Hogy kell tisztelni a szülőket?

szerintem a tisztelet és az hogy egyetértesz velük, szereted őket, egy véleményen vagy velük, helyesled a viselkedésüket stb az két külön dolog. az már egy jó dolog, ha felismerted a hibáikat és nem akarsz olyanná válni mint ők, ettől még tisztelheted őket. sajnálom, hogy így van:(

próbálj meg kitörni az ő közegükből és egy olyan életet kialakítani, amiben nekik minimális szerep jut, és akkor kevésbé fárasztanak majd.

Szerintem abba gondolj bele, hogy Ők is voltak mind a ketten annyi idősek, mint Te. Bár nem emlékeznek mindenre, és a világ is megváltozott, de Ők már bejárták azt az utat, ami előtted áll. Szeretnének segíteni Neked, hogy jól dönts, hogy könnyebb legyen neked, mint nekik volt. Te fiatal vagy, makacs, és lendületes, ők meg már meggondoltabbak, de szintén makacsok.

Senki nem mondta, hogy könnyű.

Én is írhattam volna a kérdést :D

Engem a folytonos veszekedés, apám állandó részegsége (ilyenkor a semmiért én vagyok a szemét, írok egy példát, hogy megértsétek: apa ittasan kizárta anyát a házból mert olyan kedve volt, és én meg beengedtem, és erre megkaptam, hogy én vagyok ezért a leggonoszabb ember a világon :DDDDD )

szóval ezek, úgy tönkretettek, hogy pszichológushoz járok. (Igen, az is a bajom, hogy el kellene engednem a fülem mellett a sok sértegetést, de sajnos olyan vagyok, hogy ilyenkor magamban keresem a hibát, hogy biztos én csináltam valamit rosszul)

És apám válasza erre, hogy tönkrementem idegileg, az volt, hogy azért mert gyenge jellem vagyok.

De őt ezek ellenére is szeretem.

Nagymamám viszont olyan gonosz, hogy őt nem szeretem és nem is tisztelem :(

Szerintem ne ostorozd magad ezért, nekem is nehezemre esett elfogadni, hogy néha olyan érzés, hogy nem vagyok a család tagja, mert ilyen felszínesek, én meg pont az ellenkezője vagyok, ha nem szereted őket, próbáld meg először magadat elfogadni, aztán pedig őket, hogy mások mint te.

Szerintem jó nyomon vagy.

Nem kell szeretned őket, sem pozitívan megítélni a cselekedeteiket. Ezekben szabad vagy.

A tisztelet nem jelent többet, mint annak az elismerését, hogy ők előbb voltak itt, valamint ok-okozati összefüggés van, te azért lehetsz ezen a világon (akár kérted ezt, akár nem), mert ők itt voltak előtted és összerakták, amit kell.

Innen kezdve pedig a kérdés az, mennyire vagy jóban MAGADDAL? Ha azt tudod mondani, hogy Te OK vagy, akkor minden rendben. Hiszen bármennyire is elítéled a szüleid viselkedését, emberi gyarlóságaikat, máris van valami, amiért tisztelheted őket, elismerheted, hogy nem hiába éltek ezen a világon. Ez az eredmény Te vagy.

Ha lenézed saját magadat is, rossz embernek tartod magad, akkor persze ez sokkal nehezebb. Látok is ilyen összefüggést, hogy akik magukkal rendben vannak, azok megbocsátóbbak a szüleik "rossz" tulajdonságaival is. Illetve fordítva is látom az összefüggést, akiknél a szülők sok "rossz" tulajdonsággal bírnak, ott a gyerekek kevésbé vannak kiegyezve saját magukkal.

Az emberek jók ÉS rosszak. Egyszerre. Mind. Van aki inkább ide, másik inkább oda tartozhat, de senki nem csak jó vagy csak rossz. Ezért senkinek nincsenek tökéletes szülei. Olyan van, aki mellett könnyebb boldog felnőtté érni, szerintem azonban olyan nincs, aki mellett ne lehetne, csak olyan van, aki mellett ez nehezebb, nagyobb kihívást jelent.