Van olyan ismerősöd, aki egyáltalán nem akar gyereket, meg tudja magyarázni, hogy miért nem és nem is bánja? Persze olyanra gondolok, aki azért már "benne van a korban" harmincegynéhányévesen pl. !

Akik jönnek a hülye, érvnek csúfolt rizsájukkal, hogy nem szülnek erre a mocsok világra, és így is lehet vkinek teljes az élete, nézzen magába, és inkább mondja azt, hogy nem kell nekem ez az egész, nem hiányzik a macera, ami a gyerekneveléssel jár, önző vagyok, karrierista, elvagyok magamban. még ez is könnyebben elfogadható, mint álszent handanbanda.

egyébként meg aki szántszándákkal nem óhajt gyereket, azzal valami nem stimmel. egy ép pszichéjű nő személyiségfejlődéséhez hozzátartozik a gyermek utáni vágy, az anyai ösztön.

Miért kell mindenkit lepontozni, aki nem akar gyereket?

Mellesleg én sem akarok (bár még a második X-et sem taposom), mert jobb kezem 50X-ban lebénult, még a háztartást is nehézkesen látom el, egy gyerek (az emelgetéssel lenne problémám leginkább), még nagyobb "gondot" okozna nekem. Mások mondják, hogy de majd lesz egy férjem aki segít. De könyörgöm, gyerekszülés után életem végéig legyek egy adott férfire utalva? És ha évekkel később kiszeretek belőle, ne hagyjam el csak azért, hogy legyen ki a gyereket nevelje?

Köszi, de nem kérek belőle.

Sok nő halt meg gyerek nélkül. Na és? Nem szakadt le az ég. Szerintem a mostani gazdasági helyzetben ŐRÜLTSÉG gyereket szülni (aki anyagilag megteheti, annak nem..)

És a "testi fogyatékosságom" miatt még munkám se valószínű, hogy lesz, amit kapni fogok X ezret rokkantnyugdíjasként, hogy tartsak fent belőle egy gyereket is magamon kívűl? Sehogy...

Le lehet pontozni! Thx...

Szerintem aki nem akar gyereket, annak jobb is ha nem lesz, a gyerek is jobban jár, hogy nem születik olyan helyre ahol nem akarják. Az én környezetemben rengetegen nem vállaltak babaát, "karrieristák"!(színház)

Érdekes hallgatnom az öltözőben, ki hova tervezi a drága nyaralását, mert másról sem tudnak beszélni. Teljesen egyértelmű, hogy önzőségből nem lett gyerekük, túl egoisták hozz, de nem baj, isten ments, hogy ilyen embereket én győzködjek. De sajnálom őket, mert nem mondja ki az idősebbje, de látszik rajtuk valahogy, hogy üres az életük, hiába csináltak karriert, hisz csak a fotókat nézegethetik, meg az emlékeken csámcsoghatnak már. A rákkutatónak is annyit, hogy igazából az utódjai lehetnének rá büszkék, hogy mit ér el a szakmájában, és nem kell házitündérré válni egy gyerek miatt, ismerek sokakat, akik még főzni sem tudnak, mégis jó anyák.

A fiatal barátnőim között meg sokan dobálóznak azzal, hogy nem akarnak gyereket, de 99%uk azért mondja, mert nincs normális párkapcsolata.

Akkor ez most valódi kérdés volt? Érdeklődő kérdés, és a válaszoló főanyák nyomkodták a piros gombot?

Hányan nem szülnek - hát nyilván meg tudják magyarázni. Miért szülne, aki nem akar gyereket?

Lehet más fontos dolog is az életben. Lehet fontosabb is mint utódokat létrehozni. Vagy számára fontosabb. Miért nem érthető ez? Nekem magától értetődő.

Még a fajfenntartási ösztönnek is lehet más megnyilvánulása. Például menteni a már megszületett emberiséget: Vagy csak szebbé tenni a világot. Ez miért nem elég?

De ha nem tesz semmit, csak ezt érzi? Ez is elég. Ha úgy vágyna mindenki gyerekre, akkor nyilván szülne, vagy nevelné valakijét.

Én nem értem, mi ezzel a baj? Értékesebb talán, akinek gyereke van? Nem hiszem.

Egy többszörös anya.

En csak a sajat barati korombol latottak alapjan beszelek, de azert a kerdesre adott valaszokban is megfigyelheto ugyanez: ha valaki nem akar gyereket es megkerdezik, hogy miert, akkor a legtobben megvalaszoljak, hogy pl "mert nem erzem, hogy vagynek ra" vagy valami hasonloval.NEm kezdik el lefikazni azokat a noket akik szultek vagy valami.De ha egy gyermekes novel beszelgetek errol, az 100% hogy elkezdi szapulni a masikat, hogy "milyen ozno" meg "mennyit veszit az elet szepsegebol" meg balblablabla...Erdekes!!!

A masik dolog, ez csak az en sajat velemnyem: szerintem a mai vilagban az abaj, hogy minden szedett-vedett gyokernek lehet gyereke, olyanoknak is akiknek semmi erzekuk vagy fogalmuk sincsen a gyerekneveleshez.En inkabb itelnem el azokat a noket akik "barmi tortenjen is en szulok" es a sajat gyerekei eletet cseszi tonkre (+ a ferjeeet+ a gyerekei leendo hozzatartozoiet) mint azokat akik azt mondjak, hogy nekik ez nem valo es kesz.Ez nekem kicsit olyan, mint amikor valaki nem ert az autoszereleshez, de nem kepes beismerni es inkabb belenyul majd balesetet okoz vele, minthogy csak annyit tenne, hogy azt mondja, en nem ertek az autoszereleshez.Mindenkinek megkonnyebbules lenne.Es nem lehet mindenki autoszerelo.

Amugy meg miert is kellene minden nonek gyereket szulnie?

Hol van az megmondva, hogy ez egy no "eletcelja" vagy "beteljesulese"? Igen, egyeseknek ez, masoknak meg mas.

Miert is abnormalis az aki nem vallal gyereket?

Ja igen, mar tudom, bocs: elfelejtettem, hogy a szuklatokoruseg nepbetegseg...My bad!

Sajnos ezt nem lehet kezelni...

Én nagyon szeretnék, de csak úgy, ha Ő lehet az apjuk. Egyelőre ez nem így néz ki, mert eltiltottak egymástól minket, pedig már nem vagyunk gyereket, csak pénzünk nem volt elmenekülni együtt ebből az állandó zaklatásból. Ha újból esélyt kapunk, akkor boldogan vállalom, de ha mástól kéne szülnöm, nem vállalnám, mert ha ránéznék arra a picire, aki semmiről nem tehet, azt látnám benne, hogy nem engedtek boldognak lenni, és érezné ő is, és az apja is, hogy másé a szívem, és nem tudnánk miattam boldog család lenni, csak azzal, akié a szívem. Lepontozhattok, ettől nem én leszek az abnormális, hanem akik lepontoznak.

Megjegyzem, hogy keresztanyám bevállalt egy gyereket anno, egy betegségéből kigyógyulva hozta össze a babát egy olyan pasival, akit most a háta közepére se kíván, mert később látta csak tisztán, hogy a pasi egy önmagára is igénytelen felelőtlen senki... A kicsit már nem lehet visszacsinálni, 7 éves, anyja egyedül neveli, apjáról inkább szót se... Keresztanyám már túl volt a 30-on, amikor szülte a gyereket, mostanában egyre türelmetlenebb szegény kisfiúval, egyszer mondta nekünk, hogy szereti, de néha nagyon zavarja, hogy nem tud egyedül semmit csinálni, nem élte ki magát, nem volt eleget fiatal, és gyerekkel már nem tud úgy, mert egyedüli családfenntartóként kettőjükről kell gondoskodni... stb. A kisfiún mindez meg is látszik, mert az, amit otthon nem kap meg, maga a szülő, aki hiányzik neki (nem az anyagiak, hanem hogy érezze, hogy ott van, mert hiába van ott anyuka, nem a gyerekkel foglalkozik sokszor), és ez lecsapódik a viselkedésén, mindenkit bánt, rendetlen, és nem tudja még megfogalmazni, hogy miért, csak nagy benne a feszültség. Nagyon aranyos gyerek egyébként, de külföldön élnek, ritkán látjuk őket, tudnánk segíteni, hogy jobb legyen, de messze vannak, anyuka ott él meg, így nehéz, nem tudom, mi lesz szegény gyerekkel. Lehet, jobb lett volna, ha keresztanyám se vállal gyereket, vagy legalábbis jobban átgondolta volna akkor, és több felelősségtudattal vállalja ezt a nagy feladatot, a gyereknek lenne jobb...