Embergyűlölő vagyok? Amint kiismerek valakit teljesen (! ), meglátom a rossz oldalát, és undorodnom kell. Mit tegyek?

Nem családon belül értendő, de ott is nagyon tudok haragudni 1-2 emberre. Főleg a barátnőimet nem tudtam elviselni egy idő után, mindegyiket megutáltam. Most már alig van haverom is, akit szívesen látok. Hacsak észreveszek valami hamisságot, nagyképűséget, szerénység mögé rejtett nagyképűséget, rivalizálást, önzést, képmutatást, vagy felszínességet, egy idő után teljesen kiábrándulok a barátnőimből, vagy utálni kezdem őket. Kisebbségi komplexusom van, gondolom ez is hozzájárul a dologhoz, nagyon hamar magamra veszek dolgokat, és megbántódok. De nem vagyok 100%-ig ilyen, mint amiket most leírtam. Az elején nagyon tudok szeretni mindenkit! Szívesen vagyok velük, meg minden. Talán ez a baj, hogy nagyon hamar a bizalmamba fogadok embereket, mielőtt kiismerném?

Érdekes módon a fiú barátaimmal nincs így, velük sokkal jobban kijövök. Tán a nőket utálnám? Vagy tudat alatt a kisebbségi komplexusom miatt féltékeny vagyok a csajokra, és ezért utálom őket?

vagy arra gondoltam, hogy 20 éves vagyok, és elképzelhető, hogy ez csak valami késői kamaszság? Vagy ilyen rossz ember leszek már mindig? Nem mennek túl jól a dolgaim, de más embereknek is vannak gondjai, ők még sem ilyenek.

nem tudom már mi van velem. Ti undorodtok az ilyen embertől, mint én? Nem akarok ilyen lenni, félek ettől!

Bocs, hogy sokat írtam, csak vázolni akartam a gondolataimat, köszi ha elolvastad, és köszi, ha megpróbálsz segíteni!