Nem szeretnék se férjet, se gyereket! Normális ez?

Persze hogy normális, semmi köze az életkorodhoz. Én pl. gyereket nem akarok, párom viszont van. Az ilyeneknek pedig ne dőlj be, hogy a gyerek az élet értelme. Ez kb. azt jelenti, hogy akinek még nincs, vagy egyáltalán nincs, az értelmetlenül él. Ha valakinek az az élete értelme, hogy a gyerekeit rendezi, hajrá. Annak bizonyára így kerek az élete. De ha neked meg így, akkor így. Nem kell semmiféle hülye kinyilatkoztatásokhoz alkalmazkodni.

Az "öreg napjaidra" hozzászólóhoz: egyrészt semmi sem garantálja azt, hogy öreg napjaidban az a gyerek valaha rád nyitja az ajtót. Nem feltétlenül harag miatt, csak esetleg a világ másik felén lakik, és évente egyszer látjátok egymást. Másrészt pedig aki azért szül gyereket, hogy majd öregkorában legyen aki elrendezze, hát izé...

15.34-nek:

"Kapsz egy feladatot, ahol kipróbálhatod magad"

Úr isten, ez nem egy csapatépítő tréning-feladat, vagy sikerül, vagy nem.. Könyörgöm, egy gyerek életéről van szó, ez nem próba-szerencse kérdése. Ha valaki nem tartja magát alkalmasnak, akkor ne próbálkozzon, mert ez a "feladat" elvileg egy életre kell szóljon, nem gondolhatod meg magad, hogy ja, ez nekem mégsem jön be..

A másik pedig, hogyha valaki öregkorára gondolva szül gyereket, az egyrészt önző, másrészt naív...

Aki öreg korára hivatkozott, annak hadd áruljam el, hogy én ismerek olyanokat, akik bizony már elvárják nagykorú gyerekeiktől a segítséget, de míg erejük teljében voltak, addig a saját gyereküknek annyiban nem segítettek, hogy az unokára vigyáztak volna, amikor beteg volt, annak ellenére, hogy megtehették volna, a szülőt a munkahelyén emiatt lefokozták, mert nem tudta megoldani másképp a gyerekre vigyázást. Emellett a nem segítő de segítséget elváró szülők folyton kritizálták és mai napig kritizálják ezt a gyereküket.

A fentebb említett szülők az én szüleim, a nagyszülők anyukám felőli nagyszüleim (apám felől nagymamámat már anyu se ismerte, és nagyapám is meghalt, mikor én kicsi voltam).

Ezek után senki ne csodálkozzon, ha anyu nem szívesen viszonozza a "kedvességet" a szüleinek.

Teljesen.

Míg világ a világ, élni alapvetően nem volt jó és nem is lesz, úgy gondolom, hogy nem érdemes továbbadni.

Vedd egy átlagos ember átlagos napját: sokkal több rossz, gond, probléma, harc van benne, mint jó dolog, öröm, békesség! Mi garantálja, hogy az a majdani gyerek az boldog lesz, vagy talál értelmet az életének?

Nekem megszakadna a szívem, ha a majdani gyerekem majd ilyen kérdésekkel jönne. Mert én tehetnék róla, hogy a világon van és tud ilyeneket kérdezni.

Férj, háát... A családot nem a férfiaknak találták ki, a természetük nem olyan (ld. állatvilág). Azt, hogy egyedül küzdeni az ön-és fajfenntartásért, azt inkább nem adnám tovább.