Anya a hibás vagy én? Légyszi SOS!

Mindig veszekszünk anyával.napiszinten nem is egyszer.Nem ért meg soha.Ő nagyon érzelgős de én utálok beszélni az érzéseimről.Sokszor beszélek vele csúnyán bevallom nagyon ronda dolgokat szoktam mondani,de ő is nekem.Amikor veszekszünk mindig képen röhögöm,próbálom elrejteni hogy fáj de amikor kimegy a szobából mindig sírok.lehet nem vagyok normális.Sokszor képzelem azt hogy anyu azért mond nekem dolgokat mert rosszat akar nekem.Sokszor mondja hogy milyen hülye gyereke van meg hasonlítok apára.De ez nekem annyira fáj mert apát nagyon szégyenlem és nem akarok olyan lenni mint ő és én tudom hogy nem is vagyok olyan de minnél többször mondja anya én annál jobban elhiszem.Furcsa de anya nem ismer engem.Amikor elkezd velem ingerülten beszélni(pedig csak egy kérdést tettem fel) akkor azért hogy ne lássa rajtam hogy fáj én is elkezdek vele kiabálni.De nem akarok ilyen rosszba lenni vele de egyszerűen nem bírom elviselni.Volt olyan hogy anya direkt kinyitotta a lépcsőház ajtót,odaállt és elkezdte mondani hogy milyen hülye gyereke van stb.Légyszi segítsetek mi a megoldás erre mert ez egyre csak roszabb lesz.