Én azért, mert szeretnék anya lenni. Talán belém is van nevelve. Sosem gondolkoztam azon, hogy ne szüljek! :) Neked mi a bajod az anyasággal kedves kérdező?
2011. júl. 7. 23:25
Hasznos számodra ez a válasz?
4/40 anonim válasza:
A legtöbb nőben fel sem merül ez a kérdés. Most elgondolkoztam, igazán bennem sem. A párom ragaszkodik hozzá, én meg szívesen vagyok gyerekekkel, hát miért ne legyek a sajátommal? Egyelőre cicánk van, de őt is néha úgy kezelem, mintha a babám volna :)
2011. júl. 7. 23:25
Hasznos számodra ez a válasz?
5/40 anonim válasza:
Talán mert ha belegondolunk egy saját gyerek teljesen más mint pl más gyerek, rokoné, baráté, bébiszitteré...bennem sose merült fel hogy akarok gyereket, csak az hogy milyen lenne ha egyszer lesz, és én vigyázok rá, nevelem. Voltam bébiszitter és tökre élveztem, meg jó volt új dolgokra tanítani a gyereket, de mégse éreztem különösebben semmit, főleg nem "anyai ösztönt", pont azért mert nem az én gyerekem volt. De azért sokszor belegondolok hogy ha saját gyerekem lesz, mennyivel más érzés lesz felnevelni, tanítani új dolgokra, ránézek, és egyszerűen tudom hogy az enyém és benne is van egy kis én. Vagy valami ilyesmi :) Furcsa mert úgy igazán még nem akarok gyereket, de a kíváncsiság ott van bennem. Majd egyszer :) 18/l
2011. júl. 7. 23:29
Hasznos számodra ez a válasz?
6/40 anonim válasza:
Én is nő vagyok (mondjuk 19 évesen még nem annyira...), de nem akarok gyereket, soha nem akartam. Egyébként sem szerettem őket sosem, és ehhez még hozzá jön az is, hogy a környezetemben kifejezetten rosszul nevelt gyermekek élnek (pl. a szomszéd unokái, a saját unokatestvérem (!) ).
A rokonok és ismerősök mindig azt mondogatták (és máig mondják), hogy egyszer megszeretem a gyerekeket. Az ellenérzés azonban változatlan maradt. Belőlem valahogy kimaradtak az anyai ösztönök. Sajnálom, hogy így alakult, főleg a szüleim miatt, akik majd a jövőben unokázni akarnak, de ez van. Mindannyian mások vagyunk.
2011. júl. 7. 23:35
Hasznos számodra ez a válasz?
7/40 anonim válasza:
Fajfentartás, ösztön. De lassan szerintem már elérünk arra a fejlettségre, hogy nem állatok vagyunk és el tudjuk dönteni ki akar és ki nem, és hogy mi kell a faj fenmaradásához, jobban irányítunk. Ezért egyre többen vannak akik "gondolkoznak" és nem akarnak. Én sem akarok. Aki akar az meg szüljön.
2011. júl. 7. 23:38
Hasznos számodra ez a válasz?
8/40 Szonjus válasza:
Én 19 leszek, régen én se akartam, most már úgy gondolom, hogy, ha elvégzek minden iskolát és lesz hozzá megfelelő partnerem és körülményeim, biztosan lesz. Ez nálam, akkor jött elő, amikor a barátnőm terhes lett... Szerintem ez egy ösztön, hogy tovább add a génjeidet. Másrészt én úgy vélem és ezzel lehet vitatkozni, de addig szerintem, amég nincs gyereke, nem nő egy nő :)
2011. júl. 7. 23:41
Hasznos számodra ez a válasz?
9/40 anonim válasza:
Én is szeretnék majd gyereke(ke)t, lassan kíváncsi vagyok arra az érzésre, hogy milyen, mikor azt mondja "anya". Húgom és köztem 9 van, vele is nagyon sokat foglalkoztam mikor kicsi volt, még volt mikor én is éjszakáztam velük, hogy ne sírjon és aludjon, pedig reggel suli volt.
Egy nőnek szerintem az a legnagyobb öröm, mikor lesz egy saját gyereke, taníthatja, védelmezheti, egy szóval törődhet vele.
20L
2011. júl. 7. 23:44
Hasznos számodra ez a válasz?
10/40 anonim válasza:
" A nők többsége akar gyereket. Miért?
(Én is nő vagyok de én pl. nem akarok.) "
Ha nem akarsz az a te dolgod..Akkor ne szülj...
De aki akar annak is megvan az oka..Ők meg szülni fognak..Nem kell minden nap feltenni olyan kérdést amiből a végén vita lesz,hogy ki miért akar vagy nem akar..
Mindenkinek megvan a saját elképzelése erről..és ez így jó..
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: