A családtagokat tényleg nem érdekli a másik hobbija?

:)) Ez érdekes, én is írok, de már szerintem el is felejtették.. Mondjuk kb 15 éve, mikor újságban is jelentettem meg dolgokat, akkor sokat faggattak felőle, de már szerintem azt gondolják, abbahagytam. Engem nem zavar, hogy nem kérdezgetnek, túl személyes dolgokat írok ahhoz, hogy elolvassák őket..

Szerintem ha publikálnál, akkor sokkal jobban érdeklődnének, így viszont számukra semmi látható nyoma nincs a dolognak, komolytalan hobbinak tartják az egészet, amiből úgysem lehet pénzt csinálni.

Az írás nem túl látványos tevékenység. Nem jársz vele koncertezni, nem akasztod ki a falra.. de szerintem magadért csinálod, hogy kifejezd az érzéseidet, és erre a célra sokkal jobban megfelel, mint a legtöbb egyéb foglalatosság. Lesz, akit érdekel..

Egyetlen egy naiv kérdésem lenne.Ha valami hobbi,miért kellene pénzt csinálni belőle ahhoz,hogy jó legyen?

A lényeg hogy annak,aki csinálja,annak jó legyen.Az persze külön jó,ha pénzt is szerez belőle.De nem feltétel!

Én fazekaskodom, de a párom családja le se szarja... Pedig elég látványos!!! Párom szereti, azt szeretné, ha mindent Neki csinálnék. :-)

Tudom milyen szar érzés, ha mutatsz valakinek valamit és nem érdekli, a saját hobbija azaz érdekes. Evvel Te is így vagy, hogy a saját hobbid érdekel másé is szép, de nem dramatizálod túl bármi legyen is az.

Mondjuk azért én mutatnék valami érdeklődést a család hobbijával kapcsolatban, mert a párom elektronikázik, kész művészet amiket csinál, de engem nem érdekel, de megdícsérem, meghallgatom amit mondd, de hozzászólni én sem tudok, mert nem értek hozzá. Ennyire egyszerű ez az egész.

22/N

Hú de sz.r érzés tud ez lenni!

Pedig az ember elsősorban a családjától várná az érdeklődést, támogatást. És ha ott nem kapja meg, elmegy a kedve az egésztől. Még ha tényleg tehetséges, akkor is.

Én pl. egy 50 éves rozsdás biciklit újítottam fel gyári állapotúra, és motorkerékpárt építettem belőle. Ez a hobbim. A családom kiröhögött, leszarozta, amikor meglátták. Az nagyon rosszul esett. Viszont azóta akárhova megyek vele, az utcán mindenki megbámulja. Még az idős bácsik, nénik is, akikben egyből nosztalgiát ébreszt (ők jártak ilyenekkel fiatal korukban). Ez azért kárpótol. Így tudom, hogy tényleg jó amit csinálok, csak sajnos a családom nem tudja értékelni. Persze én ujjongjak minden piti hülyeségükért...

Nekem sem foglalkozik vele senki de azért mert nem tudják mik a hobbijaim, kivéve a gitározást mert azt ugye hallja az ember, de én mindent magamnak csinálok, szóval nem zavar, ha mondjuk nem hallgatják meg a számomat vagy nem olvassák el az egyik novellát amit írtam. Magam miatt csinálom é soha nem vágytam más elismerésére.

Viszont ha te rászánsz egy kis időt arra hogy elmenj a hegedűkoncertre, akkor szerintem te is érsz annyit hogy elolvassák amit írtál, de nem vagyunk egyformák.

azzal van a baj, hogy mi a hobbid.

én ezelött vagy 25 évvel az akkori egyik legjobb barátom orra alá dugtam egy könyvet, megmutatva egy kb. 15 soros bekezdést, hogy olvassa el. a válasz a következő volt: "Ilyen sokat?"

na azóta én senkitől nem várok semmit.

egyébként itt is meg lehet figyelni, a hosszú válaszokat, tartalmuktól függetlenül, következetesen lepontozzák. az emberek többsége ugyanis funkcionális analfabéta.

Én nem azt mondtam, hogy amiből nem lehet pénzt csinálni, az nem jó, csak szerintem a család hajlamos tini-őrületnek venni az ilyen dolgokat, aminek semmi haszna nincs, és úgyis megunja az ember.. No meg az írás az tipikusan az a dolog, mit még akkor sem vesznek komolyan, ha az ember ténylegesen ebből él!

De talán nem is róható fel ez senkinek, hiszen mindenki azért választja a saját hobbiját, mert őt az érdekli. Ha az írást értékelné, akkor ő is írna, vagy éjjel-nappal olvasna..:)