Van olyan ismerősöd, aki egyáltalán nem akar gyereket, meg tudja magyarázni, hogy miért nem és nem is bánja? Persze olyanra gondolok, aki azért már "benne van a korban" harmincegynéhányévesen pl. !

Az én barátnőm 35 éves, és nem akar gyereket. Egyrészt azzal érvel, hogy milyen lesz utána az alakja, másrészt hogy rámenne az eddigi élete, és nem bírná elviselni hogy egész nap bezárva legyen a gyerekkel. És mi van ha anyagilag nem bírja majd. Ha más gyereke közelébe kerül, akkor is rögtön rosszul van. Ő ilyen, már megszoktam.

Viszont az egyik ismerősöm egyszer azt mondta, hogyha valaki boldog párkapcsolatban él, az az egészséges, ha egy idő után megfordul a fejében a gyerekvállalás kérdése.

A gyerekvállalás ellen az a legócskább kifogás, milyen lesz az alakja gyerekszülés után.

inkább azon aggódjon, hogy öreg napjaiban nem lesz, aki rányitja az ajtót, vagy felhívná, hogy hogy vagy mama?

tiszteletben tartom mások ilyen fajta döntéseit, de mint magánember a hányinger kerülget tőlük.

Nálunk is van a családban aki lassan 40 lesz, a férj szeretett volna, de a csaj nem, mondjuk nem mondja ki, hogy soha, de annyira, én úgy mondanám magának való, hogy a saját kisnyugalmát nem adná fel gyerekért... így a férjével is kicsesz, s sok boldogságtól értékektől fosztja meg magát, és az életet... én így gondolom, hogy igen is önző az a nő, aki csak saját magára gondolva, mert az alakja, pénze, karrierje, nem csak magával foglalkozhat az idejében...

De akkor kérdem én, minek is él???????? kinek gyűjtöget?? persze, hogy most jól érezze magát,ezt meg is értem egy bizonyos korig, de azért már úgy 30 körül nem tudom megérteni, hogy ne zavarja, hogy lassan egyre veszélyeztetettebb korba kerül (szülés, mellrák... szempontjából is) és semmit az ég világon nem hagy maga után itt... ahogy itt volt, és elrepültek az évek ugyanúgy szépen el is felejtik majd.. mert a munkahelyen is kéremszépen hipsz-hopsz találnak helyettünk másikat...

Én nem mondom, hogy el kell sietni, igen is hagyjunk időt magunknat tudatosan felkészülni... de persze ez mindenkinek a maga döntése a teste, élete felől...

De én ennyire önzően nem tudnék élni...

Én is már alig várom, hogy babát vállalhassunk a párommal, csak nekem még van suliból kicsit, alig kezdtem dolgozni, és még a kecót is rendezgetni kell, ha úgy eltelik 1 év és így volt időnk csak egymásra is, rosszalkodásokra mi szeretnénk nagyon egy babát, akiért érdemes élnünk, és szeretnünk őt és egymást...

Van akinek a gyereke a könyve, a kutatása , mint az előttem szólónak, a vállalkozása, a hivatása, vagy valami más, amit felépít. Azt szüli meg, azt gondozza, azt neveli fel, és engedi szárnyaira.

A kettő együtt nem megy, egy olyan szinten, valamelyiket preferálni kell. Az egyik évfolyamtársam Brazíliában az utcáról szed össze gyerekeket, egy otthonnal, és felnevelik őket. Kiment fél évre, most húsz éve.Ottragadt. Nem akart, elhivatott lett. E mellett még komoly párkapcsolatot se vállalhatott, nemhogy gyereket. Épp elég, aki van. Boldog.

A kínai feng shui nem is választja el: ugyan az a gyerek-kreativitás területe. El tudom képzelni, hogy van erre külön szavuk.