Történtek veled gyerekkorodban olyan dolgok amit akkor nem értettél de később minden világossá vált?

Nem értettem, hogy a szüleim miért veszekednek folyamatosan. Hogy miért váltak el. Később rájöttem, hogy apám sosem törődött velem, csak akkor, amikor fel akart használni azért, hogy anyámat visszahódítsa, olyankor jól jött egy apja után bömbölő gyerek, akit le lehetett "fizetni" egy csokival vagy valami játékkal.

Hogy én miért nem tudok szaladgálni, futni és kint játszani a többi gyerekkel. Csípőficammal és dongalábbal születtem, megműtöttek kiskoromban és nagyon nehezen tanultam meg járni, utána is kímélni kellett...

Hogy anyukám miért nem tudott velem lenni, s miért vigyázott rám mindig mama és papa. Anyukám dolgozott, hogy nekem meglegyen mindenem! :) És persze a nagyszüleimnek is hálás vagyok azért a sok mindenért, amit tőlük kaptam, a sok kedvességért, szeretetért és türelemért!

Engem a tücsök készített ki!

Sosem értettem, hogy lehet, hogy hallom a hangját, de nem látom sehol, hiába keresem.Márpedig én kitartóan kerestem odakint a kertben, mert mindenképpen meg akartam nézni a hegedűjét.Én ugyanis természetesnek vettem, hogy a tücsök úgy néz ki, ahogy a mese könyvekben lerajzolják.Olyan cigányprímásra emlékeztető, bajszos, frakkos, hegedűs...

Nem értettem, anyu miért állítja azt, hogy nincs is hegedűje, és az csak egy bogár.

Aztán 10 éves korom körül talált anyu egy tücsköt a szobában és megmutatta nekem.Gyanítottam, hogy tévedésben van.

Csak akkor értettem, meg, hogy én tévedtem, mikor egy biológiai témájú könyvben megláttam a képét az igazi tücsöknek.

Igen, rengeteg ilyen van.

Miért nem akarnak a szüleim csipszet és csokit venni, inkább almát és cukormentes rágót. (Azóta nagyon hálás vagyok nekik ezért.)

Miért kérdezi apa, miután rosszat tettem, hogy nem szégyellem-e magam? Nem szégyelltem. Mióta pszichológiát olvasok, rájöttem, hogy nekem volt igazam, mert abban a korban még nem alakul ki a gyermekben a szégyenérzet.

Azt is csak később értettem meg, hogy a szüleim mennyire sokat tettek a gyógyulásom érdekében (rendellenességgel születtem.) Amit akkor természetesnek vettem, hogy minden nap jöttek a kórházba, most rajzolódik csak ki előttem, hogy mekkora erőfeszítés volt a részükről.

Miért nem szabad a kutyát ütni, ha nem azt csinálja, amit én akarok. Szerencsére ezt korán megértettem, hogy ő is egy érző lény, saját akarattal.

Film nálam is volt, de csak egy, kicsinek nem tévéztem, nem is volt mindig adás...

Azt sokáig nem értettem, miért nem szabad elmondani soha senkinek, hogy az őseim X országból származnak...

Ilyen filmes élményem nekem is nagyon sok volt, gyerekkoromban láttam pár filmet többször is, de tényleg már kívülről tudtam némelyiket, aztán felnőttként, vagy kamaszként újranéztem őket, és akkor esett le, hogy szinte az egészet nem is értettem, vagy legalább is még az alapvető összefüggések sem voltak tiszták benne.

Saját életünkben azt nem értettem, hogy amikor nagymamáméknál vagyunk mi is, meg unokatesómék is, miért mindig mi megyünk haza hamarabb. Felnőttként aztán rájöttem, hogy apukám nagyon nem szeretett ott lenni, mert mamámék nagyon nem kedvelték őt, a másik vejüket viszont igen.

Tisztán emlékszek, hogy amikor 4 éves voltam, anyu tejbegrízt főzött, és nagy volt a hasa, megkérdeztem, hogy "anyu neked miért ilyen nagy a hasaaad?" Azt mondta, hogy sokat evett. Én meg azt mondtam neki, hogy akkor ne egyen ilyen sokat, fogyjon le! :D Közben meg terhes volt :D

Aztán mikor már ez a tesóm meg volt, akkor ő 2 éves volt, és anyu felemelte őt, és mondtam anyunak, hogy én is, engem is vegyen fel, de azt mondta, hogy engem nem, mert nehéz vagyok, és nagy :( Azt hittem nem is szeret, de utólag rájöttem, hogy akkor vszínű a 2. tesómat várta.

Ja az M1-n meg voltak azok a bemondónők, és ha nem mondták, hogy mese lesz, ordibáltam velük, hogy "mesét mondjáááááááál" meg a rádión volt két sáv ami úgy világított mint a villany, és amikor volt vmi kabaré szerű és tapsoltak, azt hittem, hogy az emberek ott ülnek benn, és hiába magyarázta apu, hogy azok messze vannak, meg így az adás meg úgy, gondoltam magamban, nem baj, szerintem akkor is ott ülnek benn :D