Ilyen helyzetben mit tehetek?

Én 21 éves leszek az év végén, a párom 26 (F) éves. Decemberben lesz, hogy 3 éve együtt járunk. Heti egy max. két alkalommal tudunk találkozni mert ő falun lakik, én viszont tőlük egy órára egy kis városban.

A szüleim nem igazán szeretik, mert véleményük szerint nem illünk össze, illetve a fő indok az, hogy csak 130 e forintot keres havonta, és nekem egy pénzes pasira van szükségem nem rá... Én már nagyon unom azt, hogy folyton keresik benne a hibát (pl. túl hangosan lépked a járólapon, milyen vékony, tök csúnya, szegény, stb-stb...). Így amikor jön "hozzánk", akkor mi már megyünk is el itthonról, mindegy hova, csak együtt legyünk és hagyjanak minket nyugodtan. Ez megy kb. december óta. Már feleslegesnek tartom azt, hogy minden egyes szombaton itthon üljünk az emeleten a szobámba bezárva ,mert meg se mozdulhatunk a lakásban, nehogy másokat zavarjunk a jelenlétünkkel, illetve a szüleim úgyse beszélnek vele egy hellon kívül semmit. Apu nagy ritkán megkérdezi tőle, hogy van-e munkája, mi újság vele, de itt ki is merül a társalgás.

A problémám viszont az, hogy nagyon tartok attól, hogy a szülők bemutatása nem fog egyszerűen és probléma nélkül lezajlani. A párom anyukája folyton emlegeti, hogy szeretné megismerni a szüleimet, én viszont tudom, hogy a szüleim nem kíváncsiak rájuk. Hiszen a páromat is utálják, és nem beszélnek vele 2 szót se, idegenként kezelik, és mindennek a teteje, hogy egy falatot se adhatok neki enni, mert anyu kiveri a balhét, hogy ő idegeneket nem fog etetni. Mi egy picit jobb anyagi körülmények között élünk mint ők, gondolom ez is szemet fog szúrni a szülőknek és mivel tudom, hogy anyum szereti megmondani (elég gúnyosan) másoknak a véleményét félek, hogy majd megbántja a barátom családját az "őszinteségével".

A másik gond viszont az, hogy az ő családja egy picit furcsa, nem rossz emberek, ilyenről szó sincs, de tipikus dolgos, falusi emberek, más neveltetést kaptak mint pl. én. Félek, hogy ezek a dolgok is csak szítani fogják a tüzet és odáig fajul majd a helyzet, hogy a bemutatásból egy nagy veszekedés lesz.

Én ezt szeretném valahogy elkerülni, mert a kapcsolatunk a barátommal nagyon jó, nincs köztünk szerencsére semmi probléma, nagyon megértő és jól alkalmazkodik még az itteni helyzethez is. Nem szeretném ha azért menne tönkre a kapcsolatunk mert a két család ennyire különbözik egymástól vagy éppen azért mert a szüleim erre játszanak rá.

Meddig halaszthatom ezt a dolgot? Feltétlen muszáj a két családnak találkoznia? Hogyan oldjam meg ezt a problémát?

Amúgy a félelmem nem alaptalan. :) Hiszen anyu senkit nem tud elviselni, nem tartjuk egy rokonnal se a kapcsolatot mert ő nem kíváncsi senkire. Se nagymamák, se unokatesók, se a testvérei, senki nem érdekli őt, mindenkivel összeveszett...