Mit tegyek/tegyünk a párommal, hogy leszálljanak rólunk a szülei meg a nővére? Magánéletre vágyunk! Én 19 vagyok, Ő 22.

Kissé ellentmondásos nekem, amit írsz. sztem meg te vagy az, akinek vissza kéne vennie egy kicsit magából! ott élősködtök a szülei nyakán, ott alszol hétköznap, és még neked áll feljebb? sajnos vannak ilyen szülők, akik beleszólnak a gyerekekük életébe, de nekem egyre inkább az a gyanúm, hogy belőled van elegük, hogy ott lógsz folyton a nyakukon. egyáltalán hogy jössz te ahhoz, hogy ilyen hangnemben beszélsz a szüleiről? a barátodnak is így emlegeted őket?

megoldás: elköltözni onnan, és őket ócsárolni. ha az én gyerekem barátnője lennél, nekem sem tetszene, hogy a nyakunkon élsz, ráadásul a stílusodtól is kinyílna a bicska a zsebemben.

Te részben ott élsz, eszel, alszol, gondolom nem fizetsz érte, mindez pedig plusz kiadás az egész családnak. És még neked áll feljebb?

Én 22 éves fiú vagyok, de emlékszem, mennyire idegesítette az egész családot, amikor a bátyám barátnője ott aludt az említett dolgok miatt, és még olyanok miatt, amit nem említenék. (engem főleg az, hogy reggelente volt, hogy miatta késtem el, mert addig volt a fürdőszobában)

Ajánlom neked, hogy menj el onnan, vagy ha már ennyire van magánéletetek, költözzetek össze. Bizony, bizony, nektek kell majd azt a lakást fenntartanotok.

Elnézést, de én részben egyetértek az elsővel.

(Én is 19 vagyok egyébként, mint te.)

Még gyerek vagy, nem felnőtt nő. A barátod sem annyira férfi még, így érthető, hogy még gyerekként kezelnek sokszor és beleszólnak a dolgokba a szülők.

Magánéletre vágytok? Pff. a röhögés kap el.

Van házad, saját fizetésed???

Költözzetek külön, vagy tűrj.

Olyan vagy mint egy 14 éves... odajársz hozzájuk. Hát én is dühbe jönnék ha valaki állandóan idejönne az én házamba és akkor itt is aludna meg minden. Azért csak nem tenne boldoggá, hogy egy idegen nálam lakik, itt van állandóan... ja és ha megtudnám, hogy így beszél/ír rólam szó szerint kirúgnám a házból. Na jó én ilyen vagyok, ez most mindegy.

Te egyszerűen nem vagy abban a helyzetben, hogy "hisztizz". Nem tehetsz semmit.

A barátod is még otthon lakik, így el kell viselni a családját.

Nem tudok mást mondani... te mégis hogy gondoltad ezt? vagy szerinted mi lenne a megoldás? Majd még ők húzzák meg magukat a saját házukban? Persze tény, egy kicsit magatokra hagyhatnának és biztos sokat foglalkoznak veletek, túl sokat is. De a pasi is hibás, hogy hagyja magát és nem mond ellent.

Különben nem akarok a szülők oldalán állni, tudom milyen idegesítő, amikor mindenhol ott vannak, de szerintem akkor sem lehetsz ennyire felháborodva.

Nem tudsz mit tenni, te jársz oda hozzájuk aludni meg minden, egy szavad nem lehet.

Ráadásul az írásodból úgy jön le, hogy ki akarod sajátítani a barátodat (ami valamennyire érthető) és a szüleit gyűlölöd és nem érdekelnek.

Mondok neked valamit, ezen gondolkozz el. Ha a te anyukád lenne bajban és a párod anyukája egyszerre, pl. fuldokolnának, vagy tűz lenne vagy bármi, akkor kit mentenél ki elsőnek? Gondolkozás nélkül a saját anyukádat, mi?

Nos én igazán szeretem a páromat, és őszintén nem tudom a választ, mert nem tudnám elviselni, ha szenvedne. Ugyanúgy szereti az anyját, mint én az enyémet. Ugyanazt jelenti számára mint nekem az enyém.

Ja és mi sem kedveljük a szüleit, nem is nagyon vagyunk velük, örülünk, hogy külön vagyunk, csak időnként találkoznak. De sosem beszélnék így róluk. A pasim számomra a legkülönlegesebb, legjobb ember, nem is értem hogy lett ő ilyen :))) imádom a szüleit és hálával tartozom nekik azért amiért felnevelték és így nevelték, hogy csodálatos ember legyen. Ha szeretem a szüleit, ha nem akkor is nekik köszönhetem őt. Ezt nem szégyenlem bevallani, akkor sem ha egyébként hozzájuk sem akarok szólni és látni nem kívánom őket.

Kicsit elgondolkozhatnál tényleg, amíg az ő lakásukba jársz és ott éltek addig nem tudsz mit tenni. Ne őket akard onnan kitúrni.

Nem akartalak megbántani, de most komolyan. Ez a helyzet... arra figyelj, hogy ne kényszerítsd választásra a barátodat közted és a családja közt, mert abból te jól nem jöhetsz ki. Sehogy sem.

TC

Szerintem jobb lenne befogni a kicsi szád, nehogy már te légy felháborodva!

Mi az hogy onnan jársz suliba??! Ha az én lányom lennél adnék én neked olyan ottalvást, hogy néznél!

Pontozzatok le a "régimódiságom" miatt, de mióta a divat a lánynak járni "udvarolni"? És egyáltalán ottaludni, most nem mondom hogy hétvégén, vagy egy hónapban egyszer-kétszer ne aludjon ott, de mindennap?

A sógornőm lánya dettó ugyanez, és 17 évesen már átesett egy abortuszon, éjfélkor jár haza, ő jár a fiújához naponta, suli mellett, és csodálkozik, hogy a fiú szülei nem csípik a bogyóját. Vajon miért? Szerintem ahelyett hogy a családját ócsárolod, vegyél vissza, és viselkedj tisztességesen, úgy ahogyan egy lánynak kellene, és ne hisztizz mint egy ovis, mert neked ott nincs beleszólásod semmibe. Gondolkodj el magadon, nem véletlenül viselkednek úgy veletek szerintem! Lehet hogy a szemükben egy pióca vagy, csak a barátod nem meri megnondani, hogy sok belőled mindennap!

Szia! Azért az hogy élősködsz meg stb durva megjegyzések. Szerintem Te ebbe nem is gondoltál bele nagyon az anyuka szemszögéből.

De arra ráéreztek, hogy a családnak, főleg az anyukának az a problémája, hogy egy plusz fő van náluk. A szoba ahova bemegy, azért teszi sokszor biztosan, mert mutatja, hogy az az ő lakása. Be is mehet. A fia is az ő lakásában lakik. Beleszól, mert az ő fia, ő élete, ő otthona, ahol Te vagy a külsős. Tudatosan, vagy tudatalatt, de ezt teszi. Zavarja, hogy osztozkodni kell a fián ilyen sokat. Azt viszont biztosan nem szeretné, hogy a fia ne legyen ott, ezért tűri, de nehéz neki ezek szerint elviselni a helyzetet.

Az ő szemszögéből nézve sem ideális a helyzet. Az, hogy náluk alszol hétköznapokon, biztosan sok neki. Persze nem a párodnak. Ha egyedül lakna a párod más lenne a helyzet, de látnod kell a másik szemével is.

Én nem vagyok rossz szülő, de én nem engedném meg a gyerekemnek, hogy barát itt aludjon. Van saját életem, életünk, és ha abba egy számomra "idegen" naponta belép, fürdőmet használja, stb. az természetesen ilyen konfliktusokat szülne, ezért nem is hoznám magamat soha ilyen helyzetbe.

Egyetlen dolgot tehetsz, ha azt akarod, hogy lecsillapodjanak a problémák és ezek ne gyűrűzzenek be a kapcsolatodba.

Aludj otthon inkább hétköznaponta főleg, ne náluk, és mikor találkoztok, akkor ne az ő lakásukban mindig. Hagyd a párodat kicsit egyedül is a szüleivel néha. Ha megengedik hogy ott aludj, hétvége elég. Nem vagytok önállóak, nem külön lakik a párod, ezért neked kell alkalmazkodni másnak a családjához, nem nekik hozzád.

Gondolj bele egy olyan helyzetbe, hogy mondjuk összeházasodtok, együtt éltek 3-4 év múlva pl. Nagyon jól megvagytok, vesztek egy lakást. Élvezitek , hogy külön vagytok végre. Aztán lényegtelen, hogy miért, és hogy valószínűtlen, de pl. a nővére minden nap ott alszik nálatok, mászkál a nappalidban, nyitogatja a hűtődet. Mikor meg akarsz valamit beszélni a pároddal, akkor nem tudod, mert kettesben beszélgetnek a konyhában pl. Hát amit Te éreznél ilyen helyzetben, az kb olyan mint amit a párod anyukája érez. Feszült, ideges, stb. Te is az lennél a helyében.

Szerintem ha őszintén belegondolsz, és felnőttként gondolkodsz, akkor rá kell, hogy döbbenj arra, hogy igaz amit olvasol. Ha okos akarsz lenni, akkor még most teszel valamit.

Azért tök jó hogy valaki segitségért jön ide erre mindenki le alázza ez milyen?

Válaszolt valaki normálisan a kérdésre...........nem!!!

Most mért bántjátok?

Megértem a válaszolokat de legalább ne válaszoljatok ha csak alázni akartok.

ennyi

"ezt is nyugodtan le lehet pontozni"

Utolsó! igenis jogos az "anyósék" felháborodása abban az esetben, ha a kedves "meny" egy hajszálat nem tesz keresztbe a háztartásban, illetve ha egy kanyi vasat nem ad bele a közüzemi fogyasztásba.

anyukának talán repesnie kéne az örömtől, hogy egy bicskanyitogató stílusú, kis bige miatt felboruljon a családi élet? amúgy meg megoldás létezik: el kell költözni, és akkor mki heppi.

azért a pofátlanságnak is van határa!