Mit csináljak az elkanászosodó egyetemista lányommal?

Hát nem tudom, azért attól még, mert btk-s vagyok, nekem is épp úgy meg kell tanulnom amit tanítanak, ha jól akarom végezni a munkámat.

Más kérdés, hogy vannak töltelék tárgyaim, amiknek valószínűleg sosem fogom semmi hasznát venni, illetve vannak olyan tárgyaim, amikből konkrétan tudom, hogy senki nem kap hármasnál jobbat, és nem azért, mert mindenki olyan hülye lenne, hanem mert úgy áll hozzá a tanár, hogy "Ötösre tudja a Jóisten, négyesre a tanár, mindenki más maximum hármasra tudhatja."

Ismerem a DE mérnöki képzéseinek vizsgáit. Vannak ott ismerőseim, rokonaim.

Van, hogy úgy javítanak, hogy feldobják a lapokat, ami az asztalon maradt, az kettessel átment, a többi bukott. Vagy csak szimplán hasukra ütve átengednek 10-15 embert, a többiek meg buktak.

Sajnos ez így megy. Egy ismerősöm emiatt csúszott most majd 2 évet (már első évben ! 2 év csúszást alapozott meg). Gondolom ő is örült volna egy kettesnek, mint majom a farkának.

Kettesnél nincs jobb jegy, csak szebb.

5000 forint 2 napi kajára elég kb, muszáj mellette dolgoznia.

Tényleg nem könnyű megszerezni a kettest, 3-ast 4-est kb azonos eséllyel szerez az ember. 5-öst, na ahhoz esőembernek kell lenni.

Nem olvastam a többi hozzászólást, a saját példámat írom le. Kitűnő tanuló voltam a gimnáziumban, a szorgalmammal sem volt baj sosem. Nekem is csak a tanulás volt a dolgom mindig, mint a lányodnak. A BME-re nyertem felvételt, az egyik legnehezebb karra. Az első két-három év rettenetesen nehéz volt, már a kettesnek is nagyon örültem, és nem is taglózott le lelkileg, hogy a középiskolában végig kitűnő tanuló voltam, itt meg 'bukdácsolok'. A szüleim elég nehezen értették meg, hogy ez már nem a középiskola, itt minden teljesen máshogy megy. Arról nem is beszélve, hogy az egyetemen teljesen máshogy mennek a dolgok, az első félév/év nagyjából a belerázódás időszaka, amikor az ember ráérez az egyetemi élet ízére. 3 hét múlva fogok államvizsgázni, egy évet csúsztam, vagyis az 5 éves sulit 6 év alatt végezem el, ami jobbnak számít a BME-s átlagtól.

Nem tudom, hogy a lányod melyik egyetemre/karra jár, ugyanis véleményem szerint nagy különbség van egyetem és egyetem között is. Szóval ha komoly iskoláról van szó, nem valamilyen büfé-szak, akkor a 2-es, 3-mas szerintem teljesen jó.

Még a következőket hozzátenném:

Én is mérnökkarra járok, mindvégig hihetetlen órarendem volt. Gyakorlatilag minden napra megvolt a 8 órás egyetemi elfoglaltságom (természetesen nem mind tanóra volt, pl. korrepetelás, tanulás a csoporttársaimmal, konzultáció a tanárokkal), és otthon is elég sokat foglalkoztam vele. Ez hosszú távon nagyon kimerítő tud lenni, mostanra nagyon elegem is van belőle. Hiszen 6 évig az ment, hogy suli után hazamentem és még akkor is házit csinálni, rajzolni, zhk-ra tanulni. Mivel minden félévben sok tárgyam volt, így gyakorlatilag párhuzamosan mentek ezek a dolgok.

Az egyetemi 'mende-mondák' nagy része pedig igaz, nekem is van pár történetem. Pl. olyan tanárral elég nehéz mit kezdeni, aki az első órát úgy kezdte, hogy szerinte egy lányból ne legyen mérnök.

A 6 év alatt ötször sírtam a suli miatt, legtöbbször a kimerültség, az igazságtalanság, a tehetetlen düh volt az oka, és mert úgy éreztem, hogy sza*ba se nézik a diákokat. De túléltem, és büszke vagyok magamra, hogy meg tudtam csinálni.

Sok sikert a lányodnak!

Nem olvastam végig a hozzászólásokat.Nekem 2 fiam van, középiskolában végig 4-5 tanulók voltak.Mindketten mérnökök ma már.Az egyetem első éve egy rémálom volt nekik, akkor döbbentek rá ők is, én is, hogy ez egy teljesen más világ.Hiába tanul, ha a tanár a vizsgáról kiküldi azokat, akik január-februárban születtek, és ők 1-t kapnak, a többi meg 2-t.Megtörtént! egyébként az első év a nagy válogatásé.Sok hallgatót vesznek fel, és az első évben kiszórják azokat, akik mégsem odavalók.Ezért kegyetlenül szívatják őket.Aki kibírja, annak utána már valamivel könnyebb lesz.

Ne piszkáld a lányodat.Neked csak az a dolgod, hogy szerese, bátorítsd.Ha nem így teszel, elveszítheted!Egyszer csak azt veszed észre, hogy nem hív, nem jön.Mindig lesz valami kifogása, hogy éppen miért nem.nincs más dolgod, mint elfogadni olyannak, amilyen.Anyja vagy, és ő már felnőtt, nem kell már nevelni.Csak szeretni, segíteni, úgy, ahogyan ő szeretné.Vigyázz rá, maradjon meg neked!