagyon van magánéletünk. Küzdeni kell, ez az élet, legalábbis ittMagyarországon nincs túl sok választási lehetőség, hajtani kell azt a rohadt pénzt és ha lesz egy 8 órás munkád, amiből megélsz, akkor összeteheted a két kezed!

Amúgy én dolgoztam 12 órában is, teljes munkaidőben. Amíg nincs család, addig nem vészes, van időd a barátokra is, mindenre! Mondjuk én most azért beszélek így, mert építkezés kellős közepén állunk, nehezebb a helyzetünk, de lesz ez még jobb is!

AZ ÉLET SZÉP!!!