Hogy parancsoljak rá a barátnőmre?

Senki nem úgy születik, hogy fakanál van a kezében. Én 19 évesen ismertem meg a párom, aki egyedül élt, és miatta kezdtem el főzöcskézni. Mondhatom azt, hogy első pillanattól kezdve tök jól ment, a mai napig nem igen rontottam el semmit, pedig korábban eszembe sem jutott volna megnézni otthon, mit hogyan csinál anyám. (Nem, nem rántottáról beszélek..:D) Szerintem a barátnőd is könnyen belejön, ha szívesen csinálja. Ehhez azonban az kell, hogy ne parancsolj rá, ne legyenek elvárásaid, bátorítsd és segíts neki, ha szükséges. Ha odaéget vagy elsóz valamit, legalább tanul a hibájából. Legyen elég bátor kísérletezni és a saját ízlésére hagyatkozni! A szakácskönyv csak útmutatást ad, de maga a főzés igen kreatív tevékenység. (És a sütésről meg nem is beszéltem..)

Ha parancsolgatsz vagy egyből azt akarod, hogy profi legyen, azzal csak elveszed tőle a kedvét. Márpedig ez egy olyan dolog, amit kín úgy csinálni, ha az ember nem szereti..

Szerintem neki sem érdemes vágni,ahogy írta egy előttem szóló,"kutyából nem lesz szalonna":)

Ne költözz vele össze..vagy pedigfőzhetsz magadra,vagy főz anyud...

Az hülyeség hogy most emiatt ne költözzön vele össze ha szereted, nem lehet mindenki konyhatündér. Én lány létemre utálok főzni és minden egyéb házimunát, mégse vagyok cicababa, egyszerűen nem az én műfajom.

Ahogy azt sokan írták is előttem, ajánlom a közös főzöcskézést, vagy kössetek kompromisszumot, hogy vagy ő is elmegy dolgozni, vagy csinálja a házimunkát, mert te nem eltartani akarod hanem eggyütt élni vele.

De ha elmegy dolgozni ő is felezzétek meg a munkát, nem csak a nők feladata.

És ha nem sikerül olyan jól a főztje akkor is dícsérd meg, ha azt mondod rossz elveszed tőle a kedvét és elkezd hisztizni hogy ez neki nem megy.