Lányok/nők! Nem érzitek magatokat furcsán mikor egyre több ismerősötök megy férjhez/vállal gyereket, és Ti nem?

Igen ez környezet ill. ember függő. Nekem szimpatikusak azok a férfiak akik házasságpártiak. Szerintem előbb utóbb, függetlenül a nemtől mindenki vágyik egy társra, a férfiak is, még ha nem is merik bevallani.

Kérdező, közhely, de tényleg el fog jönni, csak gondolkodj pozitívan, járj el bulizni, szórakozni, stb. Én pl szórakozóhelyen ismertem meg a párom, és tartós komoly a kapcsolat. Hajrá

Huszonéves koromban én is így éreztem, mindenki férjhezment, megnősült, gyereket szült. Nem gyöztem nászajándékot venni, babaváró bulikat rendezni, babaajándékot venni .. ide menni babát nézni, oda menni lufit fujni a lagzira.

Most meg 34 éves vagyok és nem gyözöm az otthagyottakat vigasztalni. Most is be vagyok idézve válóperben tanunak, mert apuka ugy döntött kisemmizi az ex-családot.

Hidd el az első kör jobb volt. Örülj te is a más örömének. Majd kijut neked is.

Tudod, egy dolgot garantálhatok Neked! Ha Te mások alapján és elvárásai vagy szokásai alapján rendezed az életed, akkor soha, de soha nem adatik meg a boldogság.

Nagyon vigyázz és ne kövesd el azt a hibát, amit az emberek többsége elkövet.

Nem azért házasodik meg egy jóérzésű, tiszta szívű ember, mert ez a szokás, hanem azért, mert megtalálta az igazit. Én férfi vagyok és amikor megtaláltam az Igazi szerelmem, 1,5 hónap múlva 3 hónapos nászútra mentünk Isten segítségével. Nem volt pénzünk, de ő adott. Én el mertem magam kötelezni, amit azelőtt 20 "felnőtt" évig sohasem mertem. (38 éves voltam) És 3,5 éve nagyon boldogok vagayunk és imádom a feleségem az igazi párom. Ha te szokásból, elvárásból hozzá mész valakihez, olyan boldogtalanságban lesz részed, hogy egész életed értelmetlenné válik.

Az aki 20 évesen, gyerekként házasodik, az - tisztelet a néhány kivételnek - az általában nem önálló ember, hanem egy rabszolga, akit balga módra szülei, társadalom és buta szokások, elvárások parancsát és utasításait követi. Örülj, hogy Te nem vagy ilyen rabszolga!

Inkább egyedül, mint ketten boldogtalanul.

MIért érezném magam furcsán? Talán ugyanazt az életet éljük? Vagy nem? Mindenkinek máskor jön el a párkapcsolat, házasság, gyerekvállalás stb...mi ebben a furcsa?

Attól, hogy a környezetedben úgy érzed mindenki házasodik, gyereket szül, neked még nem kell, ha nem érzed azt, hogy igen, Te ezt szeretnéd! Mert ez a Te életed, és nem másé! Majd szépen alakulnak a Te dolgaid, úgy, ahogyan kell!

Nem maradsz le semmiről, hiszen a saját ütemednek megfelelően éled az életed, és ezt nem lehet másokéhoz viszonyítani...:)

Nem lóverseny nem értem azokat akik azért akarnak szülni mert a szomszéd Kati már a harmadiknál tart.

Megvan minden körülmény egy gyerekhezz akkor kell szülni nem féltékenységből.