Hogyan győzhetném le a párommal szembeni irigységem?

én is hasonló helyzetben vagyok mint te, én is már több hónapja a felvételijeimre tanulok és egyáltalán nem járok ez miatt sehova, ezzel szemben a párom jár kirándulni a barátaival és nagyon sikeres az egyetemen. De nem vagyok rá irigy, pedig irigy természetem van és nagyon karrierista típus. Örülök (jobban is mint a saját sikereimnek) ha valami sikerül neki és szeretem, ha megmutatkozik a tehetsége, ha elmegy valahová kirándulni,és tudom, hogy megérdemli, mert sokat tanul és egy igazán nagyszerű férfi, na meg aztán úgyis beszámol az útról, élményeiről, tehát nekem ez még olyan is, mintha én is ott lettem volna vele.

Próbálj meg úgy tekinteni az "előnyeire", hogy ami neki jó, az jó neked is, aminek ő örül, annak örülsz te is, hisz ha valódi a szerelmetek, akkor úgy kellene érezned, hogy egy lélek vagytok két testben, s minden öröm, bánat mindkettőtök számára ugyanolyan jó vagy rossz érzés.

Tényleg, eszembe jutott a barátnőm lánya. Nem te vagy ő? :D

Á, csak vicc volt, neki nincs fiúja.

Na de a lényeg, amiről ő most az eszembe jutott:

a kiscsaj (márbocs) alsós kora óta stréberül nyomta: kinyúlt a padból, késő estig tanult, egyszerűen ötösnek kellett lennie.

Senki nem hajtotta, csak az anyuci fixa ideája az volt, hogy a jobb módú szűkebb és tágabb környezettel lépést kell tartania. Mivel ez nem sikerült neki (mert mégis csak buta volt - még mindig az anyucinál tartok), ezért az egyetlen büszkesége a törtető kislánya maradt, akinek szorgalmát nem felejtette el megemlíteni, bárkivel bármiről is beszéljen. Persze a lécet később is meg kellett ugrania a gimiben is, cserébe olyan 18. születésnapot kapott, hogy még...giccs hátán giccsel, mert ettől szép a szülinap.

A leányzó most 21 v 22 éves, főiskolás, évek óta nincs fiúja, pedig világszám a szépsége.

Két nyelvet tanít, korrepetál, hogy pénzhez jusson, de a névjegykártyáján nem tud hibátlan magyar helyesírással írni.

Gondolom ha lenne pasija, akinek hasonló sikerei lennének kisujjból, neki is ilyen problémái lennének.

Vagy nem. Nem tudom, de az elvárásokhoz és a megfeleléshez másképp állhatsz - ha ezen túljutsz, te is könnyebben boldogulsz majd.

Szóval ne azzal foglalkozz, hogy a másiknak hogy megy, hanem hogy neked mitől menjen jobban.

Bocs, hogy ha fokozom a negatívumokat, de hát végül is te kérdeztél:

az, hogy pszichológiát tanulnál, de erre a problémára itt vársz választ, számomra azt jelenti, hogy megtanulnád ugyan könyvből, de affinitásod nem biztos, hogy lenne hozzá.

Azaz megint csak nem éreznéd magad sikeresnek.

Felőlem...Dr-Dr :D

Akkor jó irányba mész, ha igazán érdekel a dolog, eléred a célod majd - talán könnyedén.

Nehezen tudok azonosulni az irigységgel, így sajnos további segítséget sem tudok adni.

Úgy értettem, hogy ez a probléma nem átlátható a külső olvasónak, ezért nem értem, hogy miért itt vársz választ, amikor önmagadat kéne elemezgetned. Nem halljuk és nem látjuk sem a srác sikereit, sem a te reakcióidat, ez nem egyszerű technikai válaszadás. Ebben csak te tudsz magadon segíteni (ill magatoknak), neked kell jobban megismerni önmagad, megkeresni a dolgok máshogy-kapcsolódását. Összekötsz valamit valamivel, amit ha átkötnél máshová, minden megváltozna.

Akármit mondasz, 2 hét nonstop tanulással csak magadat szopatod... A barátod is rá fog unni h könyvmoly vagy...

"Az igazság az, hogy a parások is csak azért csinálnak életre-halálra menő véres csatát a tanulásból, hogy a jegy megszerzése után többnek érezhessék majd magukat a McDonaldsban."

[link]

Ez amúgy egy k*rva jó írás és ajánlom, h megtudd, milyen lesz az egyetemi élet! :D