Őszintén kérdeznék olyantól, aki gyerekkel akart megfogni egy férfit, de ennek ellenére sem sikerült?

"Imádom a fiam és nincs szükségem senkire hogy szeressem és eltartsam!"

Ja végüis a fiadnak sincs szüksége apára.

Komolyan, miattatok nézik le sokan a női nemet, mert nem elég hogy iszonyúan buta vagy, de még büszke is rá.

Vannak furcsa sztorik, az tuti.:D

Egyébként azt gondolom, hogy egy rossz, tönkrement kapcsolatot egy kisbaba még jobban "tönkretesz". Mármint, nem maga a baba, hanem az, hogy az a kis emberke rengeteg törődést, szeretetet igényel, amit mindkét félnek meg kell adnia, lemondásokkal.

Hallottam olyanról, ahol a baba örökké üvöltött, az anyuka csak vele volt, hiába szerette mindennél jobban a párját(ezért "csúszott" be a baba), a férfi ment reggel korán dolgozni, nem tudta magát kipihenni, eleinte csak anyucihoz járt haza aludni, utána meg a szeretőhöz...

Visszatérve, egy kisbabának minden törődést meg kell adni és az egyik fél egyedül nem képes rá.. Nekem 12 évvel ezelőtt váltak el a szüleim(17 vagyok), apától messze költöztünk,(1 éve nem is beszélünk a "mostohám" miatt akivel 5 éve van együtt...) anya mindent próbál megadni csakhogy ne érezzem apa hiányát. De egy apát NEM lehet pótolni SEMMIVEL!!! Hiába nem beszélünk, nagyon hiányzik, úgy érzem, hogy nincs másik felem és már SOHA nem fogunk kibékülni. Borzasztóan szerettem/szeretem, és nagyon hiányzik és ezzel az a gyerek is így van, aki nem is tudta megtapasztalni SOHA, hogy milyen, ha van apukája.

Én gyógyszert szedtem 1,5 évig RENDESEN(azért kezdtem el gyógyszert szedni, mert iszonyatosan görcsöltem amikor megjött..:( ), 1 éve van barátom. Minden rendben van köztünk. Imádjuk egymást, de sajnos igaz az, hogy aki védekezik, az pórul járhat. 8 hetes kismama vagyok. Nálunk jön a baba, pedig mindig odafigyeltem a gyógyszerre, ahogy a párom is mindig szólt, hogy vegyem be. (Este fél 8kor csörgött az ébresztő, hogy be kell vennem a gyógyszert, 8kor mindig bevettem.) (Ismerek olyat, aki fűvel-fával, védekezés nélkül és nincs baba...)

A párom az első perctől nagyon örül, nagyon várjuk a picit:) Augusztusban lesz az esküvő.( Hozzáteszem, amikor kiderült, hogy kisbabánk lesz, anya is ott volt, anya kijelentette, hogy mellettem áll, én pedig, hogy meg szeretném tartani. Megmondtuk a páromnak, hogy eldönthetni, hogy szeretne-e így is velem maradni(ismerem, tudtam, hogy mit fog válaszolni:) ) és szeretné-e közösen felnevelni velem a picit:) Azonnal rávágta, hogy ez nem volt kérdés(22 éves, dolgozik), a pici az övé is:) NEM lett belekényszerítve:) )

Megvettük a házunkat, már csak egy kis átalakítás és költözhetünk.:)

Magántanuló leszek, hogy a babánkkal lehessek.

Gondolom, most megkapom, hogy "én is átéltem, hogy milyen apa nélkül, erre kiteszem ennek a kisbabámat is...". De ennyi erővel senki ne szüljön, mert bárki elválhat, bárkit elhagyhatnak, vagy ennél nagyobb tragédia.

Nálunk is pont fordítva történt. A férfi láncolt magához. 7 hónapja voltunk együtt, nem szedtem semmit, csak a kívánt gyerekmennyiség után szedtem volna. Egyetemista voltam és ő is tudta jól, hogy soha nem vetetném el. Ittunk jó sokat egyik este és megtörtént a dolog, mindig gumival védekezünk és szoktam is kérdezni mindig, hogy nincs benne levegő ugye? Mondta, hogy nincs. Erre nem jön meg, már csomót késik, veszek tesztet és pozitív.Bőgtem egy napig, nem tudtam mi legyen, páromon kívül mindenki azt mondta, hogy vetessem el köztük a szüleim akik hatalmasat csalódtak bennem. Ja és persze csak az az éjszaka volt bizonytalan, nem emlékezett semmire, biztos nem vett fel gumit vagy kiszakadt blabla. Most 5 hónapos a fiunk mikor is veszekedtünk egy nagyot, mert fáradt vagyok, enyém a háztartás, a gyerek és itt a vizsgaidőszak is. Kibukott belőle, hogy ő már 28 éves, megveszett egy családért és direkt csinálta az egészet, ő tök józan volt akkor. Nem érdekelte, hogy én most még erre nem álltam készen...ki vagyok neki szolgáltatva, tanulok ezerrel, anyu segít a babával és ahogy meglesz a diplomám és állásom úgy lelépek innen, hogy a híremet sem hallja ez az önző fasz, addig pedig eljátszom, hogy minden oké.

21/N

a kedvenc témám:)

Szerintem, vagy rosszindulat, vagy ostobaság kell ahhoz, hogy egy nő azt higgye, így megfoghat egy férfit. Szerintem nem éri meg. Az ilyeneknek szinte mindig válás lesz a vége, legalábbis a kapcsolat tönkremegy! A férfi elkezd gürizni kora reggeltől estig 3 emberre.. Aztán jön a megcsalás is sokszor.. De mindenképp eltávolodnak egymástól, persze más miatt is..

Ezek a nők nem előrelátóak, inkább önzőek és kihasználják a férfi naivságát.. Sajnos egy normális, rendes férfit ki lehet így, sajnos nem egy példát tudnék is erre...

Az egyiknél már évekkel ezelőtt válás volt, a másiknál még együtt a család.. De akinek van sütnivalója, sajnos átlátja, hogy mi miért és hogyan történt a "családban", várható az elhagyás. Itt a nő akar kilépni.. Nem ilyen lovat akart... Aki sosincs otthon ... Pl... abból eszik ő is, de mind1...

Olyat is tudok, hogy megbeszélte egy pár, h elvetetik, mert se veled, se nélküled volt, néha együtt voltak párszor. A nő pénzt is kapott rá. A férfi külföldön dolgozik. A nő otthon "csakazértis" megszülte! De nem jött be a megfogás neki, egyedül maradt, ill. pasizik...

Nagyon buta szegény nő.

Ezek a nők nem gondolják, h 3 ember életét cseszik el, pedig így van. Nem karrieristák, nem akarnak tanulni, pénzt gyűjteni, vagy fejlődni, hanem a KÖNNYEBB UTAT VÁLASZTJÁK, én így szoktam mondani. Én is szülhetnék, de nem teszem még, mert pénzt gyűjtök, tanulok, dolgozni szeretnék még...

De ezek a nők meg is kapják érte, ami jár. Isten nem bottal ver. A gyerekeket pedig iszonyatosan sajnálom az ilyen esetekben!!

Hiányt szendvednek anyagiakban, biztonságban, nyugalomban, figyelemben, egyszóval mindenben. Nem felét kapják az egésznek, hanem még annyit sem.. (Ilyen anya mellett??)

Sajnos jogos sokszor a nőkkel szembeni "előítélet", de tisztelet a kivételnek, aki normálisan gondolkozik..

a sógornőm három hónap után teherbe ejtette magát, azt hitték de jó lesz minden, de 5 év elteltével egy nyomor az életük.mondhatni hogy gyűlölik egymást, de a közös gyerek és a rengetek hitel miatt egyik sem tud lelépni.nekik nem jött össze.

A csaj az elején azt hazudta, hogy neki nem lehet gyógyszert szedni, a kotonra meg allergiás, na miután megszületett a gyerek hirtelen elmúltak ezek a gondok, mind a kettőt használják.

a párommal egy évet sem voltunk együtt és teherbe estem, nagyon boldogok vagyunk. Igaz mi terveztük is, nem csak becsúszott. Én soha nem akartam éveket várni.

Hát én ennek élő példája vagyok és nagyon megbántam!

Volt egy pasi, nevezzük őt Tamásnak.

Szóval Tamás és én köztem szexkapcsolat volt, persze én bele voltam zúgva, mint az állat, ő erről tudott is, ennek ellenére szórakozott velem, bár nagyon jól tudta, hogy az én érzéseim komolyak az irányába. Egy félévig csináltuk, ő már akkor szakítani akart, mert gondolta, hogy csak nem lesz ez így jó. De jött a szülinapom, akkor mégse dobhatott ki, utána vizsgaidőszak jött, akkor szintén nem akart szakítani, teltek-múltak a hetek, hónapok. Aztán kimondtam, legyen vége. Kitaláltuk, hogy legyünk "barátok". Ugyanúgy szexeltünk tovább. Én gyógyszert szedtem, már gumit nem használtunk. Nekem van egy olyan problémám, hogy a nőgyógyász szerint az egyik petevezetékem el van záródva és azt mondta, hogy ha lesz is gyerekem, szinte biztos, hogy csak mesterségesen sikerülhet nagy nehezen. Úgy voltam vele, hogy akkor minek a gyógyszer, erről Tamásnak nem szóltam, csak titokban abbahagytam a szedését. Persze bennem volt valahol az is, hogy ha valami csoda folytán mégis teherbe esek, akkor Tamás vajon hogy reagálna?! Megtörtént a csoda. Szinte azonnal teherbe estem. Tamás, amikor megtudta, hogy baba lesz, azonnal elutasítóan viselkedett, közölte hogy nem hiszi el, hogy terhes vagyok, biztos csak kitaláltam, hogy ezzel fogjam meg őt. Én közben főiskolára jártam nappalin, nem itthon laktam, csak hétvégente jártam haza. Meg akart győződni róla, hogy tényleg terhes vagyok, el akart jönni velem az orvoshoz, de én azt akartam, hogy egye a fene és nem engedtem, hogy velem jöjjön, bizonytalanságban hagytam. Erre közölte, hogy ha terhes is lennék (amit egyébként még mindig nem nagyon hitt el), akkor is vetessem el, vagy ha megtartom, egyedül fogom felnevelni, nélküle. Nagyon sokat sírtam, stresszeltem, nem így képzeltem az egészet! Elismerem, hogy buta voltam, hogy Tamástól vártam a boldogságot, egy amúgy kapcsolatnak sem mondható viszonyba akartam beleszülni egy gyereket.

A sors "megoldotta"... 11 hetesen elkezdett ömleni belőlem a vér, bevittek mentővel a kórházba, közölték, hogy azonnal megműtenek, elvetéltem!

Rengeteget szenvedtem. És szenvedek azóta is, nem tudom feldolgozni. Ostobaságot követtem el.

Persze Tamásnál ezzel csak azt értem el, hogy nőként teljes mértékben elveszítettem előtte a hitelességemet. A mai napig azt hiszi, hogy kamu volt az egész gyerek-ügy a vetéléssel együtt. Az orvos által kiadott leletek pedig igazolnák, hogy nem hazudok, azonban Tamás már nem kíváncsi rájuk...és rám sem!

21/L

Sajnos tényleg 3 ember életét teszik tönkre ezek a nők.

Gátlástalanok, és semmi nem számít nekik.

És sajnos a tapasztalatom szerint működik ez a dolog. Igenis egy férfit meg lehet fogni egy gyerekkel.

Mert a gyereket szeretni fogja, és az ő érdekében marad a kapcsolatban.

Legalább is egy lelkiismeretes férfi. Aki utána szenved, mert csapdában érzi magát.

Sajnálom az ilyen férfiakat, de ez a "megfogósdi" bizony működik.

Egy barátomat is így "fogta" meg a neje, az asszonyt már ki nem állhatja, de a gyereket imádja, és beletörődött, hogy ha mindennap látni akarja a gyerekét, akkor maradnia kell.