Mit mondhatnék egy régi havernak?
Szóval.. Az a helyzet, hogy volt/van egy régi haverom/barátom, akivel sosem volt túl közeli a viszonyunk, de "ellógtunk" egymással délutánonként. Idő közben én elkerültem itthonról, csak nyáron vagyok itthon, ő férjhez ment, családot alapított. Közös témánk nincs, biztosan Nektek is voltak ilyen személyek az életetekben, akikre nem haragszotok, csak egyszerűen eltávolodtatok, mert ilyen az élet.
Viszont, ő nem tud ezen így továbblépni, foggal körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy úgy csináljunk, mintha minden olyan lenne, mint 16 éves korunkban, és egyszerűen nem veszi észre, hogy, ha találkozunk, kínos a csend, vagy csak ő beszél, de csak önti rám a sok baját, amivel elveszi az életkedvem, és ettől még szótlanabb leszek-ördögi kör.. Nincs kedvem vele találkozni, de akkor meg hív, levelet ír, hogy én miért hanyagolom őt, pedig ő mennyi mindent tett értem, és nem ezt érdemli.
Mit tehetnék? Nekem erre nincs szükségem, de nem akarok vele összeveszni. Nem azért akarok vele találkozni, mert ő fenyeget és erőszakoskodik, hogy legyen valaki, akire ráöntheti a világfájdalmát, hanem, ha netán össze is futunk, az legyen azért, mert kíváncsiak vagyunk a másikra, nem? De ha ezt elmondom neki, ki fog akadni, és azért áll neki veszekedni, nekem meg van nagyobb problémám is egy unatkozó, durcás családanyánál.
Szerintetek lehet ezt olyan formában közölni, hogy ő ne vegye személye elleni támadásnak, de megértse, hogy már nem vagyok az a kiscsaj a szomszédból, akinek füttyent, és ugrik?
Köszi mindenkinek.. Kedves utolsó válaszadó. Ezt csinálom már két éve, mióta elváltak az útjaink.. Két éve, ha itthon vagyok, egyből kapom a levelet, és a telefont. Egyszer egymás után kétszer le mertem mondani egy találkozót, utána kaptam a fejemre, hogy bezzeg az XY-ra ráérek, mert olvasta a facebookomon.. Hiába mondtam neki, hogy az én időmet nehogy már ő ossza be, nem vagyok neki köteles beszámolni, hogy mikor, kivel találkozom. Írtam neki szépen, csúnyán. Körülírva, konkrétan. Egyszerűen nem veszi tudomásul.
De ettől függetlenül nem szeretnék haragot, és veszekedést, hiszen régen olyan szép volt minden. Lehetne most is, de ezzel a rámenős, megszállott viselkedéssel ő maga taszít el.
Dehogy hagyom befolyásolni magam, viszont mindig is a diplomatikus megoldások híve voltam, nem pedig a "vesszünk össze, le van a gond róla" típusú csatakanca veszekedéseknek.
De ettől függetlenül, ha velem csinálnák azt, amit én teszek már két éve vele, észrevettem volna magam, és nem keresném, hogy hol van az a határ a másik embernél, mikor már nem csak e-mailben közli velem, hogy abba lehet hagyni az utánam való nyomozást, és felelősségrevonást, hanem komolyabb következményei is lesznek.
Bár ez a legutolsó dolog, amit tennék, de, ha itt sem kapok jobb ötleteket, hogy lehetne ezt súrlódás nélkül, vagy a lehető legkevesebb "sérüléssel" elintézni, akkor marad ez, mert a jó kapcsolat lassan így is, úgy is odalett.
14:38.. igen, ez kapaszkodás, nem csak a szép emlékekbe, de szinte mindenbe, mert nem csak engem mart el maga mellől. Viszont én vagyok az, aki a legtürelmesebb vele.
Hétvégén, ha minden igaz, össze kell vele futnom. Akkorra terveztem a beszélgetést.
Köszi szépen:) Kellettek ezek a szavak, mert, még ha tudom is, hogy kb mit kellene majd mondanom, segítettél összefoglalni, és megfogalmazni.
Csak sikerüljön élőben is. Majd jelentkezem:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!