Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Az emberek nagy többsége...

Az emberek nagy többsége miért nem képes tenni semmit a kapcsolataiért?

Figyelt kérdés
18 éves lány vagyok. Igazán szerencsésnek mondhatom magam barátok terén, 5-6 igazi barátnőm is van, akik már számtalanszor bebizonyították, hogy számíthatok rájuk, akármi is történik. Leginkább tehát rajtuk vettem észre, de sok más emberen is, hogy egyszerűen semmit nem képesek tenni azért, hogy a kapcsolataik jobban működjenek. Mesélik, hogy pl. a barátjukkal van valami gondjuk, és mondom nekik, hogy ez magától csak úgy nem fog megoldódni, üljetek le és beszéljétek meg. Általában azt mondják, hogy jó, de a tettlegességig már sosem jutnak el, inkább még hetekig duzzognak és szenvednek, minthogy megpróbálják kiküszöbölni a gondokat. Ugyanez igaz a barátságaikra is, amikor arról van szó, hogy egy-egy barátnőjükkel eltávolodtak mostanában egymástól, vagy hogy valami rosszul esett tőle és ezért inkább nem beszélünk... és ebben az esetben is mindig azt javaslom nekik, hogy beszéljék meg, de semmi. Még amikor esetleg köztünk van valami kisebb konfliktus, akkor is mindig én vagyok az, aki odamegy, hogy na most akkor beszéljük meg, mert ez így nem jó. Utána persze jobb is lesz. De igazából mindegyikőjük csak duzzog, puffog magába, meg mondogatja, hogy mennyire nem jó ez így, de semmit nem tesz azért, hogy megváltozzon a helyzet. Most már kezdem azt hinni, hogy nem ez a normális megoldás és én esek túlzásokba. Szerintetek?
2011. máj. 7. 11:07
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:

Szia!


Hát, most hogy ezt olvasom, én is ismerek ilyet. De nekem inkább az a problémám, hogy ha valaki egy kicsit bunkón viselkedik, és szerintem ő is tudja, hogy bunkó volt, akkor inkább nem érdekli, bocsánatot se igazán kér, csak vár arra, hogy én majd minden ilyet elnézzek neki. Na, azt meg egyenesen rühellem (tényleg), amikor ha beszélek valakivel, mintha a falnak mondanám, akár MSN-en, akár élőben, semmi, de semmi olyan választ nem mondd az illető, amire rálehetne fogni, hogy értelmes. Mintha nem is érdekelné. Na de, szerintem kicsit eltértem az eredeti kérdéstől, a lényeg: szerintem nem esel túlzásokba, sőt, ez nagyon is jó tulajdonság. Néha én se igazán értem az embereket, hogy miért ilyen hülyén oldanak meg egy s mást.


17/F

2011. máj. 7. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
100%

Én is 18 éves lány vagyok.

Olvastam a kérdésedet, és rájöttem, hogy nagyon sok közös tulajdonságunk van.

Egyáltalán nem viszed túlzásba, dehogy. Ahogy mondod, a kapcsolatok általában az őszinte beszélgetésekre alapulnának, és ha ezek hiányoznak, minden csak felszines.

A barátommal 2 évig hazugásgban éltünk. Ha nem teljesen, de nagyon kevés dolgot osztottunk meg egymással, rengeteget hazudoztunk és elhallgattuk az igazi érzéseinket. 2 év után szakitottunk is.

Szenvedtünk egymás nélkül egy jó ideig, aztán rájöttünk, hogy ezt a kapcsolatot még érdemes megmenteni.

Kibékültünk, és új lapot nyitottunk: elhatároztuk, hogy nincs több mellébeszélés.

Biztosithatlak, hogy azóta minden problémánkat megbeszéljük. Nem próbálunk egymás szemében tökéletesnek látszani, és a veszekedéseinknek mindig az igazi okát keressük meg, nem hagyva belső feszültséget magunkban.

Amióta ez igy van, ő nem csak a pasim, hanem a lelki társam is lett, és elmondhatom, hogy még sosem éreztem vele ilyen jól magam. Nagyon boldog vagyok: és mindennek a kulcsa az őszinteség.

Szerintem erre sok embernek rá kellene jönnie, és akkor talán sokkal több boldog arccal találkoznánk az utcán...

2011. máj. 7. 11:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
Egyszerűen ilyen lett a világ, elkényelmesedtünk. Ha viszont még jobban körülnézel láthatod, hogy nem csak az emberi kapcsolatok terén van így ez. Rengetegen sírnak az anyagi helyzetük miatt, és szinte senki sem tesz a helyzet jobbra fordulása érdekében. Pl. Rengetegen sírnak, hogy semmire nem elég a pénz. Meg sem próbálnak jobb állást vagy másodállást keresni a legtöbben. Egyszerűen semmit sem tesznek. Persze az a kifogás ilyenkor, hogy nem fér bele az idejébe egy másodállás, nem lehet ilyet találni, stb. de valójában az emberek 90%-a meg sem próbál keresni. Ugyanez van a párkapcsolatokkal is. Az emberek nagy része csak senyved egy rossz kapcsolatban, kilépni nem akar/mer, de folyton panaszkodik. Sokan az anyagiakat hozzák fel indokként, de meg sem próbálnak jobb állást kapni, félretenni amivel aztán lehetővé válna a különköltözés.
2011. máj. 7. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
...és én is 18 vagyok. Ugyanígy vagyok, ahogy te. Úgy érzem mindig mindenki arra vár, hogy én kezdeményezzek. Utálok veszekedni, utálok haragba lenni másokkal, ezért mindig én megyek oda, hogy na akkor most beszéljük meg a dolgot, mert ez így nem jó. Néha úgy érzem, hogy vannak olyanok, akiket nem is érdekel a barátságunk sorsa. Lehet, hogy az a baj, hogy az emberek büszkék, na de kéne lennie egy pontnak, ahol azt mondom : "a barátom mégiscsak fontosabb, mint a büszkeségem" Legalábbis szerintem. Utálom, hogy mindig én vagyok a két tűz között, ha pl. két barátnőm veszekszik.
2011. máj. 7. 11:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:

És a változatosság kedvéért, én is 18 éves lány vagyok :) Én is nagyon egyetértek veled, és iszonyatosan feldühít, hogy mindenkinek az őszinteség az ellenszenves, meg a komoly beszélgetés. Senki se képes rá. Mindenki egymást fúrja a másik háta mögött, aztán megy a jópofizás... Én 3 éve vagyok együtt a barátommal, és ő is ilyen ember... Imádom, de ő utálja az őszinte beszélgetést, kb évente egyszer fakad ki mi is a valódi véleménye, és ez engem iszonyatosan idegesít... Ha meg kéne beszélni valamit, ezer kifogást talál, és ha egyik se jön be, megfordul, és otthagy.. Most ott tartunk, hogy hónapok óta ezen megy a vita, és úgy érzem, még most se érti, mit is akarok én... De egyelőre nem adom fel. Csak elérjük, hogy mindenki átélje milyen jó is beszélgetni, még ha bántó dolgok is derülne ki... legalább tudjuk mi a dörgés, és eldönthetjük szabadon, hogy kell-e ez nekünk, vagy nem. Ez sokkal jobb, még ha úgy döntünk nem is kell, mint az álszent kamuzás, és álkapcsolatok... Én is erre várok, hogy végre egymás lelki társai lehessünk, de ezt egyedül nem tudom elérni.. Akarnia kell. Nem csak neki, sok barátnak is. És amikor beszélgetünk, rájönnek hogy igazam van ebben, de nem merik felvállalni így se... Reméljük ez változni fog.


Sok szerencsét nektek az életben, és ha már témánál vagyunk, és sokan vagyunk egyidősek, sok sikert az érettségihez is, a leendő munkákhoz, és iskolákhoz! Sziasztok :)

2011. máj. 7. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:

Én is ilyen lettem, nem tudom miért... régen, pár éve is mindig kiálltam a barátaimért de most ahelyett hogy megbeszélném a dolgainkat velük, nem szólok hozzájuk és nem foglalkozom velük.

Ennek már a "következménye" is meglett.

18/l

2011. máj. 7. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 A kérdező kommentje:

Köszönöm az eddigi válaszokat mindenkinek (azért természetesen még várok továbbiakat is) :) A 11:28-as válaszoló igen szerencsés, hogy így rendbe tudták hozni a dolgaikat, bár ehhez biztosan hatalmas akaraterő és szerelem is kellett :)

11:45-ösnek: nekem is ugyan ilyen volt az előző kapcsolatom, bár mi "csak" 1 évig bírtuk így. De végül is azért lett vége, mert ott is egyszerűbb volt a másik félnek a kisujját sem mozdítania azért, hogy jobb legyen és azt mondani, hogy ez így nem jó, legyen vége. Remélem, ti nem fogtok erre a sorsra jutni :/

2011. máj. 7. 11:51
 8/11 anonim ***** válasza:
A fogyasztói társadalom miatt van. Régen ha valami tönkrement, addig javították, amíg csak lehetett, csak a legvégső esetben cserélték le. A mai ember pedig hozzászokott, hogy ha valami tönkremegy, ki kell dobni és venni egy másikat. Ugyanez már az emberi kapcsolatokra is hatással van. Nem elég tökéletes a barátod/barátnőd? Szakíts és keress jobbat! A legjobb barátod elkövetett egy hibát? Selejtezd ki és keress új legjobb barátot! A mai ember több éves-évtizedes kapcsolatokat is képes eldobni egy apró hiba miatt, mert az egyszerűbb, mint megbeszélni és kibékülni. Aztán ha az újjal se működik, vagy visszahízelgi magát a régihez, vagy megint keres egy másik embert. Szánalmas, de ebből áll a mai világ.
2011. máj. 7. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:
Köszönöm Kedves Kérdező! Én is hasonló jókat kívánok neked az élethez, és a szerelemhez! :) 11:45
2011. máj. 7. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:

Szintén 18 éves vagyok:) Én is ezt vettem észre, de próbálok változtatni ezen a tendencián, de hosszú távon nagyon fárasztó, hogy ÉN vagyok az, aki meg akarja oldani a problémákat, ÉN vagyok az, aki mondja, hogy "gyere, beszéljük meg, hogy csak ÉN vagyok az, akit ez az egész érdekel. Ezt leginkább a baráti kapcsolataimra értem, de a családira is jellemző. Egyedül a párkapcsolatom az, ami nem csak engem foglalkoztat, de a páromat is. Sz@r ügy.

Lehet, hogy teljesen feleslegesen teperek.

2011. máj. 10. 11:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!