Odaadnád a vesédet az apádnak, aki súlyosan bántalmazott egész gyerekkorodban és nem is kedvel téged?

Én is csak a gyerekemnek adnám.

A gyerekemtől pedig semmi szín alatt nem fogadnám el.

lehet embertelennek vagy bárminek hívni! Nem érdekel! Nem adnám a családomban senkinek mert mindenki önromboló életet él! Nagyanyám ivott mint a gödény, anyám is de ő elég hamar abbahagyta de dohányzik mintha muszáj volna!

Én aki önromboló, önpusztító életet élek hogy kérhetek akkor dolgot (mert ezt nem lehet szívességnek mondani) hogy csak Te menthetsz meg! Add ide a vesédet kérlek! HEEEE???

Testvéreimnél nem zárkózom el de nem is ugrálnék az első sorban! Nézzük meg a szerv listát és ha esélytelen hogy másét megkapja akkor igen, természetesen!!

Persze, Páromnak adnám bármikor gyerekemnek is! De csak azért mert Tudom hogy a gyerekemnek lenne valakije ha velem bármi történne vagy a másik vesém leállna...

Nem az életemet féltem! Én a gyerekemet nem 18 évre vállaltam (tudom hogy mások sem!)! Míg élek mellette leszek és segítem ahogy tudom! De nem kockáztatom meg azzal a lehetőséget hogy az unokáimat is lássam esetleg hogy egy önpusztító embernek adományozom a veséimet vagy a májam felét!

Egy műtét mindig kockázatos! És ott van az hogy: "mi van ha....?" !!!

Az előző kommenthez annyit ha nekem akarná adni sem hagynám soha!!! Inkább otthon kínok között halnék meg és utasítanám el a segítségét minthogy kockáztasson bármit is!

EGY SZÜLŐ NEM TEHET ILYET!

NEM KÉRHET SOHA ILYET!

ÉS AKI NORMÁLIS SZÜLŐ NEM IS FOGADNÁ EL SOHA, VAGY KOCKÁZTATNÁ MEG EGY SZIKÉVEL A GYEREKE ÉLETÉT AZÉRT, HOGY NEKEM, MINT SZÜLŐNEK LEGYEN MÉG 5-10 ÉVEM!

Az a "beteg" aki azt mondja hogy természetes dolog! Nem vagyok annyira önfeláldozó, irgalmas szamaritánus, sem szent szűz, hogy feláldozzam az éveimet esetleg egy ilyen apáért!

Nem arról van szó hogy happy minden! Hanem egy bántalmazóról akit a saját gyereke sem érdekel!

Aki így gondolkozik az számomra nem fura! Csak nem olyan körülményekben nőttek fel hogy tudják milyen egy bántalmazott gyerek élete! Ha a férjed/apád nem egyszer terrorizálna, megverne, megalázna, (tönkre tenné a gyerekkorod), rettegésben élnél stb... Odaadnád? Öszintén!

Bolond is lennél!

Nem én vagyok a fura! Mások lehet álszentek! Vagy csak nem ilyen körülményekben nőttek fel!

Amim van magamnak köszönhetem! Nem adok senkinek 5-10 évet az én életemből ajándékba esetleg!

Szia! Én vesetranszplantált vagyok, amikor nagyon beteg voltam egy hozzátartozóm sem ajánlotta fel, hogy nekem adja a veséjét. Nem fogadtam volna el de jól esett volna ha ezt mondják.

Ezt a dolgot nem lehet erőltetni, az én véleményem az, hogy ne add oda a vesédet mert valószinű, hogy fordított esetben ő sem adná. Erre nem lehet senkit erőltetni, és persze a műtét nagyon veszélyes. Ha ezzel kapcsolatban még szeretnél kérdezni, akkor irj.

17:11

HA nem fogadná el, csak azért lenne mert szeret és nem kockáztatja az életedet! El lehet élni 1 vesével is 30-40 évet persze! Tudom, hallottam én is! De mi van ha 1 év múlva leállna a veséd?

Szia!

Nagyon elgondolkoztattál a kérdéseddel.

Elsőre az volt a válaszom, hogy nem, aztán miután végigolvastam az összes hozzászólást a következőre jutottam.

Az egyik szempont, hogy ő az én édesapám, akinek elméletileg szeretnie kellett volna engem, ennek ellenére vert és sosem figyelt rám. Így miért is adnám oda?

A másik szempont viszont az, hogy ha önhibáján kívül került ilyen állapotba (mert megtörténhet), akkor a fenti "bűnökért" túl nagy ár egy élet. Úgy értem, vert-bántott-lesz.rt, de nem hiszem, hogy úgy kellene büntetnem, hogy nem adom meg neki az utolsó esélyt is az Életre, arra, hogy élhessen.

Valószínűleg elmennék hozzá, és beszélnék vele.

Minden attól függne.

A családnak pedig megmondanám, hogy az én testem, én döntök. Ha annyira adakozó kedvükben vannak, akkor hajrá.

Nem hiszem hogy ezek után oda adnám. mm sőt most kicsit gondolkodtam és tuti nem adtam volna. Volna mert pár éve meghalt középsuli alatt, elég rosszban voltunk és igazából most így ahogy visszagondolok. Nem volt jó apa, ívott, nem túl durván viszont anélkül is üvöltözött annyit hogy boldogságom elszállt.

Néha filózok rajta, és akárhogy nézem nem adnám oda a vesémet. Meg egyébként is bántalmaz és nem szeret akkor minek adnám oda. Jaaj hát bántottál meg utáltál, de nem baj én azért oda adom a vesém.

Vagy ó hát ő az apám. Nem tudom aki nem szeret meg bánt az mennyire számít apának. Ő szülei is veszekedtek, nem tudta hogy kell viselkedni,, hát szerintem meg épp ez lenne a lényege hogy ne félváról vegyük, mert akkor ezzel az erővel én is találok valahogy egy csajt aki akar gyereket, ok, azt lesz ami lesz, majd gyerek megoldja magának én meg hááát ennyire futotta.

Ok hogy valaki akar gyereket, de pech hogy nem csak saját boldogságunkra jó hanem törődni is kell(ene) vele.

Nem, azt a gyerekemnek tartogatom, ha esetleg ne adj isten szüksége lenne rá.

Ha azt kéri tőled, hogy tedd meg soha nem szeretett és most sem, csak magára gondol és egy önző senki.