Miért hiszik az emberek, hogy egy gyereknek jobb végignézni a szülei rossz házasságát, mint feldolgozni egy válást?

A szüleim folyton veszekednek, kiabálnak, ordítanak, és veszett mód gyűlölik egymást. Apám és anymám között 10 év van, és sokan vagyunk tesók. Napi szinten veszekednek, stresszelnek, a legkisebb dolgon is kiakadnak, nem lehet hozzájuk szólni...Régen nagyon sokat sírtam emiatt, főleg, mert apám egyszer viccelődött, máskor szét akart verni mindent(2 percenkét váltogatta a hangulatait), nem vett ruhát és kaját, sőt, le voltunk cs*szve, hogy merünk ruhát kérni, vagy kaját, de bezzeg a koccintós meg a házi pálesz ha kifogyott, ment a patália... Soha nem számíthattam rájuk, apám szemében mindig is egy kudarc voltam, azt mondta, hogy soha nem lesz belőlem orvos, mert egy hülye ribizli vagyok, és egyszer még 5.-es koromban mentünk valahová, a tesómmal meg a barátjával. Otthon hagytam egy jelentéktelen dolgot, és egész odaúton (kb 1 óra) szidott! Lehordott minden utolsó r**ancnak, meg minden. Nem akartam bőgni, de mégis elsírtam magam. Anyám meg le se sz*rta...

Anyám is megér egy misét: soha nem védett meg, és egyszer véletlen kiengedtem a kutyát, és bóklászott az utcán, de annyira mérges volt, hogy nekivágott a hintának! Felrepedt a homlokom.

Meg mondtam neki, hogy a suliban kiközösítenek(2. osztályban), de nem mondott rá semmit. Nagyon utáltam azt az évet, szétkarmoltam a kezem, az oszim be akarta hívni anyámékat. Sírva könyörögtem, hogy ne. Akkoriban nagyon zárkózott is voltam, és voltak magatartási gondjaim is. Meg emlékszem, hogy apám végigvert rajtunk suli előtt, mert nem talált egy tollat. Kék-zölden mentem suliba, nem szóltam senkihez, aztán egyszer kibukott belőlem, és elmondtam az egyik tanítómnak. Beszélni akart az oszimmal, de nem engedtem neki, nehogy lesitteljék apumat...

Apám veri a nagymamánkat is, de a nyugdíja, az persze kell neki. Undorító féreg.

Meg azt tudni kell, hogy most vagyok hetedikes, bejöttek az új tantárgyak, kémiából kitűnő vagyok, meg németből, földrajzból is, de ez nem érdekli őt. Azt kérdezi, miért vagyok négyes matekból és fizikából. Jelzem, egy hármasom sem volt még félévkor/évvégén, de sok osztálytársamnak volt már kettes osztályzata is(matek, ének...). Soha nem dicsért meg, hiába zongorázom szépen, hiába tanulok jól, ő csak egyre többet és többet akar...Bánatomban kenyeret szoktam enni, erre mondta, hogy mániákus depressziós vagyok. No komment.

Nos, mindent összevetve, ezerszer jobban jártak, jártunk volna, ha már az elején szétmennek. Meg sem születtem volna, ráadásul nem lenne ilyen a családom.

+Anyának elege lett a folytonos vitából, és lelépett(de 1 óra múlva visszajött). De sem öcsém, sem apám nem foglalkozott vele, lesz*rták. Én meg pánikrohamot kaptam, és nagyon megijedtem, hogy sosem fog visszajönni. Az egyetlen, akire számíthattam, az a macskám volt, és a zene. Most is sírva írtam le ezeket.

Egyszóval, sokkal jobban örültem volna, ha válnak. Még sorolhatnám, ha nem lennének nővéreim, nem lenne egy nadrágom sem, sem melltartóm, bugyim, zoknim és pólóm, pulcsim sem. Csak mert apám szerint minden héten új cipőt kapunk, holott a negyedik osztályban kapott farmeromat hordtam karácsonyig, meg a kinőtt pulcsijaimat, és semmi melltartóm nem volt, pedig már vannak melleim, amikre rendes, merevítős melltartó kell, sajna. Egyébként mostanában rászoktam arra, hogy alig eszek, már szinte szédülök, mert utoljára tegnap 16 óra körül ettem. Úgyis mondják mindig, milyen kövér vagyok...Meg még mindig a téli cipőmben járok, mert apám nem vesz újat(a tavaszi cipőm szét van szakadva).