Szülők, feltétlen szeretet a gyerek felé? Kamaszkor.
Mostanában elég sok kérdést olvastam kamaszkori problémákkal kapcsolatban, és arra jutottam, felteszem az enyémet.
37 éves nő vagyok, és van egy 16 éves lányom. Rengeteg probléma van vele, és úgy érzem, belefáradtam. Nehéz bevallani magamnak, de a folyamatos csalódások a jelleme miatt.. úgy érzem, elnyomják az anyai szeretetet. Kegyetlenül hangzik, tudom. Mindent próbáltam Neki megadni, a legjobb ruházatot, ami tőlem telt, minőségi étkezéseket, ami sokszor rengeteg fejtörést okozott, hogy havi 20 ezer kajapénzből hogy kapjon meg a lányom mindent. Ezek csak példák, én érte dolgozom, mióta megszületett. Édesapja elhagyott minket, lányom 3 éves korában. Valahol külföldön van, de nem is érdekel, büszkeségből soha nem kértem, hogy fizessen, ha már felénk sem néz.
Elkanyarodtam kicsit. Szóval a problémám, hogy a lányom kezelhetetlen. Mintha gyűlölne. Soha nem jó neki semmi. A házimunkából egyáltalán nem veszi ki a részét. Én most 14 órát dolgozom egy nap, de semmi empátia nincs benne, hogy utána esetleg segítsen, vagy legalább a zenéjét ne üvöltesse. Csak akkor hajlandó lejjebb tekerni a hangerőt is, ha erélyesen rászólok. De így például mosogatásra rávenni lehetetlen. Itt a nyári szünet, csak pénzt kér, és nem tudok neki adni. Rögtön kifejezi az utálatát, egyszer le is köpött. Nem tudom Neki azt a színvonalat nyújtani, amit szeretnék, de nem fogja fel. Ahogy azt sem, hogy a pénzért dolgozni kell. És ahhoz, hogy jól keressen, bizony tanulni. De erre sem lehet rávenni, "erős" 2-es, 3-as tanuló.
Mit ronthattam el? Kétségbe vagyok esve, az érzelmeim miatt is. Félek, egyszer kimondom magamnak, én ezt a lányt nem szeretem. De soha nem akartam ilyen édesanyává válni. Nem verem, nem bántom, igyekszem, de gyűlöl engem. Mit tegyek szerintetek? Mihez kezdjek?
Próbálok vele rengeteget beszélgetni, de ehhez két ember kell! Úgy 2 éve van ez, hogy minden hétköznap 14 órázom, utána hazaesve és a kisebb rendrakást elvégezve szinte csak aludni van időm és energiám. Elmegyek reggel 5-kor, 6-tól 14ig vagyok az egyik helyen, és 15-20:30-ig a másikon. Mire hazaérek, általában negyed 10. Pár szót minden nap váltunk, de nagy beszélgetésekre ez idő alatt nem került sor, csak hétvégén, ha otthon van, és egyáltalán hajlandó rá.
Meséltem neki sokat az apjáról, sokat is kérdezett. Ezt se én terveztem így, hogy ne is ismerhesse. Nagyjából 10 éve fogalmam nincs, merre van. Egyedül a szülei címét tudom, de egy ideje ők se tudják, mi van a fiúkkal. Nem is tudott volna miből gyerektartást fizetni anno. Most nem tudom, hogy van anyagilag, de komolyan mondom, nem érdekel az az ember, rengeteg fájdalmat okozott nekem. Inkább dolgozom még többet, de róla ne halljak.
válasza:Az a baj, hogy az alapvető viselkedési normákat, értékrendet kb 10-12 évig korig lehet "programozni", utána már a kész művet lehet enyhén csiszolgatni, de gyökeres változást már csak az élet hozhat, szülő nem.
Szerintem a nem túlzásba vitt, de következetes (!!) szigor segíthetne. Érzelmi zsarolásnak nem szabad bedőlni, az kamaszkorban jól megy.
Tudom, hogy nehéz 14 óra munka mellett, de próbálj meg ésszerű határokat szabni neki és következetesen betartani mind a büntetéseket, mind a dicséretet, mikor melyiket érdemli.
Ha a gyerek látja, hogy gyengekezű a szülő és csak üres szólam a fenyegetőzés, akkor érthető módon nem veszi komolyan. Mindig csak addig menj ígérgetésben (akár negatív, akár pozitív) amiről tudod, hogy meg tudod tartani.
[link] - ezt a filmet érdemes megnézni, eléggé realisztikusan ábrázolja a szeretet mibenlétét. Amerikai film létére, nem nyálas, nem hatásvadász. Szerintem sok kérdésre választ ad. Nekem úgy is sokat mondott, hogy kifejezetten nem vagyok vallásos, de ami vallás van benne, annak az értékeit is le lehet fordítani nem vallásos gondolkozásra.
válasza:Most lehet ez rosszul fog esni, vagy nem igaz, ezt neked kell tudnod, de nekem most így hirtelen ez jutott eszembe:
Szóval nem ismerkedtél (miatta), nem költöttél magadra, mindent érte csináltál, gyakorlatilag egy alárendeltté váltál mellette. Na ha velem valaki (bárki) ilyet csinálna, baromi terhes lenne. Most képzeld el, ha valaki az életét rádáldozná, anélkül, hogy te azt kérted volna, akartad volna, nem éreznéd rosszul magad? Én tuti próbálnék kimenekülni ez alól, a lányod is valamilyen szinten ezt csinálja (bár valószínűleg ez nem tisztult le benne így, hogy tudja, miért). Tudod, ez a túlzott féltés, mindent megadás nagyon is terhes lehet egy embernek. Pláne, ha nem kérte rá, és cserébe még a másik félnek elvárásai is vannak... (persze minden szülő beáldoz valamennyit a gyerekéért, de nem MINDENT).
Én nem azt mondom, hogy legyél vele szigorúbb (bár amit valaki írt, a következetesség NAGYON fontos, olyat sose mondj, amit nem váltasz be...), csak azt, hogy vetesd észre vele, hogy te is ember vagy, nem egy gép. Illetve ezt nem is csak vele kéne megértetned, hanem először saját magaddal: hogy igenis neked is vannak igényeid. Ezt ideje belátni :) És ha két ember együtt él, legyen az két házastárs, vagy akár gyerek-szülő, nem az a cél, hogy az egyik szolga legyen, hanem az, hogy ketten, közösen boldoguljanak. Mert ha az egyik alárendelve a másiknak, az senkinek sem egy kellemes dolog, még a másik félnek sem, pláne, ha ezt sose kérte a másiktól.
Amúgy szerintem nem vagy elkésve egyáltalán, csak először saját magadban kéne lerendezned pár dolgot. Nem te vagy a bűnös azért, mert nincs apja (vagy igen? ezt nem tudhatom), sem azért, mert nem találsz jól fizető állást, semmiféle tartozást nem kell lerónod neki. Akkor miért viselkedsz mégis úgy?
A másik, hogy kamaszkorban van, sok mindent én is akkor értettem meg, amikor elköltöztem otthonról. Részben ezért javult a szüleimmel viszony, részben pedig azért, mert nem voltunk onnantól kezdve naponta összezárva. Szóval türelem is sok kell, az biztos :)
Igaz még én is fiatal vagyok, meg lehet, ez nem igaz így, mert elég kevés az infó, ezeket neked kell tudnod, de azért remélem tudtam egy kicsit segíteni :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!