Az emberek nagy többsége miért nem képes tenni semmit a kapcsolataiért?
Szia!
Hát, most hogy ezt olvasom, én is ismerek ilyet. De nekem inkább az a problémám, hogy ha valaki egy kicsit bunkón viselkedik, és szerintem ő is tudja, hogy bunkó volt, akkor inkább nem érdekli, bocsánatot se igazán kér, csak vár arra, hogy én majd minden ilyet elnézzek neki. Na, azt meg egyenesen rühellem (tényleg), amikor ha beszélek valakivel, mintha a falnak mondanám, akár MSN-en, akár élőben, semmi, de semmi olyan választ nem mondd az illető, amire rálehetne fogni, hogy értelmes. Mintha nem is érdekelné. Na de, szerintem kicsit eltértem az eredeti kérdéstől, a lényeg: szerintem nem esel túlzásokba, sőt, ez nagyon is jó tulajdonság. Néha én se igazán értem az embereket, hogy miért ilyen hülyén oldanak meg egy s mást.
17/F
Én is 18 éves lány vagyok.
Olvastam a kérdésedet, és rájöttem, hogy nagyon sok közös tulajdonságunk van.
Egyáltalán nem viszed túlzásba, dehogy. Ahogy mondod, a kapcsolatok általában az őszinte beszélgetésekre alapulnának, és ha ezek hiányoznak, minden csak felszines.
A barátommal 2 évig hazugásgban éltünk. Ha nem teljesen, de nagyon kevés dolgot osztottunk meg egymással, rengeteget hazudoztunk és elhallgattuk az igazi érzéseinket. 2 év után szakitottunk is.
Szenvedtünk egymás nélkül egy jó ideig, aztán rájöttünk, hogy ezt a kapcsolatot még érdemes megmenteni.
Kibékültünk, és új lapot nyitottunk: elhatároztuk, hogy nincs több mellébeszélés.
Biztosithatlak, hogy azóta minden problémánkat megbeszéljük. Nem próbálunk egymás szemében tökéletesnek látszani, és a veszekedéseinknek mindig az igazi okát keressük meg, nem hagyva belső feszültséget magunkban.
Amióta ez igy van, ő nem csak a pasim, hanem a lelki társam is lett, és elmondhatom, hogy még sosem éreztem vele ilyen jól magam. Nagyon boldog vagyok: és mindennek a kulcsa az őszinteség.
Szerintem erre sok embernek rá kellene jönnie, és akkor talán sokkal több boldog arccal találkoznánk az utcán...
És a változatosság kedvéért, én is 18 éves lány vagyok :) Én is nagyon egyetértek veled, és iszonyatosan feldühít, hogy mindenkinek az őszinteség az ellenszenves, meg a komoly beszélgetés. Senki se képes rá. Mindenki egymást fúrja a másik háta mögött, aztán megy a jópofizás... Én 3 éve vagyok együtt a barátommal, és ő is ilyen ember... Imádom, de ő utálja az őszinte beszélgetést, kb évente egyszer fakad ki mi is a valódi véleménye, és ez engem iszonyatosan idegesít... Ha meg kéne beszélni valamit, ezer kifogást talál, és ha egyik se jön be, megfordul, és otthagy.. Most ott tartunk, hogy hónapok óta ezen megy a vita, és úgy érzem, még most se érti, mit is akarok én... De egyelőre nem adom fel. Csak elérjük, hogy mindenki átélje milyen jó is beszélgetni, még ha bántó dolgok is derülne ki... legalább tudjuk mi a dörgés, és eldönthetjük szabadon, hogy kell-e ez nekünk, vagy nem. Ez sokkal jobb, még ha úgy döntünk nem is kell, mint az álszent kamuzás, és álkapcsolatok... Én is erre várok, hogy végre egymás lelki társai lehessünk, de ezt egyedül nem tudom elérni.. Akarnia kell. Nem csak neki, sok barátnak is. És amikor beszélgetünk, rájönnek hogy igazam van ebben, de nem merik felvállalni így se... Reméljük ez változni fog.
Sok szerencsét nektek az életben, és ha már témánál vagyunk, és sokan vagyunk egyidősek, sok sikert az érettségihez is, a leendő munkákhoz, és iskolákhoz! Sziasztok :)
Én is ilyen lettem, nem tudom miért... régen, pár éve is mindig kiálltam a barátaimért de most ahelyett hogy megbeszélném a dolgainkat velük, nem szólok hozzájuk és nem foglalkozom velük.
Ennek már a "következménye" is meglett.
18/l
Köszönöm az eddigi válaszokat mindenkinek (azért természetesen még várok továbbiakat is) :) A 11:28-as válaszoló igen szerencsés, hogy így rendbe tudták hozni a dolgaikat, bár ehhez biztosan hatalmas akaraterő és szerelem is kellett :)
11:45-ösnek: nekem is ugyan ilyen volt az előző kapcsolatom, bár mi "csak" 1 évig bírtuk így. De végül is azért lett vége, mert ott is egyszerűbb volt a másik félnek a kisujját sem mozdítania azért, hogy jobb legyen és azt mondani, hogy ez így nem jó, legyen vége. Remélem, ti nem fogtok erre a sorsra jutni :/
Szintén 18 éves vagyok:) Én is ezt vettem észre, de próbálok változtatni ezen a tendencián, de hosszú távon nagyon fárasztó, hogy ÉN vagyok az, aki meg akarja oldani a problémákat, ÉN vagyok az, aki mondja, hogy "gyere, beszéljük meg, hogy csak ÉN vagyok az, akit ez az egész érdekel. Ezt leginkább a baráti kapcsolataimra értem, de a családira is jellemző. Egyedül a párkapcsolatom az, ami nem csak engem foglalkoztat, de a páromat is. Sz@r ügy.
Lehet, hogy teljesen feleslegesen teperek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!