Miert kell rogton itelkezni? 20 eve ez meg normalis volt, szerintem most is az.

Tényleg nem az a gond,hogy 19 éves,hanem hogy a semmire szül. Hogy itt kérdezget összeomolva, ha beüt a krach, elhagyja apuka, vagy Isten ne adja meghal, hogy mit csináljon!

Nekünk mákunk volt! A szüleim nagyon jól állnak, saját házat építettek nekünk már az esküvő előtt, kocsit kaptunk stb. DE! Bár megtehettem volna, eszembe sem jutott volna addig szülni, amíg a házat magunk fent nem tudjuk tartani, amíg nem dolgoztam legalább 3 évet, hogy ha baj van, egyedül is nevelni tudjam a gyerekeket. Szerencsére kijártam az utat és ha gond lenne, mind a családom, mind a férjem nélkül el tudnám tartani a gyerekeket.

Tehát szülhettem volna 20 évesen is. Simán! Apuék még a dédunokájuknak is tudnának házat építeni (csak hogy én is kicsit nagyképű legyek), de nem, vártam!

Ahogy azt is bajnak tartom,hogy sok fiatal nem tudja mekkora áldozattal, mennyi lemondással jár egy baba! Nem általánosítani akarok, de a körülöttem lévő nagyon korán szülő ismerősök gyerekei többet vannak a mamánál,mint otthon. Mert, hogy rájött a drágám (ez most konkrét példa),hogy ő még alig voltak kettesben, még nem is volta kettesben tengerparton, meg néha azért bulizni is menni kellene, mert csak fiatal vagyok stb. Szóval nem csak anyagilag éretlen a gyerekre, hanem mentálisan is!

28 éves vagyok és kismama. És tudod mit, semmiről nem késtem le. Engem nem vonzott jobban az,hogy majd egyszer a lányom barátnőjének nézzenek, mint az,hogy ne kelljen sírnom hó végén,hogy mi lesz!

Ez a generációs együttélés meg nekem olyan, hogy imádom a szüleim, anyósékkal is jóban vagyok, de soha nem laknék velük együtt úgy,hogy nekünk már külön családunk van. Meg egyébként se. Le kell szakadni a szülőkről. Szerintem nem normális több generációnak együtt lakni huzamosabb ideig. Barátnőmék tesója és családja együtt lakott egy idegi a szülőkkel. Akármennyire is imádják a szülők az unokát, ők már idősebbek, pihennének és nem tudta, mert a pici éjjelente 5-ször sírt fel. De még lehetne sorolni. Őket is figyelembe kell venni. Felnevelték a gyerekeiket becsülettel, de nem tisztjük az unokáikat is nevelni!