Felnőttként sem tudnak engem komolyan venni a szüleim. Kihez forduljak?

Kedves Utolsó (még mindig a tréninges vagyok) kérlek olvasd el még egyszer az első hsz-omat írtam! az írásod alapján én gyorsan visszanéztem, mert ha valóban azt írtam volna, amire utaltál, akkor valamit nagyon elszúrtam volna!! láthatod, hogy nulla ÉSZÉRV van benne, kizárólag az érzésekre alapoz! Mert teljesen igazad van, az észérvekkel ilyenkor nem lehet hatni! kizárólag érzésekkel: nekem fáj, nekem rosszul esik, engem gyötör, én nyugodtabb lennék, te jobban éreznéd magad, ha én is jobban érzem magam, sehol nincs, egy szóval nem írom, hogy meg fogsz halni, ha ezt és ezt eszed, iszod, dohányzol, hogy utálom hogy ezt és ezt csinálod, hát nem szerettek, hogy ezt teszitek?? stb!!! és nincsenek könnyek sem, ordítozás sem, észérvek sem!! nem lehet követelőzni, makacskodni, hisztizni, szidni, mert azzal SEMMIT NEM LEHET ELÉRNI! és valószínűleg Nálad is ez volt a gond, írtad is, hogy nagyon makacs vagy, valószínűleg fenyegetőztél (agresszív kommunikáció), könyörögtél (passszív, passzív-agresszív kommunikáció), stb. ezekből elég csak egy mondat a többi jó között, máris ott az ellenállás.

és rágódni sem kell ezen, hanem csinálni valamit.

Bár én is azt gondolom, hogy igazatok van, szerintem a szeretteivel az ember nem teheti ezt meg.

hoznék egy lesarkított példát arra, amit most mi itt csinálunk: képzeld el, h bablevest akarsz főzni, megkérdezed a receptet itt, és jön egy csomó válasz, hogy hagyd a fenébe a bablevest, nekem sem sikerült bablevest csinálnom még, sokkal jobb a borsóleves! igaz az sem sikerült eddig tökéletesen, valójában elég szar lett, de megettük (=Édesapád rosszul lett, bevittétek a kórházba, de legalább akkor meg lett vizsgálva)de a bableves, az tuti nem fog menni!!! sokkal jobb lesz neked a borsóleves!!! hidd el! esetleg még vki megosztja a saját bableves receptjét, ami bejött neki, működött, bableves belőle, arra mások azt mondják, h jó jó, de ezzel sem fog sikerülni, hidd el a borsóleves sokkal sokkal jobb lesz neked!!!! ilyenkor azt gondolhatja az ember, hogy jó jó, de ha én bablevest akarok csinálni... természetesen egy családi kapcsolatot nem lehet a bablevessel párhuzamba állítani, csak arra szerettem volna rávilágítani, h ahelyett, hogy ítélkezünk a szülei felett, meg próbáljuk arról meggyőzni, hogy adja fel, hagyja úgy a szüleit ahogy vannak, nem a kérdésére, segítségkérésére válaszolunk, hanem mint egy kisgyereknek, megmondjuk mi a jó neki... holott ő nagyon jól tudja h mi lenne a jó neki, és EHHEZ kéri a segítséget. és nem pedig ahhoz, hogy megmondjuk, mi a jó neki. ha esetleg eljut arra pontra, h feladja, akkor majd azt írja ki, hogy hogyan tehetné magát túl rajta, akkor majd jöhetnek azok, egyelőre még nem adta fel, csak elakadt.

Már elnézést, de próbáltál egy masszív alkoholistával így elbeszélgetni: "nekem fáj, nekem rosszul esik, engem gyötör, én nyugodtabb lennék, te jobban éreznéd magad, ha én is jobban érzem magam, sehol nincs, egy szóval nem írom, hogy meg fogsz halni, ha ezt és ezt eszed, iszod, dohányzol, hogy utálom hogy ezt és ezt csinálod, hát nem szerettek, hogy ezt teszitek"??????????????????????

Ez neki az "ész érvek" kategória, meg sem hallgat, ha igen, csak azért, hogy kiröhögjön....

Egyébként a fent említett tréningről végzettségem révén lehet hogy többet tudok, mint Te. Mindenképpen jó egy ilyen tréning, főleg annak, aki tartja. Valós problémával szakemberhez kell fordulni, aki majd eldönti, hogy magán-, csoport-, munka- vagy egyéb más terápiára van szükség. (Bár itt nem hinném, hogy a kérdezőnek van szüksége terápiára, sokkal inkább a szüleinek, de bírósági végzés nélkül akarata ellenére senkit nem lehet kezeltetni, ahhoz pedig bizonyítottan ön- és közveszélyesnek kell lenni!)

Amúgy sem agresszív, sem a másik véglet nem vagyok. 35 éves nőként, pszich. végzettséggel, 3 gyerekkel, rengeteg élettapasztalattal be tudom fogni a számat, amikor kell, és minden helyzethez tudok alkalmazkodni. De Neked ezek szerint az elméleten kívül nem sok tapasztalatod van alkoholisták terén. Szerinted nekik nincsenek tiszta pillanataik, és nekik nem fáj, hogy ilyenek, hogy fájdalamat okoznak a szeretteiknek??? De azt is az italba fojtják...

25 évesként, szintén "pszich. végzettség"-gel (nálam ez pszichológus...), 0 gyerekkel, nem utalgatok arra, hogy más fogja be a száját (habár azt írod, hogy tudod, nem ezt teszed), amivel ha valóban tisztában vagy a tréninggel tudod, hogy az agresszív kommunikáció része... én nem ezt olvastam ki a kérdező soraiból, hogy masszív alkoholisták lennének a szülei, az természetesen más tészta, ha így van, akkor nyilván nem fog működni, pont azok miatt, amiket Te írtál, de majd kipróbálja, akkor rájön, keres más megoldást, én nem mondtam, hogy ez szent dolog, vagy hogy csak ez működik, mindenki más hülye, csak a többi válaszolónak írtam, hogy ne lebeszélni próbáljuk, ha ő nem ezt kérte) és azt sem írta a kérdésben, hogy nekik kérne segítséget, én úgy látom, hogy az meglenne, a kérdés, hogy tudná elvonszolni őket, hogyan vehetnék őt komolyabban, stb, erre mondtam egy db példát.

elnézést, ha valamilyen fájó pontra tapintottam az írásommal az életedben, nem akartalak felhúzni vagy megsérteni, de nem hiszem, hogy kevesebb lennék azért, vagy nem írhatnám le a gondolataimat, mert hárommal kevesebb gyerekem van és 10 évvel kevesebbet éltem... másoktól is elnézést, ha úgy érezték leszóltam a válaszukat, nehéz a kérdés, csak nem kéne egyből ennyire elreményteleníteni a helyzetet.