Miért hiszik az emberek, hogy egy gyereknek jobb végignézni a szülei rossz házasságát, mint feldolgozni egy válást?

Nagyon is igazad van. Én terhesen mentem szét a babám apjával, mert egyszerűen tarthatatlan volt a helyzet, az egész napos üvöltözés, veszekedés miatt, hogy egyetlen szót nem szólhattam, mert már ki lettek forgatva a szavaim. Az apja amúgy a gyerek miatt ennek ellenére is együtt akart maradni, szerinte a mai napig ez lett volna a helyes, de én ennek az állandó balhénak nem akartam kitenni a babát. Nem akartam hogy abban nőjön fel, hogy az üvöltözés egy normális dolog, hogy a nőknek csak hallgatni és tűrni lehet, hogy önálló vélemény nem is létezik.

Egyszer lementem Csernus Imre egy előadására, ahol pont erről beszélt, hogy az ilyen házasságokban a szülők pajzsként tartják maguk elé a gyereket, és csak a sajtá gyávaságukat palástolják azzal, hogy a gyerek miatt maradnak együtt.

Szerintem meg az a helyzet, hogy ha két ember gyereket vállal, akkor kutya kötelességük visszafogni magukat, még ha egymás torkának esnének is... Vállalták, hogy együtt nevelik fel azt a kicsi gyereket. Szégyellje magát az az ember, akinek ennyi önuralma nincs a gyerekéért, mert egy csonka családban felnőni nem éppen egy gyermekálom. Szerintem az sem jobb, mint mondjuk veszekedések közepette felnőni.

Ha valaki azt mondja, hogy inkább elválok, mert így jobb a gyereknek, az csak magának bizonygat, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalása. Pedig lehetne, nem is kicsi.

Jobb egy válást megérteni mint végignézni a szülők marakodását.

Természetesen nincs 2 egyforma eset...sok függ a körülményektől, van e harmadik személy a kapcsolatba vagy egyformán elhidegültek egymástól, mennyi idős és hány gyermek van. Sajnos a környezetembe azt tapasztalom az apukák nagy része a vállást követően nagyon rövid ideig ragaszkodnak a gyermekükhőz, hamar megfeledkeznek róla és új családodt alapítanak. A nők inkább erőltetik a házaság színjátékát mert tudják, hogy nem lehet egyedül gyereket felnevelni (tisztelet a kívételnek).... tehát sehogy se jó. A legborzasztóbb az egészben, ha egy pár úgy dönt, hogy gyermeket szeretne akkor ne 5 évre szóljon....mert felelősséggel tartoznak egyaránt a gyermek kiegyensúlyozott felnőttévállásához. Nem jó felnőni állandó balhék közt, de nem jó felnőni csonka családban sem ahol a távozó szülő semmi érdeklődést nem mutatt gyermeke/i iránt.

...egy csonka család gyermeke

aki azt mondja, hogy jobb a veszekedos szulo, mint a csonka csalad, annak elmondanam, hogy hany átsirt ejszakam volt, mert apam verte anyam, anyam engem vert, aztan apam is engem vert.. ok nelkul. anyam lelki roncs lett, ezerszer konyorogtem neki sirva, hogy menjunk el, nekem ilyen apa nem kell, ha rajtuk mulik, lelki roncs leszek en is.

koszi, nem.

tokéletesen egyetertek a kérdés feltevojevel.

mellesleg a gyerekek nem huyek, ha nem veszekednek a szulok, akkor is erzik, hogy nincs rendben, nekik van egy plussz erzekuk.

nagyon hálás vagyok az Életnek, hogy olyasvalakivel várom a gyermekem szuleteset, akiert 10 ev egyutteles utan is rajongok, és o is szeret engem, és sosem fogja megtapasztalni a fiam, amin én átmentem, mert azt nem kivanom senkinek.

Szerintem is hülyeség, hogy a gyerek miatt maradjanak együtt, ha nem bírják elviselni egymást azt a gyerek is megérzi. Én is renszeresen sírtam az ajtó mögött gyerekkoromban, ahol a szüleim ordítottak, meg verekedtek egymással.

Viszont ha a szülöknek különösebb bajuk nincs egymással, csupán nem szerelmesek, akkor miért ne maradhatnának együtt. Ismerek egy ilyen párt, külön szobában alszanak, nem házasok, de a gyerek miatt együtt vannak.

Nincsenek különösebb problémáik.

Szóval ez nagyban függ a szülők hozzáállásától, kompromisszumkészségétől.