Anyós gondok. Ti hogy oldanátok meg?

Az én anyósom is ilyen.

Sértődés nélkül nálunk nem sikerült.

Mi szintén szemben lakunk anyósékkal, párom legkisebb gyerek és egyetlen fiú.

Az első időben reggelente átjárkált, hozott a pici fiának reggelit és hasonlók... Egy idő után megunta, hiszen mire átért, pici fiát már rég megreggeliztettem ;) Tehát mindig megelőztem abban, amit csinálni akart (hiába téptem a számat, hogy nem kell, hagyja, az egyik fülén be a másikon ki, muszáj volt valamit tenni az ügy érdekében...). Azt, hogy ne mászkáljon át, amikor nem vagyunk otthon úgy oldottuk meg, hogy párom elvette tőle a lakáskulcsunkat.

Szerencsére párom nem szívbajos, simán megmondja nekik, hogy ne jöjjenek át, vagy menjenek haza mert épp zavarnak. Először sértődtek jobbra-balra, aztán rájöttek, hogy ezzel nem mennek semmire, kénytelenek megérteni.

25/N

Én végigjátszottam ugyanezt, mégcsak nem is a szomszédban laktak,hanem 4 utcával odébb.

Zártam a kaput, kulcsot nem adtam.

volr sértődés, de más megoldás nem volt, nem kívántam mégegyszerátélni, amikor vasárnap reggel megjelent anyós a hálószobában. És nem értette, hogy miért csináljuk amit csinálunk.

zárd be az ajtót és ne nyisd ki. majd ha kérdezi miért nem engedted be, mondd, hogy fürdetted a gyerkőcöt, őt meg ugye nem hagyhatod felügyelet nélkül...

hosszútávon csak az a megoldás ha megmondjátok, vagy elköltöztök!

Ajtót bezárod. Mindenki kénytelen csöngetni vagy kopogni, és akkor nem jön senki sem be váratlanul. Hányadik babád? Kezdd el fürdetni időben, mire anyós megjön, már megfürdetted a gyereket. Egy idő után te ajánld fel, hogy biztosan ő is szívesen részt venne a fürdetésen, s akkor érezze azt, hogy TE biztosítod és engeded szeretetből a jelenlétét, elvégre az anyai ösztönök, most már, mint nagyanyai ösztönökké kell, hogy váljanak. Aki tudomásul kell, hogy vegye: az édesanya TE vagy. Ha ügyes vagy, a depressziója is oldódni fog. (nincs kizárva, hogy volt egy abortusza, ez nőknél sokszor okoz lelki traumát!)

A gyerek fürdetésekor pedig énekelj egy szép népdalt, ez oldja benned is a feszültséget, a gyerek is hálás lesz érte. Később hivatkozhatsz rá, hogy ezt ti ÍGY szoktátok, és akkor is gyakorold, amikor anyósod is ott van. Az éneklés messze úzi a lelki gyötrődéseket! Ha úgy gondolod, hogy nincs szép hangod, azzal se törődj: a babádnak akkor is a te hangod a legszebb ezen a világon!

Ismerősöm egyszerűen megoldotta: mikor apósáék átjöttek intézkedni, rendezkedni hívatlanul, ő egy szál semmiben leült pl. TV-zni. Vagy éppen álló fütyivel rámászott a feleségére, vagy éppen nyitott ajtó mellett gubbasztott a WC-n, s olyan hangosan végezte a dolgát, amilyen hangosan csak tudta. stb. ilyesmik. Egyszóval minden olyan dolgot elkezdett látványosan csinálni, amit az ember otthon csak a saját szűk köre mellett vagy csak egyedül csinálna. Éreztetve ezzel, hogy ez az ő otthona. S a szűk kis családon kívül, senki nem járhat-kellhet a lakásban úgy, mint otthon. Meg is volt a hatása. 2-3 alkalom után már nem jöttek váratlanul.... :-))))

Egyébként ünnepekkor vagy ha odaszóltak apósék érkezésük előtt teljesen normálisan viselkedett.

Ismerősöm egyébként egy többdiplomás értelmes ember, nem olyan alpári bunkó fajta. De tapintatos módszer nem jött be, amit hónapokig próbált kommunikálni feléjük, ezért felvette ezt a tahó stílust. HATOTT! :-)))

Én már rutinos róka vagyok ilyen téren. Sem az én anyámékhoz, sem a pároméhoz nem voltam hajlandó költözni. Pedig lett volna hova. Sőt anyósoméknak van üres lakásuk is, de oda sem voltam hajlandó menni, mert közölték velem, hogy mivel az ő lakásuk, mindenképpen igényt tartanak egy lakáskulcsra. Ismerve őket (albérlőjükhöz is időnként bejárogatnak...), köszöntem szépen, de inkább mentem albérletbe, sokkal rosszabb anyagi körülmények közé.

Részemről nincs kompormisszum. A magánélet, az attól magánélet, mert MAGÁN élet, anyuka,apuka, anyós,após nélkül.

Nem kell ezt szeretni. De meg lehet érteni. Aki nem érti meg, annak ajánlom a fenti példát. :-))