Szerettél úgy valaha valakit mégegyszer, mint az első szerelmedet?

Az első szerelmem nem volt kicsi szerelem, bár oviban kezdődött, 10 éven át tartott. Nagy plátói szerelem volt, a ballagás után kihűlt bennem. Utána jött egy sztárszerelem rövid időre. Utána jött egy szerelem, amire sokszor úgy gondolok, hogy az ELSŐ és a legnagyobb. Igazából ez is plátói maradt. De olyan közel volt a lehetőség, és 19 évesen (ő 26 volt) ez bárhová vihetett volna kettőnket. Megijedtünk tőle, ráadásul neki nem én voltam az ELSŐ és legnagyobb. Talán lehettem volna, de inkább visszamenekült a biztonságos csigaházába, nem harcolt értem. Én nem akartam szamár lenni a ló helyett, ő nem akart többé szerelmes lenni, ezért az első akadálynál megfutamodott. Az égiek hol segítettek, hol akadályoztak minket. Volt aki megkérdezte tőle, miért nem fog meg magának engem és ezt visszahallottam és megértettem, mi volt az a közeledésféle a napokban...Aztán kihúzta a nevem 40 ember közül a karácsonyi ajándékozásnál és az ajándékhoz írt kísérőlevelet úgy írta alá: Titkos barát. Én meg azt hittem, ezzel üzenni akart és amikor egy barátnőm felvilágosított róla, hogy ebben a játékban így hívják azt aki húzott téged, egy órán át bőgtem, hogy mégse célzott semmire. Így 20 év múltán pedig biztosan tudom, hogy de igen, célzott...Amikor feleségül kért egy lányt, akit sose szeretett szerelemmel és egy közös ismerősünk számonkérte, mert egy alkalommal neki sírta el a bánatát, hogy annyira tetszene neki egy lány, de a lánynál biztos hogy nincs esélye, mert az mindig olyan rideg vele szemben...és kimondta a nevemet és azt, hogy NEM ÉN VAGYOK AZ A LÁNY, pedig az ismerősöm egy szóval sem említette, hogy rólam beszél...És persze 20 évvel öregebben már azt is tudom, hogy rólam beszélt. Valóban rideg voltam. Magamat védtem. Rettegtem ekkora szerelemben kiszolgáltatni magam. Ráadásul kiderült egy olyan jellemhibája, amit sose néztem volna el senkinek: nem szerette a kutyákat és dührohamában belerúgott a saját kutyájukba. Persze nem tudhatom teljesen, hogy ez igaz-e, mert olyan barátnőm mesélte, aki szintén szerelmes volt belé és alapos oka volt ilyen információkat csepegtetni nekem, mert bár titkoltam előle, hogy épp azt a fiút szeretem halálosan, akit ő is, tudta ő mégis, sokkal később kiderült. Hirtelen haragú fiú volt, elképzelhető, hogy nem volt hazugság. Őt úgy szerettem, ha belépett egy nagy terembe, ami zsúfolásig tömve volt emberekkel, csak őt láttam, pedig nem mertem ránézni soha. Először abból jöttem rá, hogy felfigyelt rám, amikor állandóan lekapta rólam a szemét. Minden női megérzésem pontos volt, de 19 évesen még olyan bizonytalan voltam. 39 évesen már tudom, mit jelentett, hogy remegő hanggal felhívott telefonon, és hogy milyen nehézségek árán szerezte meg a számomat. Tudom azt is, mit jelentett, amikor egy viccelődés alkalmával gügyögve szólt hozzám és úgy válaszoltam neki, mint egy 3 éves kisgyereknek. És hogy mit jelentett, amikor először (és utoljára) minden indok nélkül belépett a munkahelyem ajtaján és vártam, hogy mit akar, venni egy kg kenyeret vagy valami más ürügy, de csak annyit mondott: "Csak benéztem."- és tetőtől talpig elpirult és meredtünk egymás szemébe lángoló füllel és meglódult a világ... Soha még csak a kezemet se fogta meg, de a legvadabb szex közben se éreztem ekkora szerelmet senki iránt, mint abban a pillanatban. Tíz éven át nem tudtam újra szerelmes lenni. Aztán lettem. Az is nagy szerelem volt a maga módján. Legalábbis nem hiszem, hogy valaha az életben fogok még valakivel 3 órán át csókolózni megállás nélkül egy szeles játszótéren. De soha egy percre se pirultam el tőle. És soha nem hittem olyan naívan benne, mint abban a 19 éves kori lángolásban. Azért pofonütésként ért, amikor rájöttem, hogy valójában nem biztos, hogy viszonzott szerelem ez most. Belebetegedtem, annyira megviselt. Ha 19 éves lettem volna, kiléptem volna ebből a kapcsolatból. De 30 éves korom körül már nem akartam ugrálni. Férjhez mentem hozzá. Van egy 3,5 éves kislányunk. Ma már nem szeretem a férjem, érdekből vagyok vele együtt, elsősorban azért, mert a kislányommal őrületesen szeretik egymást. Azt túléltem, hogy soha nem érezhettem azt, hogy én lennék élete szerelme, ma már nem bánt, mert rájöttem, hogy nekem se ő volt, plusz bár nagyon odavoltam érte, már rég nincs semmi abból a lángolásból bennem se. Ő oltotta ki. Pedig abban ő volt az első, azt soha, senki mellett nem éreztem, csak mellette az első igazi randevúnkon, hogy hazaértem. Olyan megdöbbentő volt ez az érzés, de amikor rákérdeztem, ő is érzi-e, kiderült, hogy fogalma sincs miről beszélek. És érdekes módon, még ma is úgy érzem, hogy ő tulajdonképpen úgy beleillik az otthonomba. Idevaló. Volt olyan srác, akivel 4 évig éltem együtt érzelmek nélkül, tőle állandóan frászt kaptam, amikor éjszaka arra ébredtem, hogy valaki van a szobámban, ráadásul az ágyamban. Ezek mind figyelmeztető jelek, bár enélkül is pontosan tudtam, hogy sose szerettem. A férjemtől sose ijedtem meg. Ő nem idegen. Ettől függetlenül nagyot csalódtam benne több dologban is, a lényeg, hogy állandóan cserbenhagyott másokkal szemben, de a legmegdöbbentőbb az volt számomra, amikor teljes közönnyel elnézte volna ha hagyom, hogy az anyjáék nem hívnak állatorvost a nagybeteg kutyájukhoz. Ez közel egy éve történt, akkor annyit harcoltam a kutyáért az anyósomékkal és a férjemmel szembeszállva, hogy arra ráment minden érzés, ami még megmaradt iránta a 10 éves kapcsolatunk alatt.

Érdekes egyébként, mert úgy néz ki, én 10 évente leszek szerelmes. Olyan undort és utálatot érzek a párkapcsolat és a szex gondolatára, hogy el se tudom mondani. 2,5 éve nem feküdtem le vele, miután nem állt ki mellettem anyósommal szemben egy másik ügy kapcsán. Most már nem is fogunk lefeküdni egymással, ez biztos. Sejtettem, hogy ennek harmadik lesz a vége, biztos van is, különben nem bírná ilyen békésen a szexmentességet. De pár nappal ezelőtt történt egy különös eset. Felfigyeltem valakire és nem tudom miért. Ott állt velem szemben több más ember között és kiviláglott közülük, pedig nem néztem rá. És azt éreztem, hogy van köztünk jó 10-15 méter és elfogott egy olyan érzés, ami már megint teljesen új, hogy 10-15 méteren keresztül ott feszül köztünk és összeköt egy láthatatlan kötél. Hát így visszaolvasva sokat megélt nőnek tűnök, pedig csak 2 párkapcsolatom volt egész életemben és 39 év alatt csak 3 szerelmem.