Hogyan oldanátok ezt meg?

(Elnézést kérek tudom, hogy ez a kérdés nem pontosan, ide tartozik, csak ezt olvassák gyakrabban és valahol ez is emberi kapcsolatról szól. Csak nem a szűken vett családi kapcsolatról)

Megpróbálom röviden leírni.

A szomszédunkba költözött egy Roma férfi, kb. Annyi idős lehet mint én.

A kutyái mindig átjártak a kertünkbe. Anyukám szerint nagyon kedves, aranyos volt, amikor szólt neki. A kutyáit elpaterolta, elajándékozta nem tudom pontosan mi lett velük.

Akármikor arra mentem és Ő ott volt, mindig kiköszönt, hogy szia, én meg kapásból vissza, hogy szia. Pedig nem tegeződöm idegen emberekkel. Azt gondoltam, hogy egy dolgos, rendes ember. És be is érett az, amitől régebben félni szoktam, és amiért nem tegeződöm le rögtön. Látom már, hogy milyen ember Ő. Hát nem aranyos és nem kedves. ( Mondjuk még egy szót sem váltottam vele és nem is szeretnék vele beszélni, mert szeretném a három lépést megtartani) De megint van egy kutyája és 1 méterszer 1 méteres ketrecben tartja. Egy igazi kétszínű, sunyi embernek látom már és félek tőle. Más okból is, egyszer késő este sétáltam arra a kutyámmal és láttam, hogy részeg és rám köszönt, hogy helló meg valami zagyvaságot tett hozzá, meglepődtem nagyon, ekkor rá köszöntem, hogy Jó estét!!! Direkt kihangsúlyozva.

Valamelyik nap arra mentem és kint volt, hallottam, hogy köszön, de úgy tettem, mintha nem hallanám, el is fordultam a kutyám felé, de erre hangosan még egyszer rám köszönt, hogy szia, ezek szerint nem vette a lapot.

Na, most a lényeg, és ami a kérdésem, nem akarok többé sziát köszönni neki és köszönni sem szeretnék. Nem is ismerem!!! De félek, olyan, mintha bizalmaskodni akarna. Szóval mi alapon bizalmaskodik velem, és egyáltalán mi jogon tegez engem?! 38 éves vagyok. Lehet, hogy gyerekesen hangzik, amit leírtam, de félelem van bennem és nem tudom, hogy honnan ered. De le szeretném szerelni, de úgy, hogy azért ne legyek bunkó, de határozott legyek. Hogy adjam tudtára, hogy ne köszöngessen? Mondjam meg neki, hogy fiatalember mi alapon tegez engem? Tanuljon illemet. De az meg hülyén jön ki, mert előtte meg folyton visszaköszöntem neki, hogy szia. Tudom, hogy az ember bármikor meggondolhatja magát az én döntésem, ha akarok, köszönök, ha akarok nem. Csak mégis ez a félelem. Nem tudom mi ez.

Ha legközelebb arra megyek és rám köszön, köszönjek, hogy jó napot kívánok!!! Jól kihangsúlyozva, hátha kapcsol? Mit csináljak?? Vagy forduljak el és ne köszönjek, attól félek, hogy belém köt. Basszus és nincs egy férfi a háznál, ha a volt párommal mennék arra, biztos nem merne bizalmaskodni.

És az sem megoldás, hogy ne menjek arra, csak arra tudok menni a kutyával, nincs más út. És azt se mondjátok, hogy menjek pszichológushoz, hogy egy 38 éves nő nem tud megoldani egy ilyen helyzetet! Vagy lehet, hogy ez kéne. De nem bízom bennük, szerintem csak a pénzt viszik :)

És tudom, hogy ez nem nagy probléma, nem olyan nagy ügy. Az életben hatalmas problémák vannak, ez nem probléma, azokhoz képest, ez csak kellemetlenség, nekem is van nagy problémám (egészségügyi) de az ilyen dolgok kiakasztanak. Ma egész nap ezen járt az agyam. Nem tudtam a félelemtől koncentrálni. Ez valami szociális fóbia? Reggel lassan fél négy van és nem tudok aludni. Lehet, hogy csak egy nagy adag kikapcsolódásra lenne szükségem? Egy kis környezetváltozásra?

U.i: Nem szoktam az ilyen dolgokat megbeszélni mással, de úgy gondoltam, kiírom magamból, hátha megnyugszom egy kicsit. Ha valaki olyan még válaszol is, Akinek ez ismerős helyzet, vagy volt már hasonló szituációban, azt nagyon megköszönöm!:)