Hogy marad idő a magánéletre?

Szia!

Én az elektromos autót várom, talán egyszer neked is megoldást jelent a bajodra.

A lányom Vácról ingázik, de ő még kicsi bébiszitter viszi.

Neki is felnőtt korában lehet, hogy ez majd nehézséget okoz, féltem őt nagyon. De itt jobb lakni, alig van számla, ami neki is fontos lesz.

Engem tulajdonképpen nem zavart soha, ha a férjemmel csak hétvégén tudtunk beszélgetni, kirándulni és egyéb programot szervezni. Ha túl sokat vagyunk együtt, mindig összeveszünk.

A tartalmas programokra kell törekedni, nem az idő számít.

Jó volt ezt a kérdést meglátni a főoldalon, mert ma pont én is ezen gondolkodtam. :))

Fura dolog, mert 1 évig munkanélküli voltam... és alig vártam hogy végre dolgozhassak, 12 órát is dolgoztam volna, csak legyen végre vm. Most hogy van, már nem ilyen nagy a szám. :) Persze, ha megfizetnék a túlórát biztos szivesebben csinálnám, de sajna csak elvárják, pénzt nem adnak érte. Szóval így kicsit kellemetlen, mert időm se marad magamra meg pénzem se. :)

De azért nem annyira borzasztó a helyzet, mert hála Istennek azt csinálhatom, amit szeretek. A munkám minden pillanatát élvezem. Nagyon jó csapatban dolgozom, imádom a kollégáimat. Szinte mindent megbeszélünk, ők a 2. családom. :))

Szóval azzal tudlak vígasztalni, hogy légy türelmes és mindenképpen olyan munkát próbálj találni, amit szeretsz csinálni. Mert akkor nem fog annyira földhözvágni, hogy már arra sem emlékszel mikor aludtad ki igazán magadat. :)) Hanem szépen összefolyik a munkád a magánéleteddel, szinte a részévé válik, és nem munkának tekinted majd, hanem az életednek. :)

én együttérzek veled, én most kezdtem el dolgozni, ráadásul én is vidékről (30km) járok fel Pestre minden nap.

Én sem vagyok egy koránkelő típus, de az elmúlt 1 hónapban valahogy hozzászoktam (megszokni nemhiszem, hogy lehet :) ) ahhoz, hogy 5-fél6 felé kelek ahhoz, hogy a vonattal beérjek fél8-ra a melóhelyre.

Egyelőre nincs párkapcsolatom, ezért arra időt nem kell szakítani, de a haverokra azért jut idő délután (4ig dolgozom)

Ha egyéb kérdés, tanács kell, írj privit... :)

25/f

Hát...

Sajnos így van, ha nincs más meló, el kell vállalni az olyat is, hogy nem fizetnek meg rendesen stb...

De én azt mondom, s akkor én szerencsés vagyok, s HA TEHETJÜK (remélhetőleg idővel eljön az ideje ennek) hülyének se hagyjuk már magunkat nézni...

Én közgázt végeztem, most pénzügyon dolgozok, 8-tól 4-ig általában, időnként mikor a munka úgy van bent kell maradni estig, és igen azt nem fizetik ki... de ez havonta pár nap...

És én nem értek egyet azzal , ha a munkahely a 2.családja valakinek, és ennyit él/dolgozik ott ingyen. Sajnos ha ne adj ISten elbocsátások lesznek bármi, mindjárt nem családként fog működni a dolog, az igazi családodat meg addig elhanyagotad a munka javára, pedig ha igazán baj van ők fognak segíteni. Én így gondolom, és kicsivel inkább keresek kevesebbet, és túl nagy babérokra nem vágyok.

Viszont - nálunk legalább is úgy van - minél nagyobb posztban és több zséért dolgozik valaki, tehát vezető/menedzser lesz, nekik szinte mindig elérhetőnek kell lenniük, és tovább bent lenni (mondjuk valamiért ők mindig később is érnek be...) és több a felelősség amit rajtuk kérnek számon.

24/l