Gyűlölöm a férjem, akkor miért fáj?

Ja, most olvasom, hogy munkanélküli :(

Akkor a szüleid? Biztos segítenének, ha elmondanád nekik, hogy milyen a házasságod valójában.

nem engedne el soha. nem is tudommi lenne, ha rájönne, hogy erre készülök, vagy új kapcsolatba bonyolódtam.

anyagiak terénis teljesen tőle függök

Ezt nem értem!Most te vagy munkanélküli vagy ő?

Amúgy azon ne csodálkozzál azon ha kihasználnak ha te vagy munkanélküli,hiszen teljessen kivagy neki szolgáltatva és ez így nagyon nem frankó!Ráadásul fiatal vagy,még 40 évessen sem nehéz új életet kezdeni,pláne nem ilyen fiatalon!

Elválsz és maximum amig nem találsz munkát akkor addig vissza költözől a szüleidhez egy időre!Ne hagyd gogy kihasználjanak mert ez arról szól,szexuállisan és mindenhogy kivagy használva!Ha egy kapca akarsz lenni akkor maradjál vele!De minnél tovább halasztod annál nehezebb lesz változtatni!Bár soha nem késő,de jobb minnél elöbb!

Beszélsz valamilyen idegen nyelvet amúgy?

Nekem úgy tűnik, hogy kifogásokat keresel, olyanokat, amikre rákenheted, hogy miért nem "tudsz" lelépni tőle. Igazából az a baj, hogy nem AKARSZ.

Pedig kéne, és ezt te is tudod. Hiszen tudod, érzed, hogy nem vagy mellette boldog, bánt, megaláz, tulajdonképpen úgy bánik veled, mint valami utolsó kapcaronggyal.

Nincs olyan, hogy nem tudsz lelépni. Állj neki munkát keresni, ha ez a baj, ha igazán szabadulni akarnék, akkor én egyelőre még takarítónőnek is elmennék, csak elhúzhassak. Szüleid, rokonok, barátok is lehet segítenének. A többi indokod meg csak kifogás...

Most léphetnél, fiatal vagy, bőven van időd találni mást, aki mellett boldog lehetsz. A férjed előbb-utóbb úgyis kirak, csak addig még jól tönkretesz.

Elottem már elmondták, hogy le kéne lépned tole, akkor én válaszolok a kérdésedre.

Azért fáj, mert bántja az onbecsulésedet, hogy az a no jobb nálad, és ezt az arcodba dorgoli a férjed. Nem azért vagy féltékeny, mert a férjeddel picsi-pacsizik, hanem mert jobbnak tartja nálad. Ilyen sértést senkitol nem viselnék el, nemhogy életem párjától. Gyonyoru, kedves és az ágyban is jó, minden no ilyen szeretne lenni, ezért fáj.

Ha nem változtatsz ezen a helyzeten, csak magadat okolhatod! Nincs erőd újra kezdeni?? Már hogy ne lenne? Keress melót, meg egy szobát amit kibérelhetsz. Kapd össze magad, 22 évesen itt szüttyögni banyeg persze hogy nem büszke rád az a tetű férjed. Most már ne is legyen. Vedd kezedbe a saját életed irányítását és ne mástól várd a segítséget. Szerintem képes lennél rá, csak rohadtul majrézol. (más is félne ) Ne filózz menj és csináld!

29/L

Van egy barátnőm, 16 évesen jött össze a párjával, aki kb. 4-szer akkora nála, és néha elég agresszív is. 4 éve született egy gyerekük, és már előtte sem volt minden rendben, de utána csak romlott a helyzet. A pasi megszabta, hogy hová mehet, mikor kell hazamennie, mennyit költhet, ő vette a barátnőmnek a ruhákat, nem engedte szórakozni, megszabta, hogy kikkel barátkozhat, elszedte a bankkártyáját és csak kérésre adott neki pénzt, aláásta az önbizalmát, nem tartotta képesnek arra, hogy a barátnőm dolgozzon bármi értelmeset, folyamatosan megcsalta.

A barátnőm meg tűrte és tűrte, még mentegette is, hogy olyan régóta együtt vannak, meg hát mégis ő a gyerek apja, nem szakíthatja el tőle. De ha otthon volt a pasi, akkor már bújt előle, máskor sírógörcsöt kapott, a pasi meg nem kérdezett semmit.

Amikor végre sikerült állást szereznie, eldöntötte, hogy otthagyja. Megpróbált beszélni a pasival, aki azt mondta, hogy takarodjon a házból, de a gyereket nem viheti, és őrizni fogja. A barátnőm végül egy táskányi cuccal ment el otthonról, természetesen a gyerekkel. Pár napig barátoknál húzta meg magát, és már két hónapja anyaotthonban él. Kivirult, magára talált, és gyűjtöget kicsit, hogy albérletbe mehessenek. Azóta az apa elfogadta, hogy elmentek, bár néha még irányítani akarná.

Nem siránkozni kell, hanem venni egy nagy levegőt, és megtalálni a megoldást. Ha még nincs állás, de esetleg szülőknél van hely, akkor vissza kell költözni. Olyan nincs, hogy nem engednek valakit, ezért fel lehet jelenteni. Sikeresen a te önbizalmad is le lett rombolva, és ha kívülről látnád az életed, talán szembeköpnéd magad, hogy ennyire semmibe veszed ezt az egyetlen életet, amid van. Ébresztő, van még a férjeden kívül élet, ne temesd el magadat elevenen! Ha nem tudsz hová menni, akkor sürgősen, gőzerővel keress állást, és amint van, húzás otthonról egy albérletbe. Így nem szabad élni.