Anyu nem enged meg semmit. Még azt, hogy MAJD az új hobbim miatt Pécsre járjak be. Mihez kezdjek?

A tízéves fiam két éve deszkázik, és még él! Kedvencei a deszka, görkori, bmx, és az ezekkel való trükközés. Jojózni is szeret, és még azzal sem verte ki a szemét, ezen felül karatézik évek óta és sosem sérült meg. Most jobb lenne, ha a gép előtt ülne egész nap? Tegyem sajtbura alá? Szerintem harminc évvel ezelőtt a fára mászó gyerekek is leeshettek a fáról és összetörhették magukat, ez nem indok arra, hogy mindentől eltiltsunk egy gyereket. Főként, ha az már nem is annyira gyerek, mint a kérdező. Ha az alapvetően a korához illő dolgokat tiltják és megakadályozzák az önállósulást, azonkívül minden percről elszámoltatják, azzal csak azt érik el, amit anno az én anyám: úgy 16 éves koromtól egy percig sem érdekelt, hogy mit enged vagy mit nem. Suli után tanultam valamennyit, aztán jöttem-mentem, majd elmentem edzésre. Ezt is meg akarta akadályozni azzal, hogy nem fizette az edzést (én is karatéztam), de az edző azt mondta, hogy az én tagdíjam nem fogja romlásba dönteni, menjek nyugodtan, úgyhogy ez sem jött be neki. Hétvégén mentem a többiekkel a vidéki versenyekre, és sose lett bajom, nem ütött el a vonat, nem estem teherbe a sok fiú között. Anyám eleinte hisztizett, fenyegetőzött, próbált elég aljas módszerekhez is folyamodni, de nem érdekelt, úgyhogy leszokott róla, de megjósolta, hogy nem fogom befejezni a sulit, elzüllök, stb. Ehhez képest van diplomám (ennyire nem fejeztem be a középiskolát), van lakásom, két gyerekem, munkám, és a mai napig sportolok, pedig 40 múltam. Szerintem nem célravezető az ilyen fokú tiltás, mint amit a kérdező anyja csinál.Azért, mert a gyereke, nem a tulajdona, nem az irányítása alatt álló robot, aki 18 éves koráig akarat nélküli báb, azt csinálja amit mondanak, nincs önálló véleménye, akarata, vágyai. Aztán 18 évesen hopp, legyen felnőtt, érett, önálló, ha meg nem az, akkor az a baj, hogy felnőtt létére miért ilyen tehetetlen. Elhiszem, hogy féltik, de ez nem vezet sehová.