Most mit csináljak vele? Már nem tudom mit mondhatnék neki, hogy megnyugtassam.

A tanárnak is igaza van és nektek is, hogy olyannak akarjátok megtartani a lányotok amilyen.

Ha okos és intelligens,akkor ajánljátok neki,hogy nézzen utána a skizoféniának és meg fogjalátni,hogy teljesen másról van szó mint amit ő csinál.

A lányod tökéletesen megtalálta az egyensúlyt a kinti és benti világával. Keressetek neki itt a forumon olyan jellegű kérdéseket, ami zárkózottsággal önbizalomhiánnyal, ilyesmivel foglalkozik. Itt az emberek általában leírják, hogy milyen szar az életük, hogy nincs senki körülöttük, öngyilkosok akarnak lenni, mert nem látnak kiutat..stb. Ebből szerintem érzékelni fogja, hogy AZ beteges. Vegyétek rá, hogy gondolja át az életét. Mennyire fordul magába, mikor, milyenek a társas viszonyai. Az alapján amit leírtál róla, szerintem rá fog jönni, hogy ő nem beteg. Mindenkinek kell egy egy kis magánszféra/visszavonulás, ez nem baj.

Mellesleg Szabó Lőrinc egy nagyon rossz korban élt...Amíg a racionalizmust és a világháborús irodalmat vettük, szószerint depressziós lettem a magyarórák miatt-de nekünk heti 8szor volt, az soknak számít. Arra is figyeljen, hogy ne kerítse hatalmába túlságosan az órán elhangzott gondolatok/hangulat, mert a világháborús irodalom nagyon nagy hatással tud lenni az emberekre érzelmileg, főleg ha erre nyitottak.

Ez valamennyire a korával is jár. A kamaszodás nem kezdődött nála kicsit később, mint másoknál?

A férjem lány kb ennyi idős, sok dologban hasonlít a lányodra. Ő például 17 évesen kezdett látványosan kamaszodni (lelkileg értem, testileg persze korábban).

Ez simán lehet az énkeresési fázis, amikor az ember sok ideának nekimegy, néhányról visszapattan, néhánnyal tud azonosulni.

Én ennyi idősen kitaláltam, hogy vallásos leszek. Végigolvastam mindent az összes nagyobb vallásról. Majd rájöttem, hogy egyik se passzol nekem így ateista maradtam. De akkoriban egy hétig buddhista voltam, két hétig izraelita, majd muszlim, aztán keresztény... anyámék fogták a fejüket, de nem mertek szólni.

Kb egy fél év alatt lecsengett ez.

Kamaszkorban amúgy is sok mindent megkérdőjelez az ember és a saját identitását is keresi. Szerintem ez normális folyamat, ő is elbizonytalanodott a sajátját illetően, esetleg megijedt a közelgő felnőtté válástól és próbálja elhelyezni magát. Azon se lepődnék meg, ha hirtelen kitalálná, hogy mégsem Színművészeti, hanem inkább gépészmérnök vagy könyvelő lesz. Hagyni kell ezeket lecsengeni, sokat beszélgetni vele, engedni, hogy sok mindenben kipróbálja magát.

Ha amúgy rendben van, akkor magától el fog múlni ez a korszak.

Ja, ami még segíthet: pszichológiai tankönyveket (tehát nem a most divatos "írtam egy megmondókönyvet" típus) a kezébe nyomni, hátha kicsit jobban megérti, mi zajlik le benne és magát is kevésbé fogja nemnormálisnak tartani.

Átlagos ember nem tud különlegeset alkotni, legyen szó írásról, festésről, filmrendezésről.. Nem beteg a lányod, csak más. Ő ahhoz a típushoz tartozik, akire szüksége van a világnak, mert másképp lát és él meg dolgokat, így képes maradandót alkotni, bármibe is fog. Igaz, sok ismert művésznek volt valami baja a fejével a történelem során, de ma ez nem számít gyakorinak: egyszerűen csak másképp gondolkodnak, és ez nem baj.

Próbáld megnyugtatni, hogy neki éppen ez a különlegessége az erénye, amit ki kell használni, hiszen ez adottság, nem átok. Fogadja el magát, mert megváltozni nem tud, még a végén éppen azért hasad meg a tudata, mert más életet él, mint amit személyiségéből adódóan élne..