Embergyűlölő vagyok? Amint kiismerek valakit teljesen (! ), meglátom a rossz oldalát, és undorodnom kell. Mit tegyek?

Esetleg magadban nem látod a rosszat?

Lehet, hogy jót tenne..

Vegyes érzésekkel viseltetek a dolgok iránt, hiszen az ember alaptermészetéhez hozzátartozik a megtévesztés és a képmutatás. Ösztönös védelmi reflex. Mindenkiben van, benned is.

Ez még nem ok arra, hogy megutálj valakit, tehát jól sejted, magadban kell keresned az okot. Én is hasonló vagyok, nem gyűlölöm az embereket, csak nem bízom senkiben, abban sem, akiben lehetne. Az az oka, hogy túl sokan éltek már vissza a bizalmammal, így beláttam, hogy rossz emberismerő vagyok, és inkább nem bízom senkiben, de ne verjenek át.

Jó ez? Nem. Egyik dolgot feláldoztam a másikért.

Bele kell(ene) törődni, hogy minden ember lehet szemét egy adott pillanatban, és jó a másikban, ezt nem lehet kiszámítani. De ezen tulajdonságok miatt nem kell senkit utálni.

Nem vagy embergyűlölő szerintem, talán csak túl nagyok az elvárásaid. Ami a nemi kérdést illeti, vannak nők, nem is kevesen, akik valahogy ösztönösen jóval kritikusabban állnak más nőkhöz, mint a férfiakhoz, ilyesmi típus lehetsz.

Kicsit lazíts az elvárásokon. A kezdeti lelkesedésnél könnyű azt hinni, hogy csupa pozitív tulajdonsággal megáldott ismerősre tettél szert, amikor a valóságban, ahogy te is írod, senki sem tökéletes. Nem azt mondom, hogy legyél kórosan gyanakvó, de inkább ahelyett, hogy azon rágódsz, milyenek épp a barátnők, amikor az ellenszenvesebbik oldaluk kifircen, inkább vedd lazán, és élvezd a társaságukat. :)