Mitévő legyek? Fogalmam sincs mit mondhatnék, tehetnék hogy legalább egy kicsit jobb kedve legyen. Olyan rossz nézni, és tétlenül ülni.

A férjem már lassan 3 éve munkanélküli, pedig keres rendesen, de hiába. Aztán lassan egy hónapja az egyik helyről felhívták egy álláslehetőséggel. Mondhatni mindig úgy búcsúznak el a vezetőtől, hogy majd hívom. Aztán az a majd, az ígért időn belül csak nem jön el. Végül bemegy, hogy utána érdeklődjön a dolgoknak. Már odáig eljutott a dolog, hogy szóban meg vannak egyezve, hogy 1-jén kezd. A főnök úgy akarná, hogy addig intézzen el minden papír dolgot, de a Munkaügyön már csak a szerződéssel a kezében tud tovább intézkedni. Ma újból bement, mert már megint nem hívta (hol külföldre megy és elfelejt neki szólni, hol a bővítésen ügyködik), de nem volt bent. Annyit mondtak neki, hogy nincs elfelejtve, majd hívják. Már teljesen ki van szegénykém, hogy ha nem kell mégse, akkor mondja neki meg, de ne csinálja ezt. Sajnos már jártunk így egyszer, hogy a leges legutolsó pillanatban jelentette ki az illetékes, hogy meggondolta magát. Akkor nagyon letört, és most is teljesen kivan, tiszta ideg. Mivel engem is idegesít, hogy miért csinálja ezt vele fogalmam sincs mit mondhatnék, amitől egy kis életkedvet kap. Főleg, hogy nekem sincs sok.

Ne értsétek félre, nem akarjuk magunkat megölni, csak iszonyúan magunk alatt vagyunk, főleg ő.