Tudtok-e valami komolyabb, zárható naplót?
A helyzet az, hogy 18 éves vagyok, és életemben eddig egyszer írtam egy blogot-sajnos megtalálták, kitudódott, és eléggé-értsd nagyon nagyon kellemetlen érzés van bennem az emlékre gondolva mind a mai napig, pedig idestova már 3 éve annak.
Külvilág elől próbálok elrejteni minden érzelmet-ennek sajnos megvan az oka no meg a következménye- és tartom magam a mondáshoz, hogy a titok a te foglyod, de amint valakinek elmondod, te leszel az ő foglya. Viszont mindenképp szeretnék egy naplót írni.
Van egy széfem a szekrényemben, viszont nem gondolom teljesen biztonságosnak, mert szüleim számára nyilvánvaló helyen van a kulcs, persze próbálom elrejteni, de édesanyám nagyon nagyon kíváncsi típus, és a magánéletet sem tartja teljesen tiszteletben. Így kettős védelem kéne: a széf, ami megvan és egy kulcsos napló. Persze nem ilyen kishableányos gagyi fajta, és nem is a határidőnapló. Csupán egy erős lakattal ellátott naplóra. Nem vagyok fukar, egy emléknek szánom, ami nem hullik szét 2 év alatt, így a maximum árat 20 ezer forintban állapítom meg(ezért gondolom bőrkötétesek vannak). Interneten hiába keresgéltem, ha beírom, hogy kulcsos napló, kiad ilyen pokemonos vackokat.
Valaki tudna segíteni, hogy hol tudnék venni?
Engem sem neveltek úgy. Mégsem hiszem hogy normális lenne eltitkolni az érzéseim. Persze ha rossz a kedve az embernek akkor a földön fetrengve kell üvölteni és minden szembejövő idegennek elmondani, de ha azt mondod" na most rossz a kedvem" attól nem lesz semmi bajod.
Ez a dacoskodás meg elég gyerekes dolog, ha olyan okos vagy ezt megértheted.
Kedves Kérdező!
Voltam, igen, volt "szerencsém" végigcsinálni egy igen hosszú pszichiátriai terápiát. A lényege az lenne, hogy őszinte legyél. Ha te ezt nem éred fel ésszel, akkor rajtad senki nem tud segíteni. Az, akihez jártál, nem volt hülye, hidd el, hogy nagyon jól tudta, mikor eteted, de nagyon okosan meghagyott téged abban a hitben, hogy nem ért ahhoz, amit csinál. Tudod, alapvető tisztelet -nem adod meg, ne is várd el.
Nem csodálkozom rajta, hogy a szüleid kutatnak utánad, mert egy beképzelt, tudálékos egoista kis emberke vagy, aki azt hiszi, mindenkinél mindent jobban tud és ő a világ közepe. Az én gyerekem is ilyen volt 4-5 évesen: abban a korban ez a normális, utána beteges.
ma 09:30
természetesen azt, hogy "jajj rossz a kedvem" vagy "jó a kedvem" ki tudom mondani, sőt, ennél komolyabb érzelmeket is, sőt, már arra a pontra is eljutottam, hogy pl haveroknak merek mesélni arról,hogyha valaki nagyon bejön, de azt, hogyha szerelmes vagyok, nem tudom kimondani még.Vannak olyan érzelmek, amiket ha az ember nem tart magában, és valakinek elmondja, akkor azt többé lehet, hogy nem tudja ki nem mondottá tenni. És sajnos volt, hogy befürödtem az ilyesmivel elég komolyan, így aztán hogyha valakinek meg is osztottam valamit, még ha tudtam is, hogy nem adott okot rá, hogy kételkedjek benne, mégis aztán rossz érzéseim voltak, hogy mi van ha.... Így hát leszoktam róla.
Amúgy a dacoskodáskor 13 éves voltam.:)
"Kedves Kérdező!
Voltam, igen, volt "szerencsém" végigcsinálni egy igen hosszú pszichiátriai terápiát. A lényege az lenne, hogy őszinte legyél. Ha te ezt nem éred fel ésszel, akkor rajtad senki nem tud segíteni. Az, akihez jártál, nem volt hülye, hidd el, hogy nagyon jól tudta, mikor eteted, de nagyon okosan meghagyott téged abban a hitben, hogy nem ért ahhoz, amit csinál. Tudod, alapvető tisztelet -nem adod meg, ne is várd el.
Nem csodálkozom rajta, hogy a szüleid kutatnak utánad, mert egy beképzelt, tudálékos egoista kis emberke vagy, aki azt hiszi, mindenkinél mindent jobban tud és ő a világ közepe. Az én gyerekem is ilyen volt 4-5 évesen: abban a korban ez a normális, utána beteges."
Már bocs, de szerintem itt kettőnk közül nem én vagyok az, aki úgy hiszi, mindent tud, és nem én írok tudálékos, vérlázító stílusban. Én nem kezdtem bele személyeskedésbe, hanem te.;) De látom visszamehetnél még egy pár kezelésre, vagy bekapkodhatnád a dilibogyóidat, mert feltűnően hamar, ráadásul ok nélkül kapod fel a vizet, vagy csupán a szar érzéseid próbálod másba beleoltani. Ezek szerint nem segített a terápia. Én lehet, hogy titkolózó vagyok, és nem szeretem az érzelmeim senki orrára kötni, de nem vagyok olyan bolond, mint te.
Amúgy mi oka lett volna annak az idiótának elhitetni velem, és a szüleimmel is, hogy elhiszi, amit előadtam neki? Az anyukám is ki volt akadva, hogy mennyire nem ért a dolgához, és ő tanácsolta, hogy többet ne is menjek hozzá, mert abszolút tévesen ítélt meg engem.
Amit az utolsó ír, abban van valami. Bármilyen lakatot teszel rá, szét lehet szedni. Igaz, nyoma marad, de az nem változtat azon, hogy ha valakit nagyon érdekel, szétszedi.
Egyébként nem értem pl. 08:38 véleményét. Miért kell minden mások orrára kötni? Miért ne írhatná le valaki a gondolatait egy naplóba? Én is ezt teszem. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mi jár a fejemben.
Köszönöm azoknak, akik értelmes válaszokat adtak!
ma 10:45
igen, csak mondjuk ha valaki bele akar nézni egy titkos dologba, az nem feltétlen akar nyomot hagyni utána. Hogyha ott áll valami őrizetlenül, akkor az ember szívesebben belenéz. De ha tudja, hogyha megnézi és annak nyoma marad, akkor lehet, hogy a fia nagyon megneheztel rá, és ez visszatartja.
bocsi, de szerintem erre a nyoma marad dologra ne nagyon alapozz!
Már jártam úgy hogy a naplómnak lába kelt, végén a kukában találtam meg darabokra szedve, majd megkérdeztem a kis családomat hogy ki látta... legnagyobb csalódás az volt hogy senki sem vállalta fel magára (bár nem tudták hogy megtaláltam a kukában)... ennyit a családról...ennyit a titkokról és ennyit az őszinteségről. Ha ők megkövetelik tőlem és erőszakkal elveszik a titkaim, akkor én miért nem követelhetem meg tőlük, hogy az aki tönkretette a naplómat az felvállalja???? Nos itt kezdődnek a problémák! Úgyhogy szerintem nem a 18 éves gyereket kellene pszichológushoz küldeni, hanem a SZÜLŐKET! És tudjátok miért? Mert nevelték 18 évig és nem bíznak a saját nevelésükben...na csupán ezért!!! Szememben itt szúrják le magukat a szülők...sőt... nem is egyszer
Jah és ha valaki azt hiszi hogy kis csitri 18 vagyok, hát téved... már 28 vagyok... de akkor is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!