Miért nem érti meg a barátom rokonsága, hogy nem akarok összejövetelekre járni?

Tegnap volt az onokatestvérek találkozója. Mivel nem mentünk el a barátom nagymamája nem áll velem szóba annyira megsértődött. Azt mondta lenézem a családját. Ez nem így van. Eddig mindíg elmentünk, de most két hónapja veszítettem el a 23 hetes kislányomat, és egyszerüen rosszul vagyok, ha pici gyerekek vannak a közelemben. Ott meg hát ha nem is kettő de egy mindenkinek van. Most muszáj lenne néznem, hogy ők milyen boldogok én meg milyen szerencsétlen vagyok??? Ma meg jött az egyikük és hozta a tortásedényt (mert tortát azért küldtem, és el is mondtam mért nem tudunk menni), és mondta, hogy majd eljönnek meglátogatni. Megkértem, ha lehet gyerekek nélkül. Erre megkaptam, hogy őket is hozza mert nem tudja egyedül hagyni őket. Kérdezem: muszáj ez??? Mért nem hagynak békén? Eddig is egy évben egyszer találkoztunk vagy véletlenül összefutottunk, most mért lett fontos. Nem akarok beszélgetni senkivel, meg nincs is miről. Nem unatkozom, járok dolgozni bár most amig jobban nem leszek itthoni munkát kaptam és hetente vagy kéthetente kell bevinnem, ahogy végzek vele. Itthon is van elég dolgom, le tudom magam foglalni.