Ilyen helyzetben mit tehetek?
Én 21 éves leszek az év végén, a párom 26 (F) éves. Decemberben lesz, hogy 3 éve együtt járunk. Heti egy max. két alkalommal tudunk találkozni mert ő falun lakik, én viszont tőlük egy órára egy kis városban.
A szüleim nem igazán szeretik, mert véleményük szerint nem illünk össze, illetve a fő indok az, hogy csak 130 e forintot keres havonta, és nekem egy pénzes pasira van szükségem nem rá... Én már nagyon unom azt, hogy folyton keresik benne a hibát (pl. túl hangosan lépked a járólapon, milyen vékony, tök csúnya, szegény, stb-stb...). Így amikor jön "hozzánk", akkor mi már megyünk is el itthonról, mindegy hova, csak együtt legyünk és hagyjanak minket nyugodtan. Ez megy kb. december óta. Már feleslegesnek tartom azt, hogy minden egyes szombaton itthon üljünk az emeleten a szobámba bezárva ,mert meg se mozdulhatunk a lakásban, nehogy másokat zavarjunk a jelenlétünkkel, illetve a szüleim úgyse beszélnek vele egy hellon kívül semmit. Apu nagy ritkán megkérdezi tőle, hogy van-e munkája, mi újság vele, de itt ki is merül a társalgás.
A problémám viszont az, hogy nagyon tartok attól, hogy a szülők bemutatása nem fog egyszerűen és probléma nélkül lezajlani. A párom anyukája folyton emlegeti, hogy szeretné megismerni a szüleimet, én viszont tudom, hogy a szüleim nem kíváncsiak rájuk. Hiszen a páromat is utálják, és nem beszélnek vele 2 szót se, idegenként kezelik, és mindennek a teteje, hogy egy falatot se adhatok neki enni, mert anyu kiveri a balhét, hogy ő idegeneket nem fog etetni. Mi egy picit jobb anyagi körülmények között élünk mint ők, gondolom ez is szemet fog szúrni a szülőknek és mivel tudom, hogy anyum szereti megmondani (elég gúnyosan) másoknak a véleményét félek, hogy majd megbántja a barátom családját az "őszinteségével".
A másik gond viszont az, hogy az ő családja egy picit furcsa, nem rossz emberek, ilyenről szó sincs, de tipikus dolgos, falusi emberek, más neveltetést kaptak mint pl. én. Félek, hogy ezek a dolgok is csak szítani fogják a tüzet és odáig fajul majd a helyzet, hogy a bemutatásból egy nagy veszekedés lesz.
Én ezt szeretném valahogy elkerülni, mert a kapcsolatunk a barátommal nagyon jó, nincs köztünk szerencsére semmi probléma, nagyon megértő és jól alkalmazkodik még az itteni helyzethez is. Nem szeretném ha azért menne tönkre a kapcsolatunk mert a két család ennyire különbözik egymástól vagy éppen azért mert a szüleim erre játszanak rá.
Meddig halaszthatom ezt a dolgot? Feltétlen muszáj a két családnak találkoznia? Hogyan oldjam meg ezt a problémát?
Amúgy a félelmem nem alaptalan. :) Hiszen anyu senkit nem tud elviselni, nem tartjuk egy rokonnal se a kapcsolatot mert ő nem kíváncsi senkire. Se nagymamák, se unokatesók, se a testvérei, senki nem érdekli őt, mindenkivel összeveszett...
Általában a barátom jön hozzám autóval, ha megyünk hozzájuk akkor is ő visz el, így erre ritkábban kerül sor mert neki ez dupla út (Kb. 2 havonta). Nekem még nincs keresetem, tanulok, a szülők viszont nem adnak nekem pénzt vonatra.
Az ő szüleivel nincs probléma, szeretnek, mindig kedveskednek. Nem akarom őket megsérteni, mert ha a helyükbe képzelem magam, nekem se esne jól, ha utálnák a fiamat, és nem lennének kíváncsiak rám...
Elköltözni csak jövőre tudok, mert akkor végzek a sulival, jelen pillanatban egy érettségivel olyan munkát nem találok magamnak amiből albérletet tudok fizetni, eltartani magam stb.
De akkor marad az őszinteség. :( Sajnálom őket.
Hát tényleg csak az marad. Megmondod hogy szereted őket de ilyenek.
Igen, megértem, bár a szüleimmel ilyenfajta gond nem volt.
Kicsit vagyok idősebb mint te és én is s suli befejezése után jöttem fel a barátomékhoz.
Azt a kis időt kibírod, és max nem találkoznak a szülők.
Kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!