Van még aki megbánta a telefonos "családi csomagot"?
Olyan csomagunk van, hogy ingyen beszélünk páran egymással a családban. Ráadásul korlátlanul. Ez mondjuk elég jó néha, meg tök jól hangzik, de néha már az agyamra megy.
Pl, itt van anyukám. Amikor gondol egyet felhív. Ez eddig rendben. De hiába mondom, hogy valami dolgom van éppen, valamit csinálok, nem tudok beszélni, egyszerűen csak mondja. És mondja és mondja. Nem érdekli, hogy majd beszarok, hogy épp főzök/teregetek/dolgozok vagy akármi csak mondja és mondja. Gyakran egy órán keresztül. Majd fél óra múlva megint eszébe jut valami és hív. Hogy hol van ez meg az, amaz hogy működik, mit csinál a macska vagy akármi. Ráadásul, fordítógépnek meg egy ideje telefonos ügyfélszolgálatnak is használ. Ha valamit nem tud megcsinálni, meg sem próbálja egyből hív, és idegbeteg módon, szinte ordít a telefonba, hogy valami szar megint nem működik, hogy mit csináljon, mire kattintson. Ha türelmesen elmagyarázom, hogy nem vagyok ott, nem látom, halvány fogalmam sincs, akkor annál jobban ordít. Ráadásul a múltkor félóra ordítás után kiderült, hogy például be sem dugta a nyomtatót és azért nem működött. 40 éves nő, nem valami buta nénikéről van szó, ezért is megy az agyamra, hogy ordít a telefonba, ha valami nem működik és sokszor olyan dolgok miatt! Pl. nem emlékszik a jelszavára mit csináljon. Ott van basszus a gomb, hogy "elfelejtette jelszavát?" és felhív idegbetegen engem inkább meg hasonlók.
Na nem rég nagymamám is becsatlakozott az ingyen beszélők körébe. Ő szerencsére nem napi rendszerességgel hív, de ha én felhívom, vagy ő hív, akkor tőle is lehetetlen elszabadulni. úgy fűzi a témákat egyikből a másikba, hogy azt hinné az ember vége és nem, újat kezd és csak mondja és mondja. Az utolsó szál virágtól a kertben azon át, hogy hány tojásból mit sütött a világon mindent elmond, akár minden egyes hívás alkalmával is elmondja ugyanazt, kiegészítve az újabb fejleményekkel. Ő annyiból rosszabb anyukámnál, hogy képes 40 percen át beszélni mindenféléről, majd megkérdezi mi van velem, és ha én csak elkezdek mesélni, akkor kb. 2 perc után közli, hogy "jól van kislányom, na puszi, vigyázz magadra, szia" Akárhányszor én beszélnék magamról vagy hirtelen sürgős neki és leteszi, vagy csak a szavamba vág és visszatereli magára a témát.
Más is bánja már az ingyen beszélést? Én néha már fel sem veszem, mert tudom, hogy akkor egy órán keresztül telefonálhatok. Félreértés ne essék, szeretem őket, de nekem ez már sok a jóból.
Ha megmondom, akkor azzal annyit érek el, hogy jól elszomorodnak, kb. 5-6 napig nem hívnak, majd kezdődik újra.
válasza:Én bele sem kezdtem, de nem is fogok azok után, amiket hallottam az ismerőseimtől meg itt is olvasok.
Pedig gondolkodtam rajta egy időben, de kiszámoltam, hogy kb. napi 15 perc beszélgetés után érné meg, ennyit meg nem beszélek egy-egy személlyel.
A párjával az ember úgyis mindennap együtt van, a családtagokkal is feltehetően találkozik rendszeresen, ha mindent megbeszélnek telefonon, miről fognak beszélgetni személyesen?
válasza: válasza:Na, én épp emiatt nem kötnék ilyen csomagot. :) Bár nálunk csak a nagymama beszédes, anyámék nem túlzottan. Viszont egy barátomnak voltak T-percei régebben, hát fontosnak találta, hogy több 100-at nekem szenteljen, ezért egy idő után fel sem vettem a telefont.
Évek óta rászoktam, hogy sosincs kihangosítva a telefonom, nem is érdekel, ki hív.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én az üvöltözés leszoktatásáról tudok egy módszert:
Ha megint el kezd üvöltve magyarázni az anyukád ,akkor határozott, hangod hangon beleszólsz, hogy ez a hangnem egy kedves anyához méltó és sérti a füledet és azzal lendülettel le is teszed a telót. Ha visszahív és megint kiabál akkor mondod ,hogy vagy rendes hangnemben előadja a mondandóját, vagy nem akarsz vele kommunikálni.
Nálam bejött.
válasza:Ismerős a dolog azzal a különbséggel, hogy ha én akarok tényleg valami fontosat kérdezni, de jóanyám nem ér rá, akkor minden szívbaj nélkül rám csapja a telefont, viszont halálosan meg bír sértődni, ha éppen nem érek rá több órán keresztül csicseregni vele, miközben ő hazafelé autózik.
A másik ami kikészít, hogy mondtam nekik, majd én kifizetem a saját részemet az előfizetésünkből. Ó azt nem kell. De ha 1-2 ezer forinttal túllépem a lebeszélhetőt, már tajtékozva hív és ordibál a telefonba, hogy mi a francért telefonáltam ennyi. Minden alkalommal a következő beszélgetés zajlik le:
-Már megint sok lett a számlád, minek kell neked annyit telefonálnod.
-Szívesen kifizetem a részemet, csak mondd, hogy mennyit utaljak.
-Nem, nem kell. De jó lenne ha visszafognád magad.
-Mondom, hogy kifizetem.
-Nem kell. De ne telefonálj annyit.
És ezt végtelenítve.....
válasza:Én nem bántam meg, bár nekem már nem sok családtagom van sajnos, inkább a párom családtagjait vettük bele, ők meg többnyire nem engem hívnak. De őt se zargatják állandóan.
Mi is jobban szeretünk párommal élőben beszélgetni, de naponta 1-2 alkalommal felhívjuk egymást munkaidőben is valamilyen ürüggyel. De ilyenkor vagy gyakorlati dolgokat beszélünk meg, vagy csak a lényeg, hogy halljuk egymás hangját, de hosszan sohasem beszélgetünk, főleg az ő munkája ezt nem teszi lehetővé, én meg ezt tiszteletben tartom. Még így is megéri anyagilag nagyon, sokkal több volt a számlánk enélkül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!