Tudtok-e valami komolyabb, zárható naplót?
A helyzet az, hogy 18 éves vagyok, és életemben eddig egyszer írtam egy blogot-sajnos megtalálták, kitudódott, és eléggé-értsd nagyon nagyon kellemetlen érzés van bennem az emlékre gondolva mind a mai napig, pedig idestova már 3 éve annak.
Külvilág elől próbálok elrejteni minden érzelmet-ennek sajnos megvan az oka no meg a következménye- és tartom magam a mondáshoz, hogy a titok a te foglyod, de amint valakinek elmondod, te leszel az ő foglya. Viszont mindenképp szeretnék egy naplót írni.
Van egy széfem a szekrényemben, viszont nem gondolom teljesen biztonságosnak, mert szüleim számára nyilvánvaló helyen van a kulcs, persze próbálom elrejteni, de édesanyám nagyon nagyon kíváncsi típus, és a magánéletet sem tartja teljesen tiszteletben. Így kettős védelem kéne: a széf, ami megvan és egy kulcsos napló. Persze nem ilyen kishableányos gagyi fajta, és nem is a határidőnapló. Csupán egy erős lakattal ellátott naplóra. Nem vagyok fukar, egy emléknek szánom, ami nem hullik szét 2 év alatt, így a maximum árat 20 ezer forintban állapítom meg(ezért gondolom bőrkötétesek vannak). Interneten hiába keresgéltem, ha beírom, hogy kulcsos napló, kiad ilyen pokemonos vackokat.
Valaki tudna segíteni, hogy hol tudnék venni?
Az baj, ha ilyenek a szüleid, de arra nem gondoltál, hogy esetleg valamivel okot adhattál rá? Egyébként ha anyád olyan kíváncsi és még a széfedhez is hozzáfér, akkor egy zárható napló sem fogja hátráltatni, max szétfeszíti.
OFF
Kövezzetek meg, de tuti én is kinyitnám, ha a gyerekemnek széfje lenne, mert mi a csudát rejtegethet ott, ami annyira titkos??? Épeszű, normális életvitelű embernek nincs szüksége széfre. HA nem titkolóznál annyira, nem is kutatnának utánad.
Neked. Felesleges kifugurázni egy egyszerű elírást. Bárkivel megesik.
Úgy gondolom egy 18 éves (vagy akámennyi) embernek nem lehentnek olyan halálosan titkos dolgai amitől összemolik a világ ha mások megtudják. Vagy ha vannak is akkor 1, vagy az ő hibája, akkor meg vállalja 2, vagy nem ő tehet róla, és akkor nem "ő tehet róla".
Az érzelmek eltitkolása sem normális dolog.
Igen, szerintem kicsit beteges, hogy egy gyerek széfbe akar rakni egy naplót de még az sem elég biztonságos számára.
Hatalmas tévedésben vagy, a pszichológus/pszichiáter az még véletlenül sem ad tanácsot. Kérdéseket tesz fel, különböző irányból nekifutva egy-egy témának, próbál rávezetni, hogy felismerd a valódi problémádat.
neked pedig pont erre lenne szükséged. Az nagyon nem normális, ha egy ember -bármilyen korú is- ennyire magábaforduló, titkolózó
Mivel bármennyire hihetetlen, 17 éves korom óta önerőből anyagilag független vagyok, így nem hinném, hogy bárkinek joga volna a széfemben kotorászni, vagy a telefonomat nézegetni stbstb. És okot nem adtam, max azzal, hogy nem beszélek a magánéletemről nekik,de eddig életemben nem keveredtem fekete ügyletekbe, sőt, még a szürke dolgokat is megpróbálom elkerülni-ha van rá lehetőségem. Mintagyerek soha nem voltam, mivel az iskolában az önérzetem miatt sok gondom volt a tanárokkal, és emellett az oktatás színvonala is csapnivaló és a tanárok nagy része szakmai szempontból semmit nem tud. Bár szerencsére idejében találtam magamnak egy mentort, aki tudta, hogy bánjon velem.
Amúgy nem értem, hogy egyáltalán minek kell offolni. Nem értem, hogy miért azzal foglalkoztak egyes válaszadók, amiben a véleményük egyáltalán nem mérvadó, és mellesleg a kérdés sem hegyibeszédet kért. Persze akinek soha nem voltak hasonló gondjai, az nem is érti, miről beszélek, és engem soha nem úgy neveltek, hogy na akkor adjuk ki az érzéseinket és beszéljünk azokról őszintén, világosan.
Természetesen aki normális válaszokat adott, annak nagyon köszönöm. Külön köszönet jár az Amazonos illetve a másik linkért!
ma 08:47
Voltál már pszichológusnál?Persze nem ilyen idiótákra gondolok, akiket kiutalnak SZTK-ra és 1ik mondatuk cáfolja a másikat. Én általános iskolás koromban voltam egynél(meg egy másiknál, aki magán volt, de azt már említettem), és már 13 évesen leesett, hogy a faszi semmihez nem ért, és úgy hülyítettem, ahogy csak lehetett, pont az ellenkezőjét mutattam neki, amilyen vagyok. Pont amiatt, mert nem voltam tekintélytisztelő(mármint itt azt értem, hogyha valaki azt hiszi tekintély,de mégsem szolgál rá, hogy én annak nézzem), tanácsolták azt a szüleimnek, hogy vigyenek el hozzá. Az az idióta meg azt hitte, hogy az a baj velem, hogy társaságban félénk vagyok, megijedek a saját árnyékomtól is, ami a legkisebb mértékben sem mondható el rólam, és a végén már azt akarta, hogy átvegyem a szokásait, persze nem mondta ki, de játszotta a laza csávót, felrakta a lábát az asztalra, telipofával rágózott meg ilyesmi. Visszagondolva elég vicces, persze én is jól előadtam magam, bár inkább csak dacból, hogy csak azért se fogok kitárulkozni előtte, ha már így rákényszerítettek az egészre.
Az utolsó, akinél voltam, az pedig Szondi és Roshar és egyéb teszteket csináltatott velem(csavarokkal, anyákkal, képességstruktúra, IQ stbstb), plusz természetesen beszélgettünk is, aztán a végén kijött egy eredmény, elmagyarázta azt, amit alapból is tudtam magamról-bár meglepődtem, hogy egész jól behatároltak ezek a tesztek, aztán adott 1-2 tanácsot, amivel semmivel nem voltam előrébb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!