Mit lehet tenni egy ilyen helyzettel, ilyen szülőkkel?

Köszönöm 11:17-es, végre egy értelmesen gondolkodó ember. A nagyobb fizetés, na meg a nyugodtabb élet reményében szeretnék kimenni. Nem lenne jó úgy leélni az életem, hogy itt van 2km-re a határ, a jobb élet, egy jobb világ, mégis annak idején elrontottam, mert nem támogattak megfelelően. Ha sikerülne kimennem, egy normális fizetéssel tudnám a szüleimet is támogatni, ez egyértelmű. Itthon, viszont, ha még gyereket is szeretnék, 80-100ezer Ft-ból nem fogom még a saját dolgaimat sem finanszírozni, és örökké rájuk leszek szorulva, ahogy sok fiatal, illetve középkorú. Dűés tisztában vagyok vele, hogy magamnak kell megcsinálnom a szerencsémet, ez leginkább rajtam múlik, de szerintem undorító, mocskos dolog egy ilyenben visszafogni a gyereket. Én még tesómat is határozottan támogatom, sőt barátnőimet is, hogy aki csak tud, egy jobb élet reményében menjen el innen, lehet, hogy a pénz nem boldogít, de az éhezés sem. Itt egyszerűen nincs jövőképem, és nem csak nekem, egy fiatal ismerősömnek sem, nem tudok elképzelni magam 10-20 év múlva, még az országot sem, ha Ausztriára gondolok, akkor pedig megfogalmazódik bennem egy igazi jövőkép, hogy ott mit érhetnék el, mivel elég jól ismerem az országot. De ehhez szükséges, hogy kinn tanulhassak, hogy megtanuljam a nyelvet, hogy kiépítsek kapcsolatokat, hogy még jobban megismerhessem az osztrák mentalitást... És ehhez szeretnék egy kis támogatást, legalább lelkiekben! De anyámból dől a megkeseredettsége, és minket is mindenről lebeszél. Pl mikor gyerekkoromban elkezdtem táncolni, 1-2 évig csináltam, imádtam, imádom a mai napig! De ahányszor eljött az előadásokra, és lejöttem a színpadról, mindig azzal várt, hogy milyen béna vagyok, mindenki ügyesebb nálam, nézzem meg az xy-t, mennyivel jobb a mozgása, mint nekem. Ennek az lett a vége, hogy teljesen tönkretette az önbizalmam, és abbahagytam a táncot. Ez is ilyesmi akar lenni. Annyira belém akarja beszélni, hogy úgysem fog semmi sem sikerülni, hogy nem tudok majd külföldre kijutni, hogy én ehhez kevés vagyok, sőt szerinte még a saját élethez is kevés vagyok, bárhol a világban, annyira belém akarja beszélni, mellesleg most még be is jelentette, hogy ő nem fog támogatni az ösztöndíj pályázatában... ez nagyon rosszul esik. Egy szülőnek nem így kellene hozzáállnia a gyerekéhez.

10:57-es, téged pedig sajnálni tudlak, menj máshol verd a nyálad, szánalmas, amiket írsz! Gondolkodj egy kicsit, minden éremnek 2 oldala van, csakhogy te az én oldalamat nem látod! Úgy tűnik, a saját hiányosságaidat akarod másra kivetíteni. Milyen ismerős, anyám is hasonló.

És, igen, segítenék a szüleimen, ha lesz rá pénzem és erőm, fogok is, nem vagyok hálátlan típus! Lehet nem ez jön le az irományomból, de nem ismertek, így ne nyilatkozzatok egy névtelen fórum alapján.

Egyébként meg nem elszórakozom a szüleim pénzét, Ausztriába nem szórakozni akarok kimenni, hanem tanulni, ahogy itthon is teszem! Nem vagyok az a tipikus egyetemista, aki minden héten részeg, 2-3 hónapban 1x, ha elmegyek bulizni a barátnőimmel, nyaraláson meg egyebeken meg nem voltam már 6-7 éve, mert nem szórom a szüleim pénzét. Majd ha megkeresem az árát, elmegyek. Viszont a tanulásom érdekében szerintem támogathatnának, nem várom, hogy dobálják utánam a húszezreseket, most sem teszik, de legalább ne fognának vissza!

De sajnos megszoktam, hogy ezen a fórumon állandóan süket fülekre találok. Tele megkeseredett, szörnyű emberekkel, akik csak a saját fájdalmukat képesek másokra kivetíteni. Ha a te életed szánalmas, attól még nem mást kellene szidni egyszerre mindenért! -.-