Mit csináljak az elkanászosodó egyetemista lányommal?

Akkor az a gond, hogy a keresztgyereked jobban tanul? Az egyik ismerősömnek az a gondja,hogy a fia csak szakmunkásképzőbe járt és teljesen lejáratta a gyerekét, mert azt hazudta,hogy megy továbbtanulni és egyebek, holott soha senki nem nézte le a gyereket, szerettük, és egy nagyon rendes srác. Arra legyünk büszkék, ami van, és amit elérünk. Egyetemen teljesen mindegy hanyast kapsz.

Olyan vizsga is van, ami nem 60%-tól 2-es, hanem 75-től pl. Az érettségin bőven 4-es..szóval nem mindegy.

Ehhez tényleg nem értesz már ne haragudj. Én 3 éve fejeztem be az egyetemet és az én szüleim is így vélekedtek, mint Te.

szóval:

1. heti 5000 ft így soknak tűnik és elég is utazásra, kajára, jegyzetre DE egy egyetemi könyv nagyon drága meg aztán ott van a fénymásolás meg a közösségi élet. Itt nem a féktelen piázásra gondolok,de ha nem jár el szórakozni vagy teázni, kávézni akármi akkor nem lesz tagja az egyetemi életnek.

2. Örülj,hogy dolgozik az meg,hogy rossz jegyei vannak hát üsse kő csak ne bukjon meg. Sajnos tényleg igaz,hogy sokszor pofára és kedvre megy az osztályozás. Nekem volt olyan,hogy 2 oldalt írtam baromságot 5 lett a barátnőm 6 oldalt írt és tudta és 2-t kapott. Ennyi nem volt kedve a tanárnak olvasni.

3. az építészmérnök szak tényleg nehéz és örülj,hogy egyáltalán felvették

4. eddig feltételezem otthon lakott tehát most szabadult ki az életbe. Most szakadt rá a fene nagy szabadság meg azt tesz,amit akar. Hagyd hagy tegye. PErsze ott szeretnél vele lenni,de mindkettőtöknek csak ártanál. Ő már nagylány (mégha nem is annak látod) és hagyd elrontani dolgokat, dolgozni a gyárban.

5. tanítsd meg puskázni. Én is így voltam, mint ő. 1.félévben soha nem puskáztam lett az ösztöndíjam kb. 10 000 ft, annak meg, aki szétpuskázta az agyát 25 000. Ott azt mondtam ennyit a tisztességes módszerekről és én is puskáztam. Persze tanultam is nagyon nagyon sokat,de a baromságokat puskáztam. Végzősként köztársasági ösztöndíjam lett.

Szóval hagyd és várd finom ebéddel ha hazamegy, hétközben úgysem eszik rendesen :)

A pénzügyi részéről annyit, hogy én otthonról vittem kaját, a költőpénzem szinte nulla volt, örültem, hogy a kolit tudták fizetni a szüleim. Van akinek, az az 5000ft is sok, Ne támadjátok már ki szegényt, amiért csak annyit a lányának.

Azzal, hogy tanul vagy nem, sokat sajnos nem tudsz kezdeni. Messze vagy, itt már a barátainak nagyobb a hatása. Bár egyetemen ezek nem olyan rossz eredmények. Tőlünk sokan buktak ki, volt aki már első félév után otthagyta, mert nem bírta.

Ha dolgozik, had tegye. Most biztos buli, meg kis zsebpénz kiegészítés, de nem lesz álommunka élete végéig éjszakai műszakban dolgozni éhbérért, amire ő is rájön, és biztos le fog diplomázni.

Ui.: valahol igenis nézik, a diploma jegyedet. Nekem kifejezett jól esett, amikor a munkáltatóm meg is dicsért a szép eredményem miatt.

Én ugyan ilyen helyzetben voltam, mint amit leírtál. És hidd el elég volt nekem megemésztenem, hogy az egyetem teljesen más mint a középiskola (ugyan így 100%érettségi 2 tárgyból emeltszinten) és mégis az első félévemben 4 tárgyból kelett félévet ismételnem, lecsusztam az ösztöndíjról és nagyon elkeseredtem.

Nem kell még a lányodnak az is, hogy bocsánat, hogy ezt mondom de még te is "okoskodsz" neki. Majd megszokja az új rendszert, a tanárokat... rájön hogy egyes tárgyak csak puskából megvalósíthatóak; vannak nagyon tanulós tárgyak; vannak ligtosak és persze vannak szemét tanárok is. Én is belerázódtam 2.-3. évben végig volt ösztöndíjam, sőt a keresztféléves tárgyak miatt sokkal jobb mint vártam.

Szerintem hagyd a lányodat élni, felnőni, hogy egyedül oldja meg a problémáit.

És légy büszke rá, hogy még munkát is vállal. Én soha nem vállaltam szüleim tartottak el és ugyan ezt kaptam hogy csak azt várják tőlem hogy tanuljak és mégsem teljesítek... nagyon rossz ézés volt.

Nálunk anyukámmal már odáig fajult a dolog, hogy nem is volt kedvem felhívni, mert csak lehuzta a kedvem és persze "mindent jobban tudott". /Ezt csak tanácsként írom/

Egyébként miután belerázódtam az egyetemi életbe 5re államvizsgáztam /amit egyébként azóta sem nézte senki, de nagyon büszke voltam magamra/

1 éve dolgozom egy multinál és viszonylag elégedett vagyok az életemmel.

Nyugodj meg, nincs semmi okod aggódni. És sok sikert a lányodnak!:)

Hagyd egy kicsit élni, hiszen most valamennyire független tőletek (nem anyagiakra gondolok). Ha most nem él (normális kereteken belül), akkor bánni fogod, hogy 26 évesen, mikor munkába kéne állnia, hogy ellesz keseredve, mert ezt, azt nem tette meg amit 'fiatalon' megtehetett volna.

És ne hasonlítsd a 26. unokatesóhoz, se senki máshoz. Minden ember más.

Lehet, hogy az unokaöcsi [már bocsi] egész nap könyvtárban ül, bújja a számítógépet, 0 élet tapasztalattal (ami a lányodnak MÁR(!) megvan) semmi aktív társasági élettel szerez 4-5 jegyeket az egyetemen. Ezért ő a f@szagyerek a családban ... (?!)

Mikor elolvastam a kérdést, azt gondoltam, biztosan még egy s*ggmeresztős egyetemista, aki nem csinál semmit, csak ellébeccol valami büfészakon, miközben elvárja hogy apu-anyu eltartsa.

Aztán elolvasta a magyarázatot is, és nem értem, mi a probléma? A lány tanul, ráadásul nem is büfészakon, mellette dolgozik. Nem anyu-apu nyakán lóg, halad az egyetem is, közben a kapa sem esik ki a kezéből, ami külön jól fog mutatni az önéletrajzában, mikor lediplomázik. Szerintem sokkal jobb így, mint ha egész nap csak a suliban ténferegne, még ha szín ötösöket is szerezne közben (ami egyébként semmivel sem jelent többet, mintha csupa kettes lenne). Értelmes, önálló gondolkodású, 19 évesen már felnőtt lányod van. Gratulálok hozzá, és te is gratulálj magadnak, ritka manapság az ilyen. :)