Tényleg ezért furcsának mondható a kapcsolatunk?

Teljesen normális, csak nem ez a megszokott, így ha valaki meghallja (jelen esetben elolvassa), rögtön elkezdi, hogy ez így nem jó, valami baj van a kapcsolattal, ezt így nem lehet, ha szeretitek egymást, stb. Szerintem meg egészségesebb, mint mindig a másik nyakán lógni, így együtt is vagytok, de mégsem "fojtjátok" meg a másikat.

És akik azt írják, hogy spóroljanak lakásra/házra, vagy vegyenek, megkérdezem, hogy ugyan miből? Szarból nem lehet, a pénz meg nem a fákon nő.

Gyerek meg majd lesz, ha akarnak/mindketten úgy érzik, hogy készen állnak.

Egy igy szép és jo,egy valami hiányzik az egészből TI,mert itt vagy te meg ő,de nincs közös életetek.Azt irod nem vitáztok,ez is jó,de ne hidd azt hogy ez mindig igy is marad,min vitáznátok tulajdonképp?

Ha nektek ez igy megfelel akkor semmi gond,nem az számit ki mit gondol,de én te helyedben előbb valahova ősszeköltöznék és csak aztán épitenék közösen.

Megmondom őszintén nekem furcsa ez az albérletes hozzáállás.Ha két ember őssze akar kőltőzni az ősszefog,ha 1-2éve járnátok akkor azt mondom ez ez jó dolog na de ennyi idő után?

Rengetegen laknak albiban és szerintem ha tehetnék ők sem tömnék más zsebét,csak egyszerüen fontosabb nekik az hogy közösen együtt legyenek annál hogy most ki jár jól velük.

Na akkor egy pozitív példa:

Én 17 éves voltam,a párom 18 éves volt, amikor összejöttünk még a gimiben. Aztán ő egyetemre ment,én dolgozni kezdtem,majd ő dolgozott és én mentem egyetemre,mellette dolgozgattam. A szülők nem tudtak minket támogatni,nem is vártuk el, azonban mindketten tudtunk otthon lakni úgy,hogy a szüleink minimális összeget kértek tőlünk havonta a közösbe, a többit félre tudtuk tenni,és gyüjtögettünk,mert a hosszútávú cél az összeköltözés, majd családalapítás volt,és mindketten valami kertes családi házban képzeltük el a későbbi életünket. Mi egyébként 10 km-re laktunk egymástól,az esetek 80%-ban napi szinten találkoztunk,együtt aludtunk,stb. Mégis 10 évnek kellett eltelnie,mire összejött annyi pénz hogy lépni tudjunk, így 27 és 28 évesen költöztünk össze a saját házunkba,szerencsére hitel nélkül sikerült megoldani a dolgot,egyedül a kocsin volt 2 évig hitelünk..nekünk így érte meg,azóta sem bánom,hogy akkor így döntöttünk és nem albérletre szórtuk el a pénzt,mert akkor most sem lenne ilyen házunk. Az összeköltözés után sem volt köztünk ilyen téren konfliktus,persze volt amiben nem értettünk egyet,akkor azt ott rögtön megbeszéltük,és a téma le volt zárva,nem okoztunk szerintem egymásnak meglepetést,persze kell némi kompromisszum és tolerancia. Azóta a családalapítás is összejött,28-29 évesek voltunk,mikor megszülettek az ikreink:)

Mi is nagyon közel laktunk egymáshoz. 1 ház volt a különbség, de hidd el sokkal jobb külön.Amíg nem éltünk teljesen külön házban nem értettem hisz otthon is jó volt. Ha minden nap együtt alszotok akkor pár ruha még elférne nem?

Nekem fura kicsit hogy nem laktok még együtt ennyi idősen , de viszont én albérlet ellenes vagyok. Lehet én is ezt választanám mint te.

Ha most mindenki leírja, hogy furcsa, és költözzetek össze, mert különben irgum-burgum, akkor kivesztek egy albérletet?

Kit érdekel mások véleménye? Nektek így jó? Boldogok vagytok? Akkor mi a kérdés? :)