Térítsetek észhez! Nős pasis ügy!?

akkor az én apám a kivétel, aki baxik a szabályra.

épp hogy megszülettem, már ment is a nőjéhez a cuccaival, vissza se nézett.

pedig ott volt neki a fullos kéró, anyám és én. neki egy 20 éves kiscsaj kellett.

"Mi a párommal nem mentünk szét, együtt vagyunk és szeretem. Ez az egyik nagy indok amiért ki akarom űzni még a csíráját is a gondolatnak, hogy játsszak a tűzzel."

Akárhogy is, ez önáltatás. Ha szeretek valakit eszembe se jut más. Ennyi.

Nem vagy biztos az érzelmeidben, és főként arra vágysz, hogy NŐként tekintsenek rád és imádjanak . Ez egy legbelső kényszer. Ettől nem vagy rossz ember, csak lásd be a hiányosságát a dolgoknak, és azt hogyha egy nős embert akarsz , az egy család sorsába kerülhet. Később rosszabb lesz, ha nem koncentrálsz csakis a kapcsolatodra vagy keresel egy új egyedülálló "hódolót".

FromOz-zal kell egyetértenem, Kérdező, te kérted a józanítást.

Mérhetetlenül önző vagy és ez már egy határon is túlmegy, hisz a párod is megcsalod/nád _érzelmileg_ és egy nős ember érzéseivel/magával az egész családdal is játszanál.

Nem kapod meg a párodtól a csodálatot vagy mi? Akkor szakítsatok, és keress olyan szingli férfit, aki odavan érted, biztos nem lehet olyan nehéz.

Most se akarsz semmit a családostól, ráadásul úgy, hogy még párod is van...

Térítsd magad észhez és szakíts meg minden kapcsolatot ezzel a férfivel, vagy tegyél csak tönkre két párkapcsolatot és (valószínűleg) 4 életet. Hajrá.

Csernus szavaival élve ilyen egy "érzelmi qrva."

Már bocsánat, de te kértél kijózanítást. Az eszeddel meg tudod, h csak amiatt van, mert élvezed, h tetszel valakinek. De meg lehet állni egy normális ponton, h örülsz neki, jót tesz az egódnak és ennyi. Vagy marad az első mondta, lehetsz ez a kategória is, vannak még páran.

Na nem kell azért itt mocskolódni, mert még olvasni is rossz. A kérdező nem csinált semmit, csak feltett egy kérdést.

Kérdező, te próbálj valami módszert találni, amivel az önbizalmadat növelheted. Abból a körből kéne kilépned, hogy mások megerősítésére van szükséged ahhoz, hogy tartsd magadat valamire. Ez is egy függőség, úgy hívják, hogy "külső megerősítés-függés". Régebben én is ilyen voltam, de már elmúlt. Nálam az volt az oka, hogy gyerekkoromban soha nem kaptam dicséretet, állandóan csak szidtak és ócsároltak, és magától kialakult ez a dolog.

Én úgy csináltam a leszokást, hogy tudatosan kerültem azokat az embereket, akikben pozitív benyomást keltettem, így egy idő után tudatosult az agyamban, hogy más emberek pozitív véleménye nem nagy dolog. Azóta már nem kell ilyet csinálnom, mert már nem vágyok pozitív megerősítésre. Kialakítottam bizonyos belső értékeket, és kizárólag az alapján ítélem meg magam - függetlenül attól, hogy mások mit mondanak. Persze ez a belső értékrend nem egy kőbe vésett valami, hanem a tapasztalataimnak megfelelően folyamatosan változik.

Szerintem egyedüllétre lenne szükséged, hogy el tudj gondolkodni ezeken a dolgokon, és legyen egy rendíthetetlen belső önbecsülésed, amit külső dolgok (más embereknek való tetszelgés) nem tud befolyásolni sem pozitív sem negatív irányba. A reális belső önbecsülés nem álszerénykedés, nem nagyképűség, de nem is önmagad alulbecsülése, hanem a hibáid és erényeid pontos ismerete.